A sátánozás létjoga

Szikinger István: Makacs tények és a Gyárfás–Portik-ügy valósága

„Hegelnek tulajdonítják azt a kijelentést, hogy „ha a tények nem felelnek meg az elméletnek, annál rosszabb a tényeknek”. Állítólag Einstein hozzátette: „Ha a tények nem illeszkednek az elmélethez, változtasd meg a tényeket.”

A magyar igazságszolgáltatásra megtermékenyítően hatottak ezek a gondolatok. Sajnos számos ügyben tapasztaltam, hogy a bíróságok valótlan adatokra hivatkozva hoznak ítéletet, esetenként súlyosakat is. Még megdöbbentőbb, hogy ez nem rendíti meg az intézmények és képviselőik magabiztosságát. A móri mészárlás ügyében első fokon Kaiser Edét – ma már tudjuk: tévesen – tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélő, azt követően a Kúriára kinevezett bíró, az azóta elhunyt Varga Zoltán ezt írta a Kisbíró című belső lapban: „Biztos vagyok benne, kollégáim számára nem hangzik meglepően, hogy ha ma vagy holnap kellene ítéletet hozni az ügyben, a lényegét tekintve ugyanez az ítélet születne.”

Ugyanilyen határozottan oszlatta el a Fővárosi Ítélőtábla a Gyárfás–Portik-ügyben felmerült kételyeket. Csak az a baj, hogy ehhez a bevezetőben említett felfogás jegyében kellett eljárni az Einsteinhez kapcsolt módszerrel. Így két ember sorsát pecsételték meg.

Megoszlanak a vélemények Gyárfás Tamás és Portik Tamás elítéléséről. Ez természetes. Az már nem, hogy egyesek menekülnek a tények elől, holott nem a két ember jelleméről, hanem a történtekről kellett volna ítéletet alkotni. Megértem, hogy a rábírásról nincs videofelvétel, a sokat hivatkozott hanganyagok is hosszú évekkel a történtek után készültek. De ez nem lehet ok arra, hogy a meglévő bizonyítékokat kreatív módon a vád igazolására alakítsák. Márpedig ebben az ügyben ez történt.”

Sz. Bíró Zoltán: Elégetett alapok (Borús gazdasági kilátások Oroszországban)

„Továbbra sem lehet határozott választ adni arra a kérdésre, hogy Oroszország meddig képes a háborút folytatni. Ez nyilván nemcsak közvetlenül a gazdaság állapotától függ, ám a romló teljesítmény egy idő után egyre inkább befolyással lesz a Kreml magatartására. Az idei első negyedévre vonatkozó adatok azt vetítik előre, hogy a háború finanszírozása egyre nehezebbé válik. Még mindig nincs arról szó, hogy az orosz gazdaság rövid időn belül megroppanna, de arról igen, hogy az előző két év gyors növekedése a múlté.

Azt korábban is sejteni lehetett, hogy az orosz gazdaság túlfűtött állapota hosszú időn át nem fönntartható. Az orosz jegybank már tavaly ősszel jelezte, hogy a 2023-as és a 2024-es 4 százalék fölötti GDP-növekedésnek idén vége lesz, 2025-ben pedig legfeljebb 0,5–1,5 százalékkal tud bővülni az orosz gazdaság. A prognózis beteljesedni látszik. Az orosz statisztikai hivatal adatai szerint az első negyedévben 2024 hasonló időszakához képest már csak 1,4 százalékkal nőtt a bruttó hazai termék. S ha az első három hónap teljesítményét a tavalyi utolsó negyedév eredményével vetjük össze, akkor azt látjuk, hogy a gazdaság teljesítménye 0,5 százalékkal visszaesett. A jelek szerint a második negyedév teljesítménye sem lesz jobb, vagyis könnyen lehet, hogy az orosz gazdaság technikai recesszióba fordul. A Gazdaságfejlesztési Minisztérium adatai szerint az ipari termelés növekedésének dinamikája a tavalyi év első negyedévéhez képest ötödére esett vissza: 5,7 százalékról 1,1 százalékra. Ezzel párhuzamosan a kis- és nagykereskedelmi forgalom növekedése is lényegesen lassult. Az orosz államvasutak csaknem 10 százalékkal kevesebb árut szállítottak, mint egy évvel korábban. Igaz, jól látszik, hogy a hadiipari termelés egyelőre még képes ellensúlyozni a polgári ágazatok egyre gyengülő teljesítményét.”

