Hogy segít Amerika?

Losoncz Miklós: Szakértelem és külpolitika

A mostani amerikai javaslat rendkívül hátrányos Ukrajnának, kiszolgáltatottá teszi az országot. A pontatlan fogalmazás a kisebbik baj és könnyen korrigálható: a tárgyalások tárgyát nem kizárólag a ritkaföld-fémek képezik, amelyből 17 fajtát tartanak nyilván a geológusok, és amelyek nélkülözhetetlenek az elektromos járművek, a mobiltelefonok, a rakétarendszerek és más elektronikai termékek előállítására, hanem további kritikus ásványok is. Ukrajnában található Európa legnagyobb titánkészlete és a kontinens lítiumkészletének egyharmada.

Nagyobb baj az, hogy az 500 milliárd dolláros követelés ötszöröse az eddig nyújtott amerikai támogatás nagyságának: 2022 februárja, az orosz agresszió kezdete óta az USA az amerikai külügyminisztérium szerint 66 milliárd dollár katonai segélyt, illetve a kieli Világgazdasági Intézet szerint 50 milliárd dollár nem katonai segélyt folyósított Ukrajnának. Hol itt a szerződő felek közötti egyenlőség? Egy ukrán tanácsadó szerint az amerikai javaslat hasonlít Afrika 18. századi gyarmatosítására, majd azt követő kizsákmányolására. Megvalósításával Ukrajna évtizedekre lemondana ásványkincseinek kiaknázásáról, ráadásul biztonsági és egyéb garanciák nélkül, márpedig ilyeneket a szóban forgó dokumentum nem tartalmaz. Egyébként pedig ki hajlandó befektetni Ukrajnában biztonsági garanciák nélkül? A stílus alapján óhatatlan a Gröndlanddal kapcsolatos, lerohanás jellegű amerikai elnöki fellépéssel való összehasonlítás.

A legnagyobb baj az, hogy becslések szerint a kritikusásvány-vagyon 40 százaléka Ukrajna Oroszország által megszállt területén, további kisebb része a frontvonal szomszédságában található. Erre nem tudtak mit mondani az amerikai tárgyalók.

Kovács Zoltán: Romlunk

Néhány napja egy kolléga mondta, az ellenzék éppen mostanában magyarpéterezi el maradék becsületét. Mindez nem volna fontos, csak nem tudni, honnan fakad az az erkölcsi többlet, ami őt jó magasra helyezi, és ahonnét a kolléga a továbbiakban lebecstelenezheti azokat, akik történetesen majd a Tisza pártra szavaznak. Vajon ők miért vesztik el a becsületüket? Mert másként látják a világot, vagy akár csak az aktuális belpolitikai helyzetet, mint ő.

Amikor a föntebb említett szaktárs kamerába mondta ezt a zagyvaságot, még csak készült hétvégi beszédére a Tisza párt elnöke, aki sok jó és értelmes gondolat mellett eljutott addig, hogy ma tisztességes ember a Tiszára szavaz. Ebben az országban élek, tehát nem ért váratlanul a gondolat, de azért mégis. Ami engem illet például – bár ilyenről az ember ritkán beszél -, könnyen lehet, hogy a Tiszára szavazok. Meg az is lehet, hogy nem. Az is előfordulhat, hogy – amint azt szakírók írják – a fülke magányában, az utolsó pillanatban döntök, amint gondolom, ebben az országban többszázezren majd. Vajon ezen múlik tisztesség és becsület kérdése? De akkor ne legyünk smucigok, mondjuk ki bátran, az ország jelentős része a választás napján veszti el ki a becsületét, ki tisztességét, ki emberi méltóságát, így tántorogva ki a fülkéből. Az ép erkölcsiségű ember belép a fülkébe, majd néhány perc múlva megjelenik, mint szutykos, mocskos kártyalap.

