Orbán azt mondta, hogy a régi iparvárosoknak épp elég gondjuk van a saját életükkel is, ezért feltételezné, biztos kevesebbet törődnek a külvilág eseményeivel. Állítása szerint ezzel szemben az ember Ózdon, Komlón, Tatabányán vagy Dunaújvárosban is meglepődhet azon, hogy az emberek ugyanúgy nyitottak és érdeklődőek. „Nem egy, az ország eldugott sarkában élünk életérzés van” – tette hozzá. Szerinte különböző úton-módon az iparvárosok kezdenek magukra találni, és ezeknek polgári közönsége legalább annyira virulens, mint bármelyik hagyományosan polgári város közössége.
A miniszterelnök arról beszélt, hogy a magyaroknak általánosan, függetlenül a településük típusától nem kellene olyan mértékben érdeklődniük a külpolitika iránt, mint amennyire állítása szerint teszik. Szerinte ez azért van, mert a 20. század után mindenkinek van tapasztalata arról, hogy ami a világban történik, az valamilyen formában nálunk is meg fog jelenni. A 20. században szerinte a legtöbb esetben az események kárvallottjai voltunk, ez alól kivétel a szovjet birodalom összeomlása. Ezután hozzákezdhettünk egy saját világ építéséhez, „ami olyan, mint mi vagyunk, és nem kívülről kényszerítik ránk”, tette hozzá.
