Belföld

„Úgy halt meg szegény, hogy rádőlt a saját szemete” – minden munkánál darázsfészekbe nyúlnak az extrém takarítók

Farkas Norbert / 24.hu
Farkas Norbert / 24.hu
Imre Erika extrém takarítással foglalkozik. Ő az, aki oszló hullák után takarít, több köbméternyi szeméthegyektől szabadít meg lakókat, de dolgozott már bordélyházként üzemelő ingatlanban is. Ismeri a mindenki elől elzárt életeket, látja, amit az emberek szégyellnek, mégis a legféltettebb kincsüknek tartanak: a szemetüket. Rendkívül nehéz munkájában segíti, hogy a sokak által megvetett embereket ő nem eltaszítani, hanem megérteni akarja. Sok évnyi extrém takarítás után küldetésévé vált, hogy a zárt ajtók mögötti életeket láthatóvá tegye.

Ha Imre Erika azzal kezd egy mondatot, hogy „volt egy olyan munkám…” – szinte biztos, hogy elképesztő történetet mesél. De látott már annyira durva dolgokat is, amelyekről inkább egyáltalán nem beszél.

Erika sok éve foglalkozik extrém takarítással. Olyan nem mindennapos szennyeződések és hulladékok eltüntetését végzi, amely speciális tudást, vegyszereket, eszközöket igényel. A galambürülék-takarítástól kezdve a hatóságilag elrendelt kényszertakarításon át egészen a balesetek és halálesetek utáni lakástakarításig terjed a portfóliója. Hívják társasházak képviselői, családsegítők, segélyszervezetek vagy rokonok, szomszédok. Azt mondja, egy dolog fűzi össze a munkákat: mindegyik eset más, és mindegyik mögött egy külön élettörténet áll.

Munkájának köszönhetően olyat is lát, amit talán senki más, és amit az adott ház vagy lakás lakója maga is eltitkolna. Lakásokban felhalmozott szeméthegyek, bútorok között szaladgáló rágcsálók, évtizedekig gyűjtött tárgyak tömkelege, fekália, maszkon keresztül is áthatoló szagok. Erika és csapata előtt azoknak az embereknek az ajtói is kinyílnak, akik egyébként – sokféle okból – nem akarják, hogy bárki belelásson az életükbe. Erika szerint komoly probléma van a magyar társadalomban. Terve is van arra, hogy láthatóvá tegye azokat, akik a négy fal között elképesztő higiéniai körülmények között élnek.

Imre Erika felvétele

Nem csak takarítás

Erika a Káoszirtókat 2019-ben alapította. Kisfia születése után nehezen talált állást, ezért elhatározta, olyan munkát szerez magának, amiből egzisztenciát teremthet. Facebookon kezdte hirdetni, hogy takarítást vállal. Nem kellett sokat várnia az első ajánlatokra, és már takarítókarrierje elején szembesült azzal, hogy ez nem csak portörlésről, porszívózásról meg ablakpucolásról szól. Már a kezdettől mentális betegek életterét takarította, de sok hozzátartozó hívta demens, parkinsonos, alzheimeres idősekhez is. Az első igazán durvának számító munkájánál a rendőröket is ki kellett hívniuk, mert félő volt, hogy rájuk támad a lakás birtokosa, aki előzőleg elmenekült a hatóságok elől, ám a takarításkor váratlanul hazaérkezett.

Amikor Erika belevágott az extrém takarításba, még kevesen dolgoztak ebben a szakmában. Aztán sokan úgy gondolták, hogy jó biznisz lehet.

Mindenki azt hiszi, hogy takarítani bárki tud. Pedig nem így van. Minden egyes eset masszív darázsfészek

– mondja Erika, aki a saját bőrén tapasztalva tanulta meg, hogyan működik a választott szakmája. A takarítás csak a munka egyik, sokszor kisebbik része. A takarításnak van jogi és pszichológiai oldala is. „Többnyire beteg emberek lakásán dolgozunk. Nincs olyan, hogy odamegyünk azzal, hogy »jó napot, jöttünk dolgozni«, és nekiállunk takarítani. Ennél jóval bonyolultabb a dolog” – állítja Erika. A munka eleve nem is a takarítással kezdődik, hanem az ügyintézéssel: minden engedélynek, meghatalmazásnak meg kell lennie ahhoz, hogy egyáltalán beléphessenek a lakásba. Ha nincs meg a jogi háttér, Erikáék könnyen megüthetik a bokájukat.