Wojciech Przybylski: Új elnök Lengyelországban

„A lengyel politika életben baljós törésvonal jelent meg az elnökválasztással. Keserves patthelyzetnek nézünk elébe.

Karol Nawrocki, a Jog és Igazságosság (PiS) párt támogatásával indult nacionalista történész szoros versenyben, 51 – 49 százalékos arányban legyőzte Varsó liberális polgármesterét, Rafał Trzaskowskit. Az eredmény mintha csak lemásolta volna a 2020-as elnökválasztást, ahol Trzaskowski hasonló arányban kapott ki a PiS-hez közel álló Andrzej Dudától, de ezúttal a rekordnak számító 71 százalékos részvétel is jelzi, mekkora volt a tét.

Az előrejelzések úgy szóltak, hogy Trzaskowski akkor nyerhet, ha a részvétel eléri a 73 százalékot – ez az elszalasztott lehetőség rávilágít a bizonytalan szavazók tömegének kiaknázatlan erejére. Ha ezt összehasonlítjuk a 2023-as törvényhozási választásokkal, ahol a 74 százalékos részvétel mellett Donald Tusk Európa-barát koalíciója győzött, nem nehéz levonni a következtetés, hogy a jelenlegi kormány hatalma ingatag.

Nemcsak belpolitikai ellentétről van szó. Nawrocki győzelme bátorítja a nacionalista szélsőségeseket, amilyen Magyarországon Orbán Viktor vagy Amerikában Donald Trump, miközben tisztázatlanná válik Lengyelország szerepe Európában és a szomszédjaihoz, például Romániához fűződő kapcsolat. Két évvel a következő parlamenti választások előtt Lengyelországot az euroszkeptikus elnök és az EU-párti miniszterelnök között feszülő, bénító konfliktus fenyegeti.”

Révész Sándor: A sátánozás létjoga

„A magamfajta gnosztikusnak nincs véleménye sem az Isten, sem a Sátán, sem a menny, sem a pokol létezéséről. De azt vallástörténeti ismereteim alapján határozottan állíthatom, hogy a Sátán létezésének tételezése, az ő emlegetése önmagában semmi egyebet nem jelent, mint hogy valaki komolyan veszi a vallását. Nincs ok rá, hogy a Sátán és az őt szolgálók létének hitét és említésüket másképp ítéljük meg, mint Isten és az őt szolgálók létének hitét és emlegetését.

Jeszenszky Zsolt szavaival tehát semmi más baj nincs, mint azzal a borzalmas rezsimmel, amelyet édesapja támadójával együtt támogat.”

Kovács Zoltán: Tényleg húzzanak el

„Itt van például Mészáros Lőrinc, aki a minap futballdöntőre indult Münchenbe. Szállása abban a hotelben volt, ahol a Paris Saint-Germain csapata is lakott, itt találta meg a 444.hu riportere. Kérdésre válaszolva azt mondta, nem túlzás, hogy 22 milliárdos magánrepülővel érkezett, és kicsit pimaszkodott is a riporterrel, „Ne remegjen a keze! Fél talán valakitől?”. Este még reagált a vagyonosodását firtató kérdésre, miszerint megmásfélszerezte vagyonát az elmúlt évben: „Maguk propagandisták, úgyhogy húzzanak legyenek szívesek haza, jó?”.

Ilyen emberekkel élünk együtt. Nem találkozni velük naponta, de a közélet levegője tőlük bűzlik és fullasztóbb egyre. Nem minden pillanatban érezni, de pillanatról pillanatra rosszabb. Ahogy József Attila írta, „mint pici denevérek, puha/ szárnyakon száll a korom,/ s lerakódik, mint a guanó,/ keményen, vastagon. /Lelkünkre így ül ez a kor.”

Az ilyen „ne remegjen a keze” -szerű tahóságok teszik egyre viselhetetlenebbé: ezek a hatalom és az erő sáncai közül kikiabáló emberek, akik úgy érzik, nekik mindent lehet, mert védettek, a többi nem érdekes. Egy mindenkit érdeklő kérdésre odalökik, „maguk propagandisták.” Néha azt érezni – de hát ilyen nincs -, már az is jobb lenne, összeszednék, amit összekapartak, és vinnének mindent, amijük van. Valahogy tűnjenek el, vigyék a Guccijukat, az összes Boss Black-jüket, yachtjaikat és a helikoptereket. És ne feledjék a barna félcipőjüket se, könnyű nyáresti sétákra.”