Lengyel Tamás meglehetősen átfogó Fidesz-bűnlajstrommal nyit, és közli, hogy minden azért történhetett meg, „mert hagytuk”, ez okozhatna zavart, de nagy tempót diktál, úgyhogy nem teszi. Felsorolja a Népszabadságot, az Indexet, a TV2-t, a megyei lapokat, a szoftpornóba rejtett propagandát és kötelező reggeli Bayer Zsolttal riogat. Aztán a NER-autók és táskák árát számolja át fizetésekre, mindezt nagyon mérgesen.
Hol van a határ? Mikor értjük meg végre, hogy az olyan mondatok, mint a »mittudomén« után a rendszer működik tovább? Hogy azért ez a valóság, mert hagytuk?
Fidesz vagy rendszerváltás: ez a kérdés – szögezi le, aztán hangja maradékával felrajzolja a működő ország képét (a szokásos: működő igazságszolgáltatás, ki nem vándorló orvosok).
Minden nap minden órájában beszélned kell az ország kifosztásáról
– ellenpontozza az asszertív kommunikációs villámworkshopot tartó Hodász Andrást. „2026-ban vége van, Viki” – ad egy skandálható mondatot a végén.