Sarkalatos pont, hogy milyen jogcímen kérik a takarítást. Többnyire idős emberek hozzátartozói írnak, telefonálnak Erikának, vagy olyan örökösök, akik elhunyt rokonaik után akarják rendbe tenni az ingatlant. Társasházak képviselői is gyakran kontaktálnak Erikával azzal, hogy van egy lakó, akinél már tarthatatlan állapotok uralkodnak, és a helyzet már nemcsak a többi lakót zavarja, de közegészségügyi problémát is jelent. Erika szerint ilyenkor sokan leteszik a telefont, ő viszont elvállalja a munkát, csak legyen rendben minden engedély. Van még egy fontos feltétel: ne legyenek veszélyben munka közben.

Farkas Norbert / 24.hu

A pénz változó. Ha gyámhivatali gondnok keresi meg őket azzal, hogy a gondozottnak 300 ezer forintja van, akkor megnézik, mi fér bele a takarításba. Akad többnapos, milliós tétel feletti munkájuk is. Sokszor csak becsült árat tudnak mondani, mert többnyire takarítás közben derül ki, hogy nagyobb a munka annál, mint gondolták, és több konténerre lesz szükségük, ami megdobja a költségeket.

Az extrém takarítás kőkemény fizikai munka, és nem annyiból áll, hogy kipucolják a vécét, aztán már lépnek is. Sok lépcsőházban nincs lift, így fel-le lépcsőznek, miközben cipelik a szeméttel teli zsákokat, bútorokat, a fekáliás ágyakat. Sokszor a lakóközösség megvető pillantásait és beszólásait is el kell viselniük munka közben, igaz, gyakran kapnak dicsérő és támogató szavakat is.

A takarító munka része az is, hogy jegyzőkönyvet, videókat, fotókat készítenek az ingatlanban. Mindent dokumentálnak, mert nem lehet tudni, mikor lesz gyámhivatali eljárás, vagy éppen olyan dolgot találnak, ami miatt a rendőrségnek is szólni kell. Erikáék találtak már fegyvert, de nagy összegű készpénzt is – ilyenkor azonnal szólnak a megrendelőnek és a hatóságoknak is.

Nemcsak váratlanul felbukkanó fegyverek, hanem nehezen kezelhető lakók is gyakran okoznak nehéz perceket. Sokszor otthon tartózkodik az, akinek a lakását éppen takarítják.

A hozzátartozók, ismerősök persze azt mondják, hogy jámbor, kedves, nem lesz vele semmi gond, a légynek sem tudna ártani, de abban a pillanatban, ahogy hozzányúlunk a dolgaihoz, felmegy benne a pumpa. Feldühödik, esetleg rosszul lesz, de előfordul az is, hogy agresszívvá válik és támad

– magyarázza a munkája veszélyeit.

Nem ítélkezik, hanem megért

A takarítások nagy része valójában csak akkor kezdődik, miután eltüntetik a szemetet, márpedig a legtöbb munkájuk során valóságos szeméthegyeket kell megmozgatniuk. Karrierje elején Erika még nem tudta, mi az oka annak, hogy sokan gyűjtögetnek és képtelenek kidobni dolgokat. Évek munkája, több pszichológussal és szakemberrel való beszélgetés után értette meg, hogyan működnek a „gyűjtögetők.”

Ami másnak értéktelen, az nekik kincs. Többségük megjárta a világháborút, átélte 56-ot, és megtapasztalta, milyen az, amikor mindent elveszít. Onnantól, hogy birtokolnak valamit, elkezdenek ragaszkodni hozzá. Nem dobