Itt lakom ebben a szállóban. Majdnem egy éve. És én itt nagyon jól érzem magam.
Maja a Rákóczi útról érkezett ide. Egy vándorcirkuszban nőtt fel a szüleivel, bejárták a fél világot, voltak Angliában, Írországban is. „Négyéves artista képzésem van, de nem lettem az, mert anyukám a szemem előtt esett le. Írországban, onnan hoztuk haza.” Maja édesapja is artista volt. Édesanyja az ő kezéből esett le a trapézon. Anyukája halála után visszatértek Magyarországra. Apukája később megbetegedett, azt mondják, belehalt a szomorúságba.
Maja élete ekkor megváltozott. Vándorolni kezdett a városban, volt intézetben is. Aztán 17 évig volt férjnél, saját lakással a Práter utcában – már lebontották. A betegsége miatt veszítette el a lakását.
Maja ma a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) Kálvária utcai Átmeneti Hajléktalanszálló egyik lakója. Az ő története is fontos részét képezi a Józsefvárosi Múzeumban megtekinthető MUKIK – Otthon a múzeumban című kiállításnak, amely a szálló mindennapjait mutatja be. Olyan emberek életét, akik a lakhatási bizonytalanság mellett mentális nehézségekkel küzdenek.
Majának sokáig csak a fejében voltak emlékei a szüleiről. De a múzeumnak sikerült egy képet szerezni az édesapjáról: megkeresték a Cirkusz Múzeumot, ahol utánanéztek a történetének. Ezt a fényképet Maja azóta is magánál hordja. A gyermekorára emlékezteti: „nagyon jó gyermekkorom volt”.
A tárlat célja, hogy a szállón élő lakók bevonásával közelebb hozza a lakhatási szegénységben élők valóságát a kerület lakóihoz.
