Nahát, hol a legendás napszemüveg?
Kinn voltam egy Charlie-koncerten, és véletlenül lebuciztam az egyik gerendát a sötétben, így egy új darab után kell néznem. A beszerzés már folyamatban.
A gerendához hasonlóan Orbán tihanyi beszéde is fejbe vágta?
Aki kicsit is járatos a határon túli politikában, az minimum nyelt egyet vagy felugrott a székéből. Velem az utóbbi történt.
Aztán klaviatúrát ragadott, és megírta, mit gondol az esetről. A Transtelexen közölt publicisztikájának utolsó mondata: „Ezzel a mutatványnak vége.” A tihanyi apátságban lelepleződött a szemfényvesztő Cipolla, azaz Orbán Viktor.
De fontos az utolsó előtti mondat is!
„Az erdélyi magyarság tétován áll.”
Azóta viszont megszületett a válasz. Nem adott csókot az erdélyi magyarság, sőt, ahogy a hargitai, a kovásznai, a Maros megyei szavazatarányokat láttam, úgy tűnik, jól felpofozták Cipollát, hogy ne szemtelenkedjen.
Hogy érzékelte jobboldali, adott esetben fideszes ismerősei körében: milyen hullámokat vert Orbán kiállása George Simion mellett itt, Magyarországon?
Azok, akik ismerték Simiont, hogy ez az ember egy centiről üvöltözik egy képviselővel, hogy beszéljen már románul, vagy aki ismeri az úzvölgyi történetet, hogy ott mit csinált a magyar sírokkal, vagy a székelykapuk elleni atrocitásait, a székely zászlók elleni kirohanásait, azok érezték, hogy itt valami nagyon félrecsúszott. Ez volt az egyik benyomás, a zavar. A többiek reakciója a szokásos volt, lekövették, amit a Fidesz is kommunikált. Hogy „nincs itt semmi látnivaló, nem úgy gondolta, illetve úgy gondolta, de mi van ebben az idézetben? Nincs is benne semmi rossz! Mondta, hogy egyébként nem avatkozik bele a román választásokba”, és a többi… Szóval ment a mismásolás, a szembenézés elkerülése. Orbán szerencséje, hogy már kész a nimbusza, ami ilyenkor is páncélként védi kétmillió választó előtt.
Nincs is politikai kára ebből? Nem ábrándul ki belőle emiatt senki?
Ezt nem tudom ma megmondani. Az viszont biztos, hogy ez sorozatban már a sokadik olyan lépés, amely kérdéseket vet fel és problematikus. Ezt érzékeli a Fidesz-tábor is. És a zavart fokozza, hogy ez magával Orbánnal történik. Korábban nem volt ilyen. Mással igen, de vele nem történt ilyen ezelőtt.
Mire gondol?
Hogy személyesen fut és futtatják bele bedöglő üzenetekbe. Repülőrajtot veszünk, mert kiszámoltuk, mondta ő, bezuhanás lett belőle. Jóhír-kampány? Hol van? Elindították, bedöglött.
„Magyarország megcsinálja!” De mit? A miniszterelnök azt mondja a forint erősödésére, hogy „ilyen a béke”. Már most, melyik béke? Nincs itt béke, ja, mindjárt lesz Trumppal! De nem lett. Poloskázás? Kínos magyarázkodás lett belőle. Hogy nem is a nemzet felét értette alatta, csak egyvalakit poloskázott, mert az lehallgatta a feleségét. De a bírókra nem értette! Csak hát felsorolta őket is. De nem, nem úgy értette! Szóval ki ennek a felelőse? Ki engedi így el reggel a miniszterelnököt a napindító értekezletről? Orbán soha nem korrigált az elmúlt harminc évben, most mégis kétszer is kénytelen volt: a poloskázásnál és a tihanyi beszédnél. „Simion úr” – így fogalmazott Orbán – potenciális partner, hogyha őt politikai karanténba akarják zárni, mi nem hagyjuk, és remélhetőleg majd ő is jó partner lesz, ha minket akarnak karanténba zárni, akkor majd ő is védelembe vesz minket. Ezek után előállni azzal, hogy mi nem avatkozunk a román elnökválasztásba, aztán, hogy mégis, mert az RMDSZ álláspontját képviseljük? Na jó, de az RMDSZ álláspontja épp nem „Simion úr”. Az erdélyi magyarság álláspontja meg aztán végképp nem.
