„Ahogy elhagyod a határt, érzed a szabadságot” – mondja a 61 éves László, aki csak Ausztriából hazaérve veszi észre, hogy valami megváltozott. „Kint mindenki mosolyog, még rám is.”

László fojtott légkörű otthona Dombóvár, pontosan Dombóvár volt, mielőtt az összes nagy munkáltató kivonult innen. Előbb a francia fehérneműgyár, aztán a csarnokok fémvázas szerkezetét gyártó Rutin zárt be (pedig Dombóváron készült a müncheni Allianz Aréna stadionszerkezete is), de ennek is már 5–6 éve.

A Tolna vármegye nyugati csücskében fekvő város a térség fontos vasúti csomópontja: itt keresztezi egymást a pécsi 40-es és a kaposvári 41-es vonal, de a vasúti közlekedés leépülésével halványult Dombóvár fontossága. A belvárosi Sugár előtt László azt mondja, hogy sokfelé járt a világban, de nem ismer még egy olyan Dombóvár méretű (tizenöt éve még 20, mára csak 17 ezer lakosú) várost, ahol ilyen kevés munkalehetőség volna. Nem véletlen, hogy ő is egy Salzburghoz közeli szilikongyárban dolgozik, az itthoniaktól pedig azt hallja, hogy a január eleji dilemmák arról szólnak, hogy a rezsit fizessék-e be vagy ételt vegyenek.

Kettészakad az ország, lesz néhány nagyon gazdag meg mindenki más, a középréteg pedig eltűnik.

Vasárnap a rendszerváltás óta először időközi választást tartanak a Dombóvár központú egyéni választókerületben, de László, aki egyébként Orbán Viktor híve, azt mondja, nem szavaz. Arról is csak tőlünk hallott, hogy miért kell bő egy évvel korábban parlamenti képviselőt választani: Potápi Árpád az ősszel tragikus hirtelenséggel elhunyt.

Tiszán innen, Dunán túl

Potápi, a korábbi bonyhádi polgármester 1998 óta szállította a Fidesznek a körzetet, melyhez a választókerületi határok 2014-es újraszabása óta Dombóvár és még 56 kistelepülés is hozzátartozik (a választókerületről és a helyi politikai helyzetről itt írtunk bővebben). Így azóta együtt szavaz a kőjobboldali Bonyhád és a korábban billegő Dombóvár.

A néhai nemzetpolitikáért felelős államtitkár egyike volt azoknak a fideszes egyéni képviselőknek, akik rendre több szavazatot kaptak a körzetükben a kormánypárti listánál, vagyis az ellenzékiek egy kis része is Potápira szavazott. A kormánypárt a legerősebb helyi emberét veszítette el, de akkora itt a Fidesz előnye, hogy kis túlzással mindegy is, kit indít. A választókerületben két város található, Dombóvár és a 12 ezres Bonyhád, de a helyi választópolgárok többsége nem ezekben, hanem a néhány száz lelkestől pár ezer fősig terjedő településeken él. Márpedig minél kisebb településen él valaki, annál nagyobb eséllyel szavaz a Fideszre, ez itt sincs másképp.

2022 és ’24 között az országos átlagnál szerényebb mértékben, de itt is csökkent a Fidesz népszerűsége, amely – ha hihetünk a közvélemény-kutatásoknak – azóta tovább porladt. A többség a tavalyi duplaválasztáson így is maradt a Fidesz mellett: választókerületi szinten 54 százalékot kaptak a kormánypártok az EP-választáson. A legnagyobb ellenzéki párt június óta ezen a környéken is a Tisza Párt (23 százalékot szereztek tavaly júniusban), amely azonban nem vesz részt az időközin.

Magyar Péter azzal érvelt, hogy a fideszes kétharmad egy esetleges ellenzéki győzelemmel sem kerül veszélybe, pártja pedig a 2026-es választásig nem kíván asszisztálni a parlamenti bábszínházhoz. Az időközi választás tétnélkülisége ebből a szempontból tényszerű: egy esetleges vereséggel 135-ről 134-re csökkenne a kormánypárti képviselői helyek száma, de a kétharmad elvesztéséhez még két széket el kéne buknia a Fidesznek (ha pedig a rendre velük együtt szavazó német nemzetiségi képviselőt is hozzávesszük, akkor hármat).

