A Szőlő utca történelmi előzményeiről írt Ungváry Krisztián.
A Szőlő utcai intézetet egy idős arisztokrata hölgy alapította azzal a céllal, hogy megesett, kiközösített lányokon segítsen. Magát az intézményt 1951-ig a Jó Pásztor Nővérek szerzetesrendje működtette. Kápolnájuk ma is az intézet telkén található.
2025. január 21-én a kápolna plébánosa búcsúztatta a Jó Pásztor Nővéreket. A bántalmazott nők és gyermekeik, fiatal lányok, hajléktalanok szolgálatát végző közösség 133 év után hagyta el Magyarországot. A történész közösségi oldalán mindezt szimbolikusnak nevezi: a segítők elmennek, a kipróbált állambiztonsági besúgó marad. Ungváry Krisztián megnevezi a plébánost, akinek vonzalma
a gyermekekkel foglalkozó intézmények iránt, nem csak az állambiztonság előtt nem volt titok: 1984-ben mint békepap arról nyilatkozott, hogy »testközelbe kell hozni« mások számára is a békemozgalom igazságait.
Ungváry Krisztián azt írja: a plébánost is kitüntették, a Munka Érdemrend ezüst fokozatával. A történész szerint előfordult, hogy egy konspirált lakásban arról számolt be tartótisztjének egyes szám harmadik személyben, hogy a Gellért fürdőben megismerkedett egy 15 éves munka- és lakás nélküli fiúval, akivel a szexuális kapcsolat (bár az gyakorlatilag alig nevezhető annak) a kölcsönösség révén jött létre.
Szerinte az, hogy az állambiztonsági iratokban
egy ügynök saját magát első szám harmadik személyben adja elő, egyáltalán nem véletlen. A vonatkozó előírások szerint konspirációs okokból az ügynökre vonatkozó anyagokat így kellett rögzíteni.
Az ügyben az állambiztonság megjegyezte: az ügyben intézkedtek a gyermekvédelmi osztályon, és anyagait átvették. A történész úgy véli:
- kérdések sorát veti fel, hogy a katolikus egyházi vezetés egy kipróbált ügynököt éppen egy ilyen helyen hagyott működni,
- érdemes lenne az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltárában a nyilvánosság előtt kiértékelni a hálózati személlyel kapcsolatos anyagokat.
Ezeken túlmenően pedig az is látható, hogy a Szőlő utca gyökerei egészen messze vezetnek. Még úgy is, hogy amit látunk, az még mindig csak a jéghegy csúcsa
– zárta bejegyzését Ungváry.