Mi következik ebből?
Látszik, hogy ütemvesztés, zavar van. És ez a zavar nem olyan, amiből gyorsan vissza lehet menni a kályhához, ahonnan újra lehet indulni.
Miért nem olyan?
Mert ez strukturális probléma, ahogy más a konfliktusok struktúrája is. Ez a fiaskó már adottsága lesz a jövőbeli folyamatoknak. Innentől már bicegés van.
Miért biceg Orbán? Megkopott, elfáradt, vagy a hatalomgyárban van a baj? Mi a megfejtése?
A kérdése meglehetősen összetett. Az én nézőpontom mindig is modális természetű volt Orbán és a Fidesz hatalma kapcsán. Azt nézem, hogy a lehetséges, a nem lehetséges és a szükségszerű folyamatok, konfliktusok, politikai dinamikák ábrája milyen. A Fidesz és Orbán akkor kerül választóponthoz, amikor a visszafordíthatatlan folyamatok túlcsordulnak a politikájában, és nem tud korrigálni.
A politika nap mint nap újjászületik. A Fidesz, annak vezetése, a spin doctorai és maga a miniszterelnök is képes volt arra, hogy a korábbi hibáikat gyorsan visszafordíthatóvá tegyék. Azaz: vissza tudtak lépni a kályhához, reparáltak, ha kellett, visszaállították az eredeti állapotot, ezért tudtak korrigálni. Internetadó? Jaj, nem is akarjuk, sőt, kinevezzük Deutsch Tamást biztosnak. Vasárnapi boltzár? Visszavonjuk, ha ennyire vásárolni akarnak a magyarok! Olimpia? Fudan? Mini-Dubaj? Fenébe velük! Ezek visszafordíthatók voltak. A mini-Dubaj balhé első estéjén mondtam az ATV-ben, hogy a Fudan Egyetem sorsára jut, hamarosan leveszik napirendről. Egy héttel később le is vették. Mert ilyen a konfliktus struktúrája, és ezekben számomra már kiszámítható a Fidesz konfliktuskezelése. Ez igenis nagy és pozitív képessége volt a Fidesznek és Orbán Viktornak is. Gyors és jó kockázatelemzés, majd gyors, arcélvesztés nélküli elengedés. Ugyanakkor a saját maga által generált, engedett, eltűrt visszafordíthatatlan folyamatok, amelyek szorító adottságként jelentkeznek az újabb döntéshozataloknál, mára túlcsordultak. Emiatt történik, hogy egyre több, szükségszerűen elkövetett hiba következik be, olyan, amit nem más kényszerített ki, hanem a saját maguk által kreált adottságok szükségszerűsége hozza magával.
Kontrollvesztést látunk?
Inkább azt mondom, hogy a folyamatokat átlátó képességben zavar van. Ki kérte Orbánt, hogy Simionról beszéljen éppen a tihanyi apátságban? Dobrev Klára? Vagy Orbán Balázst vajon a Kutya Párt szedte rá ’56 kapcsán, hogy úgy beszéljen, ahogy tette? Nem. És ezek az ügyek már az előzőektől eltérő konfliktusstruktúrájuk miatt irreverzibilis folyamatokat indítanak el. Ahogy Matolcsy György és kisfia, Ádám sem tudják hirtelen visszatenni a Magyar Nemzeti Bankba az alapítványokból hiányzó és keresett összegeket, és még sorolhatnám a példákat. Ezek miatt mondom azt, hogy ütemvesztés van a Fideszben. Valószínű, hogy a kampány- és kommunikációs üzembe már beépült egy téves kockázatelemzés is, melytől a döntéshozók nem tudnak szabadulni, és
nincs, aki meghúzza a gyeplőt, nincs, aki megállítsa a lovakat.
Túl sok az adottság mára, ami gúzsba köti a döntéshozót. Magát a miniszterelnököt is. Elveszett a tűhegynyi biztos pont a tájoláshoz. Nem találnak vissza a kályhához.
Miért nem? Magyar Péter miatt? A kegyelmi ügy miatt?
A kegyelmi ügy tökéletes példája a modális analitikámnak. Magyar Péter talán még ma is valamelyik állami vagy Mészáros-cégben ülne jó fizetésért, és nem menetelne Erdély felé, ha nincs kegyelmi ügy. De lett, és a kegyelmi ügynél csordultak túl a visszafordíthatatlan folyamatok.
De hogy jön valami, az törvényszerű volt. Ha egyre több olyan dolgot csinálok, ami nem szabad, hogy kiderüljön, akkor nyilván egyre nő az esélye, hogy mégis kiderül – visszafordíthatatlanul. És, ami kiderül, az már új pályára állít, másfelé sodor, új, nem várt és korábban nem létező folyamatokat indít el. Netán néptribunokat szül. Kicsúszik a kezemből az irányítás. Bármekkora hatalmam van, a sors felett senkinek nincs hatalma. Sodródni kezdek.
Az a bizonyos G. Fodor Gábor-i „pillanaturalás” lehetséges még Orbánéknak?
Uralni a pillanatot? Melyiket? A repülőrajtét? Vagy hogy a négyszáz alatti eurónál azt mondják, ilyen a béke? Poloska, de nem úgy? Uralják a pillanatot? Úgy tűnik? Tényleg? A feladat ez lenne, ebben nem vitázom Gáborral. De nemigen látok lehetőséget arra, hogy ez rendezetté váljon rövid távon. Azok a témák, amelyek összerántják az ellenzéket, mind kicsúsztak a kezükből, irányíthatatlanok lettek. A Matolcsy-ügynek mi a kimenetele? A Simion-ügynek mi a kimenetele? Kéne uralni a pillanatot, de hol, melyiket, kinek?
Szó, mi szó, ön elég messze került a Fidesztől. 2019-ben még a miskolci Fidesz kampányfőnöke, Orbánnal és Habony Árpáddal egyeztetett az őszi választás előtt, most pedig Cipolláról ír.
Tisztázzuk, én nem voltam a vazallusa soha senkinek, Csurka Istvánnak sem, és szeretett is ezért. Amikor meg többünk egységes tanácsával ellentétesen és egyben végzetesen cselekedett, és a 2002-es első forduló előtt kinyilvánította, hogy a Fideszt támogatja, akkor két hétre rá, a választás után elváltak útjaink. Viharosan. De később Lakitelken egy borozós esten rendeztük a kapcsolatunkat, kölcsönös tisztelettel, szeretettel. Amiről ön beszél, az a miskolci munkámhoz kapcsolódott, amire anno Kriza Ákos polgármester kért fel, hogy segítsek neki, és én segítettem 2014-ben. Utána 2018-ban Hubay Györgynek is segítettem. Mindketten nyertek. 2019-ben vesztettünk, de előre megmondtam a miniszterelnöknek a Fidesz pontos szavazatszámát. De vazallusa soha nem voltam senkinek.
Nem is mondtam ezt.
De jó tisztázni. Én mindig szabad magyar vitéz voltam, nemzeti-konzervatív, aki se vazallus, se zsoldos nem volt, csak akkor, ott és azokkal harcoltam a magam szabad akaratából, ahol azt éreztem, hogy a nemzet ügyét szolgálják.
Ha most hívnák a Fideszhez, menne? Vagy máshova?
Kriza Ákos barátom halála után ettől a munkától visszavonultam. Ha kikérik a véleményem, elmondom, még akkor is, ha az nem feltétlen kedvező annak, aki megkérdezi. Egy függetlenként induló barátomnak segítettem tavaly a polgármesteri kampányban, ennyi. Amúgy nyert is. Jó volt egy kis puskaporszagot érezni, és nyerni újra.
Oda akartam kilyukadni, hogy önnek van közvetlen Orbán-élménye, beszélt vele, ismeri testközelből, ismeri a gondolkozását.
Ez igaz, de túldimenzionálja ezt.
Nagyon?
Igen. Persze, többször találkoztunk, mindig jó hangulatú munkamegbeszélések voltak ezek, sokat viccelődtünk, van egy fanyar, egyedi humora, és én sem vagyok karót nyelt ember. Ezek jó emlékek. Máskor meg épp nagyon is protokollárisak voltak a találkák, maximum egy kézfogás erejéig. Utoljára Kriza Ákos barátom temetésén találkoztunk – mindketten megrendülve. Ezekről jó néhány kép készült és vált nyilvánossá. Mivel ezek megmaradnak az interneten, úgy tűnhet, mintha én számottevő lettem volna ezen a magas szinten, pedig nem voltam az. Tény viszont, hogy volt egy városi kommunikációs munkám, ami kampányfőnökséget hozott, és annak kapcsán találkoztunk többször 2013 és 2019 között a miniszterelnökkel. Megbeszéltük, amit meg kellett beszélni. Azok jó élmények voltak emberileg és szakmailag egyaránt. De nem tudok szenzációkat mondani a háttérből. Ne várjon tőlem ilyet.
