Vak rabként lépcsőt kellett másznia, volt, hogy emeletes ágyat kapott és mindenhova a zárkatársai kísérgették.
Nagy Sándor születése óta 98 százalékos látássérült, 2019-ben került börtönbe csalásért. A férfi 2021-ig a tiszalöki börtönben töltötte a kirótt szabadságvesztését.
A börtönőrök, a személyzet egyáltalán nem törődött azzal, hogy én önállóan nem tudok közlekedni
– mondta az RTL Híradójának a férfi, aki most beszélt először nyilvánosan a megpróbáltatásairól, mert a napokban feltételesen szabadlábra helyezték. Az utóbbi években lábpereccel lakhelyén töltötte a büntetés fennmaradó részét.
Elmondása szerint a tiszalöki intézményben a személyzet becsmérelte is, beszólásokat kapott, és a látássérültségét is felrótták neki.
A megalázó helyzetekből elege lett, ezért a Magyar Helsinki Bizottság segítségével beperelte a BVOP-t. Elsőfokon elutasították a keresetét, de a másodfokú ítélet már kimondta, a börtönnek nem lett volna szabad úgy bánnia a férfival, mintha ugyanolyan rab lenne, mint a többi fogvatartott.
A Büntetés-végrehajtás a Kúriához fordult felülvizsgálatért, de hiába. A BVOP-nek végül kétmillió forintos kártérítést kellett fizetnie, és bocsánatkérésre is kötelezte őket a bíróság.
Ivány Borbála, a férfi ügyvédje elmondta, nem igaz, hogy BVOP rögtön intézkedett, amint észlelték, hogy Nagy Sándor látássérült. A valóság az, hogy már a büntetőeljárás során is ismert volt, hogy vak, több körös levelezés is lezajlott az ügyben, hogy vajon alkalmas-e a börtön az elhelyezésére, később pedig többször is kérte az elszállítását, az azonban két éven keresztül nem történt meg.
