Pottyondy Edina a Münchausen-szindrómával kezdte a beszédét, azzal a pszichiátriai állapottal, amikor a szülő szándékosan betegíti meg a gyerekét, hogy gondoskodhasson róla.
„Mert totális kontrollt akar”.
Az influenszer szerint a magyar kormány ugyanezt teszi a magyar társadalommal, mert egy beteg, magatehetetlen gyerekénél nincs könnyebben uralható. A kisgyerek pedig rajongva szereti a bántalmazóját, ez is a borzalom része.
Az idegméreg pedig a propaganda, aminek többféle vegyületét használják.
- Van, ami mar és fáj: ilyen a Megafon, az Origo vagy a Pesti Srácok.
- Van, ami édeskés, bulváros, mint a TV2.
- És van, ami színtelen, szagtalan, mint az Index.
Végeredményben mindnek ugyanaz a hatása Pottyondy szerint: dühüs, frusztrált emberek, akik gyűlölettel tekintenek bárkire, akire Orbán Viktor rámutat.
Arra hívta fel a figyelmet, hogy ettől egyszerűen képtelenség egy embernek függetlenítenie magát, mert mindenhol ez jön szembe, egy meccset nem lehet úgy megnézni az M4-en, hogy ne a propagandát tolják az ember arcába.
De a propaganda nemcsak tömegpusztító, hanem precíziós fegyver is: tönkre tehet családokat, egzisztenciákat. „Fortélyos félelem igazgat, észre sem veszed, és mindenhol cenzúrázod magad” – jelentetteki, majd Juhász Péter esetétől kezdve Szabó Zsolt hódmezővásárhelyi rendőrkapitányig felsorolta a hasonló eseteket az elmúlt évekből. Szabó említésénél a tömegből „Gyilkosok!” felkiáltások harsantak, és néhány pillanatig mocskos fideszezés szakította félbe Pottyondy beszédét.
Azok az emberek viszont – folytatta Pottyondy –, akik beállnak a kormány mellé, azoknak bármit elfelejtenek. Például Dopemannak a nőverő szövegeit vagy Gáspár Győzőnek az adócsalásait. Ha pedig kilépsz a körből, akkor rögtön célkeresztbe kerülsz olyan ügyekért, ami fölött a rendszer korábban szemet húnyt – legyen az akár egy zsírleszívás.
Egy élhető országhoz nem az olcsó hergelés vezet Pottyondy szerint, hanem a liberális jogállam, és annak vívmányai.
Pottyondy is a jövő áprilisi választásokon való részvételre buzdított végül, kijelentve, elzavarjuk ezt a kormány a fenébe, ahogy a nagyanyáink is mondták:
Ruszkik, haza!