A Tisza távolmaradásával viszont teret kapott a többi, országosan nagy bajban lévő ellenzéki párt: az MSZP, a DK, a Mi Hazánk és a Vona Gábor-féle Második Reformkor is itt kívánja bizonyítani, hogy létezik, és potens kihívója a Fidesznek.

Valamennyiüket felkerestük, és ellátogattunk a kerületbe, hogy megnézzük, hogyan igyekeznek a kampányhajrában felrázni az ellenzéki szavazókat, meggyőzve őket arról, hogy Magyar intelmeivel szemben részt vegyenek a szavazáson.

Kerestük a fideszes jelöltet is, ám ő nem kívánt interjút adni. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a legnagyobb ellenzéki párt hívei hogyan viszonyulnak a mostani választáshoz, ezért próbáltuk felvenni a kapcsolatot a helyi Tisza Szigetekkel, tőlük azonban választ sem kaptunk.

Két pult között

A DK dombóvári főhadiszállásán, egy kis büfében kezdjük a napot a váratlan januári melegben. A párt nagy erőket fordít az időközire: a DK két EP- és 16 parlamenti képviselője közül mindenki járt itt az elmúlt hetekben, szerda reggel épp Vadai Ágnes osztja a szórólapokat. A kampányt koordináló Varju László büszkén meséli, hogy egyszerre fél tucat helyszínen pultoznak, kopogtatnak, kampányolnak a DK-sok kerületszerte az „egyetlen helyi jelöltnek”, Takács Lászlónak.

A hat jelölt közül az egyedüli helyi ember én vagyok. Bonyhádi vagyok, itt születtem, azóta is itt élek

– mondja lapunknak Takács, aki korábban két cikluson át volt egy térségbeli kis falu, Grábóc polgármestere, a megyei önkormányzatnak pedig kisebb megszakításokkal 1994 óta tagja. Azt mondja, nemcsak a most szavazó 58 települést ismeri, hanem mind a 109-et Tolnában: „Szoktam mondani a feleségemnek, hogyha a megyében bárhol lerobban az autónk, akkor én fel tudok hívni valakit, mert biztosan ismerek legalább egy helyit.”

Az időközi választásokon hagyományosan alacsony a részvétel, de Takács nem lepődne meg, ha most másként lenne. Az esélyekről elmondja, hogy ha nem éri el az 50 százalékot a fideszes jelölt a megye legjobboldalibb körzetében, az nekik már kudarc. Az, hogy Magyar Péter arra buzdítja a híveit, hogy ne szavazzanak, szerinte a demokrácia megcsúfolása. „Ha fel tudjuk mutatni azt, hogy itt mennyit gyengült a Fidesz, netán még nyer is egy ellenzéki, reményeim szerint én, az óriási reményt ad az egész ellenzéki tábornak. Látszik is a kampányban, hogy a Fidesz meg az ellenzéki oldal is mozgósít. Ugye öten vagyunk ellenzékiek. Még az az úriember is mozgósít, akit Borsodból fújt ide a szél” – utal a dombóvári időközi különös epizódszereplőjére, a korábban a Gődény György pártja környékén forgolódó Vilcsek Ernőre, aki egy észak-magyarországi falu volt polgármestereként próbál szerencsét az ország másik végén.

Arra a kérdésre, hogy nem érzi-e ellentmondásosnak, hogy abba a parlamentbe készül beülni, amelyet Gyurcsány Ferenc pártelnök fel akar oszlatni, Takács elmondja, hogy habár a kezdeményezés jó, a dologból szerinte nem lesz semmi, mert a fideszes kétharmad le fogja szavazni. „Ha valamit kiejtek a számon a választási kampányban, azt én mint egy bulldog próbálom végigvinni, függetlenül attól, hogy ’26-ig ellenzéki képviselő leszek” – teszi hozzá.