Mit gondol, Orbán átadná a hatalmat választási vereség esetén? Vagy elszabotálná? Bevetne olyan eszközöket, amelyek a keleti rezsimek sajátjai?
Demokrata emberként hiszem, hogy átadná. Azt is gondolom, hogy butaság lenne nem átadni, ha esetleg úgy fordulna a szerencséje. Merthogy ő ilyen értelemben fiatal még. Meg kell nézni Netanjahut Izraelben, Ficót Szlovákiában vagy Trumpot. Sok példa van arra, hogy egy nagynak tűnő bukás után gyors a visszatérés lehetősége egy olyan politikusnak, akinek a pályáját amúgy már temették. A Balkánon is több ilyen példa van. Egy vereség esetén nem átadni a hatalmat, azt hiszem, nem lenne érdeke. Szóval én maradnék a demokratikus keretek mellett.
És hogy látja: leszálló ágban van Orbán? Romló közvélemény-kutatások jelennek a kormány szempontjából, és ön is szaporodó hibákról beszél.
Leszálló ágat még nem mondanék, de azt igen, hogy minden korábbihoz képest nagyobb válságba jutott. Hogy ebből lesz-e érdemben leszálló ág, erről azt állítom, hogy ma még nem lehet tudni. Milyen irányba mozdul el a hatalom? Az előkészített eszközeit tényleg elkezdi használni, és hogyan reagál azokra a magyar társadalom? Ezeket ma mind nem tudjuk. Vegyük példának Erdogant. Volt infláció, súlyos, családját érintő korrupció? Volt. Botrány? Volt. Leváltotta a fél török kormányt? Igen. Válságban volt? Igen. Ciki volt? Nagyon. Leszálló ág volt? Nem volt. Megfogta. Amiben Orbán van, az leszálló ágnak tűnik – a válság miatt. De hogy ez a rendszerének a végét is jelenti-e, az ma szerintem nyitott kérdés.
Ha már Erdogan: Orbánék is mennek-e tovább, jönnek-e az egyre keményebb eszközök? Van már az asztalon egy furcsa kémügy, fel-felmerül a Tisza Párt betiltása, kis késéssel megjött a húsvétra ígért „nagytakarítás”, fenyegetik a szabad sajtót, a civileket. Lesz ön szerint további durvulás, szintlépés?
Példákat láttunk arra korábban, hogy megágyaztak egy intézkedésnek egy jogszabállyal, amit aztán használtak is a megcélzottakkal szemben, gondoljunk a Klubrádió esetére, a CEU-ra vagy Iványi Gábor egyházának ellehetetlenítésére. Ezek jelzésértékűek voltak, igaz, nem fordultak át tömeges bevetéssé. Most ez a törvény mintha tömeges bevetést készítene elő. Elmentek a falig a tervezetben, de, hogy mi lesz belőle a valóság, az kérdés számomra is.
Mit gondol, tényleg lehetett vita a Fideszen belül a nagytakarítási törvényről, ahogyan Lázár János állította?
Nem hiszem. Ezek a törvényjavaslatok úgy készülnek, hogy a hivatalos jogalkotók, de talán még a benyújtók sem vesznek részt a megalkotásukban, főleg nem éjfél előtt. Sok, korábban a képviselőségét komolyan venni akaró képviselő barátom, ismerősöm mondja, hogy még a bizottságokban sincs véleményük. Minden adott számukra a parlamenti élet kapcsán, és fogalmuk sincs, hogy mi, mikor, milyen viták mentén születik, de még arról sem, hogy melyik ügyvédi irodából származik egy-egy törvényjavaslat. Készen van minden, ők nem tudnak semmiről, akik tudják, azokat meg két kézen meg lehet számolni. Ez csak egy személyes érzékelés, de szerintem sok fideszes képviselő idegenedett el a törvényhozói munkától.
A civil életben megbecsült jogász, orvos, tanár, mérnök a parlamentben egy droidnak érzi magát a frakcióban.