Csizmadia Ervin: Az európai egyensúlybomlás

Ha (persze eléggé nagyvonalúan) végig tekintünk az európai fejlődésen, és arra a kérdésre keressük a választ, hogy a nyugati fejlődés miért lett követendő minta a kevésbé fejlett, történelmi zárványokkal küzdő országokban (tehát nálunk is), akkor két körülményt láthatunk kiemelkedőnek. Az egyik az, hogy a nyugati fejlődés politikailag a demokrácia, gazdaságilag a kapitalizmus felé való folyamatos haladás révén egy stabil, működőképes és kívülről nézve vonzó intézményes szerkezetet hozott létre. Amikor csak lehetőség volt rá a magyar történelemben, elődeink e két vívmányt (és azok részvívmányait) igyekeztek is átültetni. Lehet vitatkoznunk azon, hogy demokrácia és kapitalizmus átültetési kísérlete azonos hatásfokkal és sikerrel történt-e, de nem érdemes: a Nyugat a haladó magyar elitek számára mindig ezen – nevezzük így – csúcsvívmányok átültetését jelentette.

Az európai fejlődés azonban – a csúcsszint alatt – másfajta vívmányokat is felmutat, és ezek átültetésére már csak azért sem helyeződött kellő figyelem, mert ezek jóval nehezebben azonosíthatók, mint az előbbiek. A parlamentarizmus, a felelős kormány, a szabad választás, a sajtószabadság vagy a piacgazdaság, nemzedékek számára volt követendő-átültetendő érték (és az ma is), de jóval kevésbé irányult a figyelem a csúcsszint alatti értékekre. Mint amilyen érték a kohézió és a diverzitás. Márpedig – s ez ennek a dolgozatnak az egyik fő állítása – a Nyugatot, mint utánzandó régiót nem írhatjuk le pusztán demokrácia és kapitalizmus egyensúlyaként.

Gadó Gábor: Miért szavazzunk vesztesekre?

Vágjunk bele, legyünk provokatívak! Vállalva, hogy többen is a Fidesz különleges ügynökének néznek, akit nem sokkal korábban ébresztett fel Rogán Antal megbízásából Kubatov Gábor. „Későn kelő alvóügynök!” – nem is hangzik rosszul. Hogy mi a dolgom? Magyar Pétertől (MP) kell bármi áron eltántorítanom a híveket. Ami persze reménytelen vállalkozás. A kormánypárti kórus hiába vádolta meg az autoriter rezsim kiszolgálásával, volt felesége lehallgatásával, obszcén mozdulatok „elkövetésével”: mindez hatástalan maradt. Az Orbán-ellenes liberális tábor kialakított egy formulát, amellyel az efféle viták rövidre zárhatók. Azt mondják: MP az egyetlen politikus, aki a másfél évtizedes ellenzéki kudarcsorozatot követően megszabadíthatja az országot a korrupciót „patrióta gesztussá” avató kormányfőtől. Lehet – teszik hozzá –, hogy a Tisza párt vezetőjének személyisége kevéssé vonzó, értékrendje távol áll a civiljogok mellett kiálló demokratákétól, de nem szabad finnyásnak lenni, amikor az autokrata kormányfő „elküldése” végre napirendre kerülhet. Majd később, ha túl vagyunk a nehezén, ha az új, energikus vezér elvégezte a dolgát, nos, akkor kell foglalkozni egy köztársasági Alkotmány kidolgozásával, az emberi jogok „népszerűsítésével”, a társadalmat megosztó részletekkel. Addig viszont, vegyük tudomásul, hogy aki nem áll be MP mögé, az Orbánt tartja a hatalomban.

Nagyjából így összegezhető a Tisza-párt mellett érvelő elit álláspontja. Amit olykor megtoldanak azzal, hogy a Fidesz vezetőjétől már most vonjuk meg azt a közjogi titulust, amely őt pozíciójából adódóan megilleti. Ha Orbán Viktort említjük, ne kormányfőnek, hanem „bűnözőnek”, „maffia-főnöknek” nevezzük. Az efféle nyelvhasználat segítségével – tanácsolják – utóbb könnyebben igazolható lesz, ha az új győztes – játszunk el a gondolattal – visszaható hatállyal minősítene ma még jogszerű intézkedéseket bűncselekménnyé. A „rendszerváltást” – mondják – nem szabad „jogászkodással” elrontani. Az azonban egy esztendővel politikai irányváltását követően sem tudható, hogy mi jár MP fejében.