A Sugár bevásárlóközpontnál a DK-s pult tőszomszédságában kampányol fiatal aktivistáival és fiatal jelöltjével a Második Reformkor. Vonáék a párt kommunikációs igazgatóját, Ágoston Pált indítják, aki új politikai kultúrát ígér a helyi kiskirályok uralmával szemben. Kérdésünkre elmondja, hogy kampány szempontjából ez nehéz terep, ráadásul a 2RK-nak nincsenek fizetett aktivistái, a kampánytámogatást is igyekeznek hatékonyan elkölteni. Frissen alakult pártként a többiekhez képest viszonylagos ismeretlenséggel is küzdenek.

Nagyon-nagyon be van ágyazódva itt a Fidesz. Tegnap kaptunk egy fülest, hogy nemrég volt itt egy összeröffenése a kormánypárti polgármestereknek, ahol ki lett mondva, hogy aki nem hozza Csibi Krisztinának a 60 százalékot, az csak álmodozzon arról, hogy a Magyar Falu Programból kap támogatást. Ez tényleg a második középkor

– mondja Ágoston, aki azt reméli, kiugrási pontot jelenthet a párt számára a csalódást keltő EP-választás után, ha egy tisztességes eredményt tudnak elérni Dombóváron. Ebben szerinte a tiszások is segíthetnek, akiknek a helyiekkel folytatott beszélgetései alapján a 2RK lehet a másodlagos preferenciája. „A legtöbben azt mondják, hogy nem értenek egyet azzal, hogy ne menjenek el szavazni. Ez a régi politikai kultúra. Miért is ne menjenek? Ezért a demokratikus jogunkért elég sokat küzdöttünk.”

Dúró: Nincs népességmegtartó ereje a térségnek

Az országosan legismertebb jelöltet a Mi Hazánk indítja a kerületben: a nemzeti radikálisok a párt egyik vezető politikusával, Dúró Dórával foglalnák el a körzetet. Amikor Tolnában jártunk, Dúróval épp elkerültük egymást, ezért telefonon tettük fel neki a kérdéseinket. Dúró egy kerületi kis településről, Döbröközről származik, a szülei máig ott élnek, ő maga pedig a Dombóvári Illyés Gyula Gimnáziumban érettségizett, ezért azt mondja, erősen elkötelezett a kerület iránt. Szerinte elengedhetetlen, hogy a tervezett M9-es autóút nyomvonala ezen a térségen menjen keresztül, a beruházás ugyanis évtizedekre meghatározhatja a térség jövőjét. Fontosnak tartja, hogy jövőképet tudjanak nyújtani a fiataloknak (konkrét ágazatként a mezőgazdaság és a turizmus fellendítését említette), hiszen Tolna az ország második leggyorsabban elnéptelenedő vármegyéje.

A párt életében ez lenne az első alkalom, hogy elhódítanak egy egyéni választókerületet, így Dúró azt ígéri, győzelme esetén a Mi Hazánk kiemelt figyelmet fordítana a térségre, miközben a Fideszben hosszú sorban állnak a kormány kegyeiért az egyéni képviselők.

Helyi probléma- és kihívásközpontú kampányt folytatunk, pártpolitikai élű beszélgetésem talán az egész kampányban nem volt. Nem foglalkoztam egyetlen ellenfelemmel sem, se a Fideszével, se a DK vagy az MSZP jelöltjével, és most már így is szeretném lezárni a kampányt. A Magyar Péter-Fidesz ellentétet sem érzékelem, minél több emberrel igyekszünk találkozni és beszélgetni kifejezetten az ő problémáikról

– mondja Dúró, hozzátéve, hogy a leggyakrabban az utak minőségére, a kevés munkalehetőségre panaszkodnak. „Nincs népességmegtartó ereje a térségnek” – foglalja össze.