A kihelyezett frakcióértekezleteken nem megbeszélik a dolgokat, hanem az előadók elmondják, mi a véleményük. Ők meg meghallgatják, hogy mi a véleményük vagy mi lesz a véleményük. Egy normális embernek elég frusztráló állapot lehet ez. Persze, a buzgók élvezik, a csendes vagy néma kisebbség szenved tőle, és inkább hazudik magának, hogy ők tudják jobban… De egy poharazgatós estén, amikor veregetik a vállam, hogy mennyire örülnek, hogy én azért meg-megszólalok, és mekkora szükség lenne az őszinte beszédre, azért keserűen elmondják, hogy „a főnök már nem is ultizik velünk, mint régen!” Szóval, ha volt is vita, akkor az a kommunikációs és kampánycsapat spin doctorai között lehetett, de a nagy kiállás, hogy végül mindenki aláírta a javaslatot, pont a vitanélküliséget mutatja.
Biceg a hatalomgyár is? Nemcsak a tartalommal, hanem a technikákkal is gond van?
Egy téma politikai kockázatának mérése külön műfaj. Korábban a Fidesz viszonylag jól tudta felállítani a kockázatelemzéseket, ám úgy látom, ez egyre nehezebben megy. Ráadásul a miniszterelnök imádja a magas kockázatú játszmákat, amelyeknek hosszú szériában volt győztese 2019-ig. És 2022-ig a Covid-veszteségeket is győzelemként tudta eladni. Ez pedig prófétává állította be a saját környezetében, akivel nem mennek szembe.
Nem mondják neki azt, hogy ezt vagy azt ne csináljuk, mert rossz. Visszafogják magukat, aki pedig olyan lenne, hogy megmondja, az már rég kiszorult ebből a körből. Aki bennmaradt, az nem hisz abban, hogy neki igaza lehet a főnökkel szemben, mert a főnöknek mindig igaza van, vagy igaza lesz, mert ő biztos sokkal több mindent lát vagy tud, mint bárki más.
És ott vannak a szoros fogást alkalmazó, mindenhez értő és mindenbe belekacsintó „szakértők”, akik már be sem engedik a friss levegőt a miniszterelnöki szobába, és ha kell, külön egy példányszámos Pravdát nyomtatnak a főnöknek, hogy nyugodt legyen. És ezzel ez az ördögi kör bezárult, innentől a feldobott pénz esete minden. Vagy jól sül el, vagy nem. Hozzám ez szivárog le a rendszerből.
A most életre hívott Harcosok Klubjából mit olvasott ki? Mi szükség van rá?
Egy hit hozta ezt össze. Az a hit, hogy a digitális térben dőlnek már el a választások. De ez csak részben igaz. Azt el kell fogadni, hogy a politikai csata színtere máshova tevődött át, az online tér egyre fontosabb. És ez hatékony lehet, ha a vezénylés jó, ha a tartalom jó, de pusztán a technika nem elég. Ugyanakkor a Simion-ügy kapcsán az jutott eszembe: mi van, ha egy ilyen „hadseregbe” valami rossz üzenet, hibás tartalom kerül be? Mi van, ha egyik nap Simion igen, és ez tízezrével szétmegy, de másnap máris zavar van a rendszerben. Jaj, bocsika, Simion mégsem jó! De akkor ki? Akkor az RMDSZ? Szóval elég egy Simion-féle hiba, és tragikomikus lesz a működés.
Harcos Marikán meg röhög az egész környezete, és a Fidesznek többet árt, mint használ hiba esetén.
Egyébként a social media rendszere kampányról kampányra változik, a nagy szolgáltatók egyre inkább távol akarják tartani magukat a politikától. Nem elég már a fizetett hirdetés, ezért önmagában kevés lehet például a Megafon, kell a netpolgári önkéntesség. De azt meg, ha nem organikus, kiszúrja az algoritmus. Nem akarom bonyolítani. A működés fogja eldönteni a hasznosságot. A BOK csarnok közönségét nézve azért óvatos lennék a leendő hatékonyság megbecslésében. Viccesen mondhatnám, nem véletlenül volt az erős fejgép mellett levéve a közönségfény a miniszterelnök beszéde alatt.
Meg tudja fordítani a Fidesz a számára kedvezőtlen trendet akár a Harcosok Klubjával?
