Ez döbbenetes és nagyon elkeserítő. Egyszerűen nem találok szavakat. Hogy lehet egy ilyen értéket csak úgy félresöpörni? Nagyon méltatlan ez az egész és igazságtalan.
Szabó Zsuzsa számtalan ehhez hasonló üzenetet kapott a betegeitől nem sokkal azután, hogy a Szent László Kórházban (ma már Dél-pesti Centrumkórház – DPC) eltöltött több mint harminc évét a kórház újdonsült vezetősége februárban azzal „honorálta”, hogy egyik napról a másikra elküldte. A szaktekintélynek számító pszichológus távozása különösen érzékenyen érintett egy betegcsoportot: a HIV-pozitív és AIDS-es pácienseket, akikkel a szakember már a nyolcvanas évektől, a magyarországi HIV/AIDS-ellátás kezdetétől foglalkozott.
A ma már nyugdíjas korú pszichológushoz özönlöttek jelenlegi és volt páciensei kétségbeesett, dühös és vigasztaló üzenetei.
„Ha 2016-ban nincs ott nekem Zsuzsa, nem tudtam volna megbirkózni a lelki részével. Nagyon sajnálom azokat, akiktől elveszik a doktornőt” – írta egyikük, míg egy másik egykori páciense is azt öntötte szavakba, hogy az életét köszönheti a pszichológusnak:
Ha más nem támasztaná alá a munkája értékét, akkor is lenne minimum egy bizonyíték rá: szent meggyőződésem, hogyha nem ismertem volna meg 2005-ben, már nem volnék életben. Ön rakott össze, és jelentette azt a pontot, hogyha nagy gázban érzem magam, akkor lehet kihez fordulni.
Szabó Zsuzsa elküldése egy leépítési folyamat egyik állomása volt a DPC-ben, ahol az új vezetőség tavaly nyári érkezése előtt 16 pszichológus dolgozott különböző osztályokon. Az idén tavaszra öten maradtak.