A 2022-es parlamenti választáson Dúró a Mi Hazánk listájáról szerzett mandátumot, így most is az Országgyűlés tagja. Megválasztása esetén egy párttársa vehetné fel a listás mandátumát. Dúró azt mondja, hogy teljesen más egy listás és egy egyéni képviselő feladatköre, hiszen utóbbinak egy választókerületet kell képviselni, így megválasztása esetén a ciklus hátralévő részében Dombóvár és környéke kerülne fókuszba.

Arról, hogy ki venné fel Dúró a listáról szerzett mandátumát, még nem döntött a párt.

„Mi vagyunk az ország. Nem ők.”

Csibi Krisztina, a Fidesz jelöltje Potápi Árpád örökségének folytatására jelentkezik, és a baloldal győzelmével ijesztget, amely szerinte véget vetne a térség gyarapodásának. Ha szóba állt volna velünk, megkérdeztük volna, milyen gyarapodásra gondol, hiszen a három dél-dunántúli vármegye az ország egyik legreményvesztettebb vidéke, ő azonban kampányfőnökén, Kollár Mátén keresztül tudatta, hogy nem kíván élni a lehetőséggel.

A kormány sem vitatja, hogy nagyobb az elvándorlás, öregebb a lakosság, magasabb a munkanélküliség, és alacsonyabb végzettségű a lakosság az országos átlaghoz képest, ami miatt még a vidéki régiók között is a Dél-Dunántúl hozzájárulása a legalacsonyabb a GDP-hez (erről Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter beszélt tavaly ősszel). Tolna két fő munkahelyteremtő, gazdaságélénkítő ágazata a Szekszárd környéki bortermelés és az ország villamosenergia termelésének mintegy felét adó Paksi Atomerőmű. Ez az egyetlen vármegye az országban, ahol az energiaipar a gazdasági húzóágazat, amely annyira felhúzza a bérszínvonalat,

hogyha Paksot kivennénk az egyenletből, a vármegyei átlagjövedelem az országosan legalacsonyabb szabolcsi és békési jövedelmi szintre zuhanna vissza.

Ráadásul a tolnai 2-es választókerület határán kívül esik a vármegye gazdaságszerkezetét meghatározó atomerőmű, valamint a szőlő- és borvidék nagy része. A kerület javarészt apró falvakat ölel magába – nem meglepő, hogy ez a vármegye leggyorsabban kiürülő vidéke.

A rögtönzött DK-s kampányközpontként üzemelő Fa-Ló büfében a pultos hölgy elmondja, hogy az utóbbi időben felélénkült a vendégek közt a politizálás (nem csak a szórólapokkal és plakátokkal a hónuk alatt végigsuhanó kék széldzsekis politikusok miatt). „Senkinek nem jó semmi, de én vállalkozó vagyok, nem szeretek összeveszni senkivel” – mondja, hozzátéve, hogy a vendégeket azért kérdezzük nyugodtan.

Két férfi egy-egy üveg sör mellett elmeséli, hogy sok minden nem jött össze abból, amit Potápi beígért. Egyikük kőművesként dolgozott Európa-szerte, pár éve nyugdíjas, de még be-be dolgozik a környéken, így látja, hogyan esik szét az élet vidéken:

Dőlnek össze a házak, állva lehet szarni a gazban.

Az embereken azt érzi, már csak kíváncsiságból is várnának valami fordulatot. „Kellene valami változás, de nem ő, aki veri a nyálát mindenkire” – mondja Magyar Péterről.

Nem feltétlenül zárkózik el attól, hogy a Fidesz folytassa, de a kétharmados többség szerinte túl erős felhatalmazás, és láthatóan visszaélnek vele. Azt mondja, úgy érzi magát az ember, mintha rabszolgatartó- vagy cseléd társadalomban élne:

A munkásoknak nincs joga, én látom. Közben a Lölők meg a Tiborczok a nép vagyonából gazdagszanak, pedig mi vagyunk az állam, mi vagyunk az ország. Nem ők.

A vasárnapi szavazást kihagyja, de a mellette ülő festő elmegy. Bár fideszes, a kormánypárti jelöltet errefelé nem nagyon látni, helyette a DK-s Takáccsal szimpatizál, aki szerinte azt nézi, mi a jó az embereknek.

