Pénz az ablakban

Váncsa István: Pénz az ablakban

Vészharang kondul: elképesztő számok mutatják a magyar gazdaság mélyrepülését”, olvassuk a Portfolión és emiatt némiképp tanácstalanok vagyunk. Az értelmező szótár szerint a mélyrepülés „Alacsony támadást végrehajtó vadászgépeknek 100 méter magasságon aluli repülése,” mármost a magyar gazdaság, ahogy ez a napjainkban olvasható elemzésekből kiderül, nem a légben szárnyal, hanem a porban vánszorog. Ahogy a Portfolio írja „Rosszabb a 2025-ös gazdasági teljesítmény, emiatt elcsúsznak a bázisfolyamatok, kedvezőtlenebbek a 2026-os növekedési kilátások, rendkívül alacsony az általános tartalék”, repülésről tehát szó sincs, gazdaságunk jelen állapotát illetően talán inkább a latrinában való fuldoklásról kéne szólanunk.

Mindezek fényében nem csoda, hogy „propagandával, találkozóktól elzárkózó, arrogáns politikusokkal és fáradt civilekkel találkozott az Európai Parlament (EP) képviselőiből álló, húsvét előtt Magyarországra látogató delegáció,” mi mással is találkozhatott volna. Kormányzatunk a propagandán kívül semmi egyebet nem tud felmutatni, de már nem is próbálkozik, mert minek. A propagandában azok se hisznek, akik csinálják, azok pedig, akik megrendelik, még annyira se. Pillanatnyilag egyetlen olyan emberről tudunk, aki kormányzatunkról szólva a hivatalos magyar propagandát hajlandó visszazengeni, ez Donald Trump Jr., aki szerint „Magyarországon jólét van és az emberek boldogok”, ez pedig annak köszönhető, hogy „az erős felhatalmazással rendelkező politikai vezetés nem feledkezett meg az állampolgárairól”. Donald Trump Jr. eszerint udvarias ember, aki a vendéglátóit nem akarja megsérteni, inkább hülyeségeket beszél, aztán hazamegy.

Bauer Tamás: Alkotmánytalanul

Az Országgyűlés április 18-án a Fidesz–KDNP és a Mi Hazánk szavazataival elfogadta az orbáni alaptörvény tizenötödik módosítását. Orbán már februárban figyelmeztette az idei Pride szervezőit: „Ne bajlódjanak az idei felvonulás előkészítésével. Kidobott pénz és idő.” Így tudatta a közvéleménnyel: úgy módosítják az Alaptörvényt, hogy immár ne legyen alaptörvény-ellenes egy közterületen tartott rendezvény tartalmi okból való megtiltása. Az 1989–90-es rendszerváltással létrejött demokratikus jogállamban ugyanis minden vélemény szabadon képviselhető nyilvánosan, s a köztéri rendezvényekhez nincs szükség hatósági engedélyre. Azokat csak bejelentik, és a hatóság akkor tilthatja meg, ha a demonstráció aránytalanul korlátozná a közlekedést, vagy akadályozná a népképviseleti szervek működését. Ehhez képest a Fidesz 2018-as új törvénye már bizonyos tartalmi okból („a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek áldozatai emlékének védelme”) is lehetővé tette a gyülekezés megtiltását, de ilyen tiltási okokat nyugati demokráciákban is ismernek. A Pride megakadályozásához viszont immár további, nemzetközileg nem szokásos tartalmi okot kell bevezetni a gyülekezési törvénynek a tiltásról szóló rendelkezésébe. Minthogy ilyen oknak – a gyermekek „megfelelő neveléshez” való joga sérelmének – a bevezetése már sértené az Alaptörvényben szereplő, a köztársasági alkotmányból átvett egyik alapvető jogot, az Alaptörvényt hozzámódosították a gyülekezési törvény módosításához. Ehhez megvan a kétharmados többségük.