A zsilipeket próbálja tartani egy ilyen internetkommandó, hogy legalább a meglévő szavazóbázist megtartsák. Kopik a köpeny a magma körül, itt-ott omladoznak a falak. Ez látszik. A harcosok meg, ahol lehet, próbálják tartani ezt. Mást nem látok ebben.
Orbán nélküli Fideszt tud képzelni?
Nem. Egyelőre nem.
Potenciális utódokat lát? Lázár? Gulyás? Bárki más?
Ez egyelőre fikció. Aztán lehet ebben nagyon gyors változás, de szerintem az is Orbán akarata lesz. Ez az ő kora. Bár a nagy, monolit rendszerek gyorsan tudnak megroggyanni, gyorsan jöhet egy start-up, ami változást hoz, de ez a kérdés most nincs napirenden.
2022-ben a Fidesz elképesztő fölénnyel nyert, több mint hárommillió szavazatot kapott, az ellenzék megsemmisült, a rendszernek százmilliárdok állnak továbbra is rendelkezésére csak a politikai befolyásának népszerűsítésére, a hatalomgyár kipróbált, nincs olyan eszköz, amit ne tudnának beszerezni, miközben a titkosszolgálatok Rogán Antal alá kerülnek. És akkor jön egy nulláról építkező szereplő egy garázscéggel, és alig egy év alatt megelőzi őket. Hogyan?
Ezen csak idehaza lepődtek meg, a közelmúltban több ilyen politikai folyamat volt a régióban. Nálunk is ugyanaz az ok, mint máshol. A szavazók ott voltak a piacon, csak hiányzott az ügy, a személy, a formáció, ami mögé beállhattak. A régiek meg alkalmatlanok voltak mindenre.
2024 januárjában-februárjában a legnagyobb ellenzéki pártot, a DK-t, 17–18 százalékra mérték, a többit pedig a parlamenti küszöb alá vagy legfeljebb annak környékén. Ezek a pártok nem tudták becsatornázni az ellenzéki szavazók igényeit.
Ebben van tavalytól változás. Ez az oka annak, hogy felbolydult a politikai aréna, hogy megjelent egy olyan politikai start-up, amin most ki tud csapódni az ellenzéki tenni akarás, ami korábban máshol nem tudott. Feloldotta a régi, lusta, munkát nem végző, ilyen-olyan pártok diszfunkcióit, és ez elkezdett működni. A Fidesz is belekényelmesedett egy diszfunkcionális rendszerbe, ami most funkcionális kihívóval egészült ki. Kapott egy „működő” kihívót, ami most nagy zavart okoz nála, mert azelőtt 10–12 évig nem ebben élt. Ezt Lázár tökéletesen mondta el a Harcosok Klubja nyitórendezvényén – egyedüliként.
A kényelmes Fidesz most meg indulatos, csapkodó, és ki van készülve idegileg, hogy miért jött a rendszerbe az akaratán kívül – sőt a maga hibájából – egy funkcionális versenytárs.
És akkor nézzük a Simion-ügy másik oldalát: mit szól Magyar Péter Nagyváradig tartó sétájához?
Magyar Péter csinálja a dolgát, hogy itt is használjam a szót: mondhatni, hogy felülfunkcionál, és ez nem várt eredményeket hozott neki. Megy tovább ebben az üzemmódban egészen addig, amíg nem kap olyan visszajelzést, hogy elkezdene fogyni a bázisa. A bevált stratégián nem változtat, miközben próbál innovációkat hozni. A Nagyváradra gyaloglás is innováció. Végigjárja a fél országot, közben hordoz egy üzenetet, ami ellentétes Orbánéval. Magyar Péterék jól vették észre, hogy ez egy vissza nem térő lehetőség Orbán és a Fidesz ellen, mert a Simion-ügy olyan súlyos hiba, amely megnyitott egy utat számára, és ezt az utat most, idézőjelesen, csak le kell gyalogolnia. Ha nem teszi meg, meggyőződésem, hogy ugyanúgy fogadnák Erdélyben, ahogy Vona Gábort fogadták a leszervezett provokátorok. Ehelyett most minimális, de inkább zéró kockázattal tud megszólalni Nagyvárad főterén, üzenve az erdélyi magyarságnak.