„Választás lesz? De van polgármesterünk, nem?” – csodálkozik a parkolóban a barátai közt ácsorgó, napszemüveges, baseball sapkás férfi. Ő szintén tőlünk értesül Potápi haláláról, beszélgetésünkhöz az autójában lüktető basszusok adják meg az alaphangot. Szavazni a Fideszre szokott, de politikával nem foglalkozik. „Ez az ő világuk. Nekem az a fontos, hogy el tudjam tartani a családomat” – zárja rövidre.

A legtiszásabb tolnai falu

A szekszárdi dombvidéken fekvő Szálkán folytatjuk a kampányturnét, ahová Harangozó Gábor fordul be az MSZP-s bömbi autóval. A kocsitetőn mosogatószivacsokkal aládúcolt felmosórúdra zsinórozták a hangszórókat, így szórják az éterbe a szocialista jelölt ígéreteit. A párt korábbi alelnöke, országgyűlési- és európai parlamenti képviselője (aki egyébként Szekszárdon érettségizett) a nemrég elhunyt Potápiról azt mondja, hogy szorgalmas és jó képviselő volt, aki sokat tett a határon túli magyarság érdekeiért, de a körzetében minden beruházást leállítottak.

A héten jelent meg a közlönyben, hogy az M9-es autóutat mégsem erre, hanem a mohácsi útvonalon akarják megépíteni, ami óriási csapás lenne a leépülő Dombóvár számára, mondja. A tervezett M9-es Szombathelyet, Körmendet, Zalaegerszeget érintve jutna el Kaposvárig, ahonnan eredetileg Dombóvár és Szekszárd irányába szelte volna át Dunát, és jutott volna el az Alföldre: több ellenzéki jelölt is azzal kampányol, hogy a projekt tolnai szakaszát visszatérítenék a Dombóvárt is érintő útvonalra.

„Az M9-es megépítése azért is fontos lenne, mert kinyitná a térséget, és az ipari beruházások számára is vonzóbbá tenné. Dombóváron megépítettek 1 milliárd forintból egy ipari parkot, vannak benne utak, van világítás, de egy darab vállalkozás sincs benne” – mondja Harangozó, aki szerint a fideszesek elfogadják a központi döntéseket, de egy ellenzéki egyéni képviselő folyamatosan napirenden tudná tartani a térséget érintő fontos kérdéseket. Harangozó is megerősíti, hogy kampánytechnikailag ez nem a legkönnyebb terep, de azt tapasztalja, hogy az embereknek elege van, csak sokan még nem döntöttek arról, hogy melyik ellenzéki jelöltet támogassák. Ő a kompetenciájával igyekszik maga mellé állítani őket.

A Magyar Péter által szorgalmazott bojkottról elmondja, sok helyitől hallja, hogy tiszások, de szavazni akarnak.

Elég jó kapcsolatot ápolok a helyi tiszásokkal. Volt olyan kitelepülésünk, ahol a helyi Tisza Szigetek emberei is arra biztatták az embereket, hogy a legkompetensebb ellenzéki jelöltre, rám szavazzanak

– meséli Harangozó, akit habár az MSZP támogat, a párt nem tudott a jelölőszervezete lenni, mert az október végén megválasztott új vezetést még nem jegyezte be a bíróság. Kérdésünkre elmondja, nem gondolja, hogy ez zavart okozna a választók fejében, hiszen aki már eldöntötte, hogy neki adja a voksát, az nem a pártlogót fogja keresni a szavazólapon.

Az MSZP-s, piros dzsekis különítmény megkezdi a kopogtatást, mi a helyi kisbolt bejáratához vezető terasz korlátját támasztó férfiakhoz lépünk. Helyi vállalkozók, vasárnap a Fideszre szavaznak. Elmondják, hogy nem Csibi Krisztina győzte meg őket, de „választani csak a választékból lehet”. Potápi, mint mondják, talpig becsületes ember volt, és habár az utódjául választott Csibit nem nagyon ismerik, sokat nyom a latba, hogy a néhai országgyűlési képviselő munkatársa volt. A többi, időközin rajthoz álló jelöltről sem akarnak rosszat mondani, annak ellenére, hogy a DK-s Takácsot jól ismerik, hiszen a szomszédos Grábóc polgármestere volt. „Nem bíznám rá a kalapomat” – ennyit azért megtudunk.