Szikszai Károly: Gyurival az Ajtósin – Kardos G. György emléktáblája előtt

Igazán szerencsés ember vagyok. Szerencsés, mert éveken keresztül egy szerkesztőségben dolgozhattam Kardos G. Györggyel. Sőt, amikor Princz Gábor 1993-ban tulajdonrészt szerzett az ÉS-ben és beköltöztette a redakciót egy Ajtósi Dürer sori kétszobás, nagy belmagasságú, úgynevezett polgári lakásba, egymás mellett ültünk egy hosszú asztal mellett. Gyuri után Tóth Erzsi, az ablaknál Váncsa, a másik oldalon Bata Imre, Molnár Erzsi, Oravecz Imre, Megyesi Guszti. A második zsákszoba a titkárságé és a gépházé, vagyis a tördelőké, korrektoroké, illetve Kertész Ákos olvasószerkesztőé, míg Kovács főszerkesztő a konyhából nyíló spájzban kapott helyet. A spájz előtti konyha pedig amolyan társalgóként működött.  Amikor például Kardos Gyurival, Tímár Györggyel a mosogatóra támaszkodva értekeztünk a szigligeti alkotóház problémáiról, Kovács főszerkesztő kilépett a spájzból, pénzt adott, és arra kért bennünket, menjünk le a kocsmába, és ott folytassuk a diskurzust, így nem tud dolgozni.  De így volt ez a többi szerkesztő és szerző esetében is, szóval Kovács főszerkesztőnek nem kevés pénzébe kerülhetett egy-egy munkanapja, mivel a konyha és a spájz egy sovány rabic-fallal volt elválasztva egymástól.

Simonovits András: Időskori szegénység Magyarországon

Magyarországon az időskori szegénység növekszik. Ezt a legegyszerűbben az átlagnyugdíjak és az átlagos nettó bér hányadosának a süllyedése mutatja, de szokásosabb a relatív szegénységgel meghatározni: növekszik a nyugdíjasok között az átlagos mediánjövedelem 60 százaléka alattiak aránya. E folyamatnak több oka van, ezért többféle reformra is szükség van, hogy az időskori szegénység csökkenjen.

Dr. Farkas András január 21-i portfoliós cikkének adatai szerint „jelenleg minden harmadik magyar nyugdíjast szegénység, minden hatodik nyugdíjast mélyszegénység fenyeget. Mindezzel összefüggésben a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett nyugdíjas személyek aránya a 2022-es 21,3 százaléktól 2023-ban 28,6 százalékra nőtt, a relatív jövedelmi szegénységi arány a 65 évesnél idősebbek körében a 2022-es 14,5 százalékról 2023-ban 24,6 százalékra nőtt” (Olyan szegénységi csúszdára kerültek a magyar nyugdíjasok, amiből egyelőre nincs kiút).

E mutató mellett szükség lenne a szegénység mélységére is: az átlagos nettó jövedelem hány százalékával alacsonyabb e szegények átlagjövedelme a küszöbnél?  Csak megemlítem, hogy a továbbiakban egy egyszerűbb mutatót alkalmazok, a relatív nyugdíjszínvonalat: az átlagnyugdíjak és az átlagos nettó keresetek arányát.

Seres László: Demokraták tehetetlen dühe – avagy betiltás előtt az AfD?

A bomba napokkal az új német kormány beiktatása előtt robbant: a belföldi hírszerző szolgálat, az Alkotmányvédelmi Hivatal (BfV) az eddigi „szélsőjobboldal-gyanús” kategóriából „bizonyítottan szélsőjobboldalivá”, alkotmányellenessé minősítette át a jobboldali-populista Alternatíva Németországért (AfD) pártot. Ezt sokan úgy tekintik, mint az első lépcsőfokot a párt betiltása felé. Az AfD politikusait és egyszerű tagjait már most könnyebben lehet majd megfigyelni, lehallgatni, köztisztviselői munkahelyről elküldeni.

A rutinos hírfogyasztó számára a német döntés, a párt egyre nyíltabban kilátásba helyezett betiltásával együtt, könnyen illeszkedhet abba a narratívába, hogy az európai demokráciák képtelenek megbirkózni a szélsőjobb, illetve a populista jobboldal kihívásával, alkalmatlanok hatásos politikai válaszokat kínálni, ezért jogi kerülőúton próbálják megakadályozni az ilyen erők térnyerését.

Romániában tavaly decemberben az alkotmánybíróság állította le az első fordulóban győztes Moszkva-barát, profasiszta elnökjelölt, Călin Georgescu újbóli indulását, megsemmisítve az első forduló eredményét (az igazolható orosz befolyás miatt valószínűleg joggal), egy francia bíróság pedig néhány hete börtön- és pénzbüntetés mellett a választásokon való indulástól is eltiltotta Marine Le Pent (aligha megalapozottan). Magyarországon meg egyre többen teszik fel a kérdést, hogy a NER engedni fogja-e a – véletlenül sem szélsőséges – Tisza Pártnak, avagy az elnökének a 2026-os indulását.

Az AfD betiltásáról szóló, hosszú hónapok óta folyó német vitában fellengzős beszédek hangzanak el a „szabadelvű-demokratikus alaprendet” ért kihívásról, a „védekező demokrácia” erejéről, amely „nem adhat esélyt a demokrácia ellenségeinek, hogy eltöröljék a demokráciát”. Ám a megfigyelőkben egyre erősödik a gyanú, hogy a mainstream politikai pártok csak a kényelmetlenné vált konkurenciától akarnak ily módon megszabadulni.