Kardosné Gyurkó Katalin, a nevelőszülői rendszer és örökbefogadás koordinációjáért felelős miniszterelnöki biztost kérdezte a Népszava, többek közt Pintér Sándor elhíresült mondatáról. Mint az ismert, a belügyminiszter azt mondta a kórházban hagyott csecsemőkről: „nem mi szültük őket.”
Én másképp fogalmaztam volna, de azért volt ott még egy szó, ami nem kapott ekkora hangsúlyt. Pintér Sándor azt is mondta, megoldjuk. És ez a lényeg. Én is ezen dolgozom
-mondta erre Kardosné. A lap felvetette, hogy a kórházban lévő csecsemők helyzetének megoldásként új csecsemőotthonok építését jelölte meg a belügyminiszter. Ez azonban – hangsúlyozza a lap – nemzetközi egyezményekkel és a magyar jogszabályokkal is szembe megy. Kardosné ezzel egyetért: „Nehéz kérdés. Hosszútávon szerintem sem ez a megoldás. De a miskolci új otthonban, amit személyesen is láttam, gyönyörű, 8 fős kis csoportszobák vannak ringató helyiséggel az anyukának, és megfelelő személyzettel. Van arra példa, hogy 3 hónap alatt 24 férőhelyről 54 csecsemő talált örökbefogadó szülőkre. Ha esélyt akarunk adni az anyáknak arra, hogy hazavigyék majd a gyereküket, akkor nem tudok most jobbat, mást, mint ezt az átmeneti megoldást. Ahhoz, hogy ne a kórházban legyenek a gyermekek, a prevenció erősítése, az örökbefogadás, és nevelőszülőkhöz helyezés jelent megoldást. Régen sok nevelőszülő volt, most meg kevés van.
Régebben akkor vállaltak állami gondozott gyereket a házaspárok, amikor a sajátjuk 10-12 éves lett. Mivel mára kitolódott a gyerekszülés, kitolódott a nevelőszülők átlag életkora is, most 50-55 év, de 60 évesek is vannak a rendszerben. Felteszem a kérdést, biztos, hogy ha mondjuk egy nő elmúlt 50, oda kell adni neki egy újszülöttet? Szerintem nem. Nem nagyszülőt keresünk a kicsiknek. Korábban a nevelőszülőség egy pénzkereseti kiegészítés volt, 47 százalékuknak volt munkahelyük. Ma ez nem feltétlenül van így, rájuk is égett a stigma, hogy saját megélhetésükért vállalnak állami gondozott gyerekeket.
Arra a kérdésre, hogy hány kisbaba van most kórházban, Kardosné azt mondta:
Naponta változik a számuk. November 26-án 344-en voltak. Ebből 61 olyan, akinek a lapjára azt írták, az anya gyermeke nélkül távozott. Van 94 olyan, akit látogatnak a szülei, de még nem tudnak dönteni, mit tegyenek, 44 kisbabánál indokolt a kórházi kezelés. Szifilisz ellen kell kezelni az egyik újszülöttet, egy drogos anya gyerekének tüdején zörejeket hall az orvos. Az egyik 24 hetesnek azon gondolkodom, hogy keresek valakit, aki bemegy, és magára teszi, mert az inkubátorban fekszik a koraszülött osztályon, otthagyta az anyja. Szóval vannak tragédiák. Az sem igaz, hogy nincs elmozdulás, kerülnek ki gyermekek a kórházakból. November 1. és 26. között 136 gyermek ment ki a kórházból, örökbeadással 34 nevelőszülőhöz 37 került, és vissza tudtunk adni a szülőknek 12 kicsit, a többiek másik egészségügyi intézménybe vagy gyermekintézménybe kerültek. Van olyan vidéki kórház, ahol most 8 kisbabát gondoznak, és decemberre-januárra várnak újabb 8-at. Egy másik településen várnak hetet. Novemberben, Szabolcsban 16-ot hagytak kórházban, Borsodban 11-et. Bár mondják sokan, hogy a rendszer nem alkalmas a feladatainak ellátására, mégis, idén 1300 örökbefogadásunk volt, tehát ez a szervezeti értelemben széttöredezett rendszer ennyi helyzetet tudott véglegesen kezelni. Ez lényegesen több az előző évhez viszonyítva. Mégis azt mondom, a rendszer már nem biztos, hogy sokkal többet elbír, elérte a teljesítőképességének határát. Úgy gondolom, hogy modellváltásra lesz szükség.
A teljes interjú itt olvasható.