Szálka üdülőfalu, mégis bezárt minden kocsma, vendéglátóhely, a turista autózik 300 kilométert az Alföldről, és nincs hova beülni, panaszolják, sietve hozzáfűzve, hogy ettől függetlenül elégedettek. Szálka a választókerület legjómódúbb települése, amely közigazgatásilag és gazdaságilag is Szekszárdhoz kötődik, mégis Dombóvárral és Bonyháddal együtt küld képviselőt az Országgyűlésbe. Ez az egyedüli település a körzetben, ahol ha csak három szavazattal, de a júniusi EP-választáson győzött a Tisza Párt. „Pillanatnyi elmezavarukban tesznek ilyet az emberek. [Magyar Péter] az ismeretlenség homályából megjelent, mint egy kardfogú tigris. Ezt használta ki szerintem, hogy nem ismerték az emberek” – értékelik az eredményt beszélgetőtársaink.

Bonyhádon sem mindenki fideszes

Míg Bonyhádon a Wass Albert-szobor koszorúzásához készítette elő a terepet a rendőrsereg – mint utóbb kiderült, Kövér László érkezésnek okán –, városlakókat vallatunk a politikáról.

Hallottak arról, hogy most időközi választás lesz?

Aha.

És melyik irányba húznak?

Semerre.

Nem mennek szavazni?

Nem. Nem látjuk értelmét.

Hogyhogy nem sikerült egyik jelöltnek sem meggyőzni magukat?

Hát a Fidesz alapból nem…

Pedig ez egy jobboldali város.

Hát nem mindenki.

– halljuk egy helyi kocsmában a városban, ahol 1990 óta az összes országgyűlési képviselőt és polgármestert a jobboldal adta. „Az ember folyton azt hallja, hogy szidják a Fideszt, de végén mindig ők nyernek” – mondja nevetve a csapos-tulajdonos, akinek kérésére a vendéglátóegység nevét nem fedjük fel, és óvatosságból kép sem készül, mert ez egy „kisváros, és mindenhol a Fidesz van pozícióban.”

A helyi politika elmúlt 25 évét meghatározó (2002 és 2014 között polgármesterként dolgozó) Potápiról vegyes a véleménye az itt egybegyűlt háromfős társaságnak: polgármesterként hozott ide fejlesztéseket, előre tudott lépni a város, de az elmúlt 14 évben ő is a parlamenti fideszes „gombnyomók” egyike volt. „Azért látszik, hogy fejlődött a város, de hogy abból mennyi ment ténylegesen a beruházásukba, és mennyi a levesbe, abba meg nem látunk bele.”

Csibi Krisztinát a bonyhádi kötődése ellenére nem ismerik, idáig a létezéséről sem tudtak. Arra a kérdésre, hogy a Tisza indulása esetleg megmozgatta-e volna a fantáziájukat, azt felelik, hogy még nincs kialakult képük a pártról, nem látják a jelölteket. „Van ám még több, mint egy év, majd kiforrja magát” – teszik hozzá.

Az ittenieket is nyomasztja, hogy egyre tűnnek el a közösségi terek. A kocsmában a hátsó asztalokhoz csak akkor téved valaki, ha a mosdót keresi. Az üzlet a lottózóval együtt azért eldöcög valahogy, de trafik itt is csak a csókosoknak jutott. Azt mesélik, régen 56 kocsma üzemelt a városban, mostanra a két szám közé került egy kötőjel: már csak öt-hat van. „25–30 évvel ezelőtt akkora élet volt, hogy hét után asztalt sem kaptál sehol. Most ha végignézel, sorra zárnak be boltok.

De meg lett mondva, hogy 2025-ben repülőrajtot veszünk, szóval nemsokára minden jó lesz.