Közben pedig nem áll ki a Pride mellett, holott lett volna erre igény az ellenzéki oldalon, és nem tüntet a „nagytakarítási” törvény ellen sem, inkább átsétálja az Alföldet. Jól teszi? Ennek a sok elhajolásnak nem lesz politikai költsége, nem veszíthet rajta?
Nagyobb a gravitálás felé, minthogy esetleges vesztes témákba belemenjen. Lehet kritizálni, hogy miért ilyen barométer-politikát folytat, és a kellemetlen dolgokba miért nem megy bele. Azért nem megy bele, mert nem akar belemenni a bozóttűzbe. Sokan beszaladtak már félmeztelenül. Ő nem akar.
A Tiszán és a Fideszen kívüli pártoknak lehet még jelentőségük a választásig?
A balliberális oldalon nagyjából egyiknek sem. Ezek olyan szoros fedésben voltak egymással, az átjárhatóság köztük olyan nagy volt, miközben a megkülönböztető jegyek egyre szűkebbek, hogy elvesztették az identitásukat. Ugyanazokon a rendezvényeken tüntettek, ugyanazt mondták, elmosódott mindaz, ami egy pártot párttá tesz.
Annyi jelentőségük mégis lesz, hogy mennyi szavazatot tudnak elvenni a Tiszától, ami majd hiányzik Magyar Péternek.
A Mi Hazánk más. Ha képes kivonulni abból az erőtérből, amit a Fidesz és a Tisza fed le, és fel tudja mutatni, hogy bár a programja hasonlít a Fideszhez, de változást akar, vagyis érdemi ellenzéki, akkor harmadik pártként ott lesz a 2026-os Országgyűlésben. Ha olyan programot hirdet, amit a Fidesz nem tud elvenni tőle, és meg tudja mondani, hogy ebben és ebben változást akar, de nem úgy, mint a Tisza Párt, akkor körülbelül 200 ezer szavazatnyi tartalékot látok náluk. Ha azt behozzák, akkor meglepetés is lehet a Mi Hazánkból. Ha vonul a Fidesz irányába, még két kézfogás meg még egy Orbán-kép, és a tavaly meglévő 306 ezerből ha csak egy százalék is elmegy a kormánypárt felé, akkor az általam most számolt 280 ezres parlamenti küszöb alatt lesznek. De szerintem ma nagy ott a tartalék. A Tisza taszítja a Fideszhez, mert nem akar még egy erőt maga mellett, a Fidesz erre rájátszva ügyesen próbálja elvenni a Mi Hazánk szavazatait. Ha ebből az erőtérből a Mi Hazánk kijön, eltávolodik ettől, és a megkülönböztető jegyeket hangsúlyozza, akkor meglepetést okozhatnak 2026-ban. Rajtuk múlik, a lehetőségük megvan szerintem.
Ön dolgozott Csurka Istvánnal, egy könyvet is publikált róla két éve. Tavaly télen viszont Schmidt Mária rendezett konferenciát Csurkáról, akinek az elhangzottak szerint az a bűne, hogy „túl hamar lett igaza”. Hogy látja? A NER használja Csurkát, adott esetben inspirálódik belőle?
Rövid leszek: nem hívtak meg arra a rendezvényre. És nem tették közzé a konferencia előadásainak szövegeit, videóit. Így nem tudok erről nyilatkozni.
Lehetséges, hogy megrendeznek egy ilyen konferenciát úgy, hogy Orbán ne valamilyen talapzatot lásson a saját politikájához Csurkában, akár a Néhány gondolatban?
Ahogy hallottam, nem örültek neki, hogy Schmidt Mária ezt a konferenciát megrendezte, és a lakiteleki szoboravatásnak sem.
Ki nem örült neki?
A Miniszterelnökség nem tapsolt az eseménynek. Minden mást tessék a résztvevőktől megkérdezni.
Ha a Csurka élne, helyet kaphatna a Fidesz-karzaton? Vagy a Mi Hazánk környékén tűnne fel?
Nagyon idős lenne már, ezért az elmúlt 15 évben biztosan beilleszkedett volna a rendszerbe. És ő is – ahogy mások – kapott volna jutalomként valamit, fékezett habzású megbecsülés övezné, az Új Színház, netán a Nemzeti is játszaná a legjobb drámáit. Inkább ebbe az irányba mozdult volna el pályája, úgy hiszem – de ez fikció, nincs jelentősége.
