Nahát, hol a legendás napszemüveg?
Kinn voltam egy Charlie-koncerten, és véletlenül lebuciztam az egyik gerendát a sötétben, így egy új darab után kell néznem. A beszerzés már folyamatban.
A gerendához hasonlóan Orbán tihanyi beszéde is fejbe vágta?
Aki kicsit is járatos a határon túli politikában, az minimum nyelt egyet vagy felugrott a székéből. Velem az utóbbi történt.
Aztán klaviatúrát ragadott, és megírta, mit gondol az esetről. A Transtelexen közölt publicisztikájának utolsó mondata: „Ezzel a mutatványnak vége.” A tihanyi apátságban lelepleződött a szemfényvesztő Cipolla, azaz Orbán Viktor.
De fontos az utolsó előtti mondat is!
„Az erdélyi magyarság tétován áll.”
Azóta viszont megszületett a válasz. Nem adott csókot az erdélyi magyarság, sőt, ahogy a hargitai, a kovásznai, a Maros megyei szavazatarányokat láttam, úgy tűnik, jól felpofozták Cipollát, hogy ne szemtelenkedjen.
Hogy érzékelte jobboldali, adott esetben fideszes ismerősei körében: milyen hullámokat vert Orbán kiállása George Simion mellett itt, Magyarországon?
Azok, akik ismerték Simiont, hogy ez az ember egy centiről üvöltözik egy képviselővel, hogy beszéljen már románul, vagy aki ismeri az úzvölgyi történetet, hogy ott mit csinált a magyar sírokkal, vagy a székelykapuk elleni atrocitásait, a székely zászlók elleni kirohanásait, azok érezték, hogy itt valami nagyon félrecsúszott. Ez volt az egyik benyomás, a zavar. A többiek reakciója a szokásos volt, lekövették, amit a Fidesz is kommunikált. Hogy „nincs itt semmi látnivaló, nem úgy gondolta, illetve úgy gondolta, de mi van ebben az idézetben? Nincs is benne semmi rossz! Mondta, hogy egyébként nem avatkozik bele a román választásokba”, és a többi… Szóval ment a mismásolás, a szembenézés elkerülése. Orbán szerencséje, hogy már kész a nimbusza, ami ilyenkor is páncélként védi kétmillió választó előtt.
Nincs is politikai kára ebből? Nem ábrándul ki belőle emiatt senki?
Ezt nem tudom ma megmondani. Az viszont biztos, hogy ez sorozatban már a sokadik olyan lépés, amely kérdéseket vet fel és problematikus. Ezt érzékeli a Fidesz-tábor is. És a zavart fokozza, hogy ez magával Orbánnal történik. Korábban nem volt ilyen. Mással igen, de vele nem történt ilyen ezelőtt.
Mire gondol?
Hogy személyesen fut és futtatják bele bedöglő üzenetekbe. Repülőrajtot veszünk, mert kiszámoltuk, mondta ő, bezuhanás lett belőle. Jóhír-kampány? Hol van? Elindították, bedöglött.
„Magyarország megcsinálja!” De mit? A miniszterelnök azt mondja a forint erősödésére, hogy „ilyen a béke”. Már most, melyik béke? Nincs itt béke, ja, mindjárt lesz Trumppal! De nem lett. Poloskázás? Kínos magyarázkodás lett belőle. Hogy nem is a nemzet felét értette alatta, csak egyvalakit poloskázott, mert az lehallgatta a feleségét. De a bírókra nem értette! Csak hát felsorolta őket is. De nem, nem úgy értette! Szóval ki ennek a felelőse? Ki engedi így el reggel a miniszterelnököt a napindító értekezletről? Orbán soha nem korrigált az elmúlt harminc évben, most mégis kétszer is kénytelen volt: a poloskázásnál és a tihanyi beszédnél. „Simion úr” – így fogalmazott Orbán – potenciális partner, hogyha őt politikai karanténba akarják zárni, mi nem hagyjuk, és remélhetőleg majd ő is jó partner lesz, ha minket akarnak karanténba zárni, akkor majd ő is védelembe vesz minket. Ezek után előállni azzal, hogy mi nem avatkozunk a román elnökválasztásba, aztán, hogy mégis, mert az RMDSZ álláspontját képviseljük? Na jó, de az RMDSZ álláspontja épp nem „Simion úr”. Az erdélyi magyarság álláspontja meg aztán végképp nem.
Mi következik ebből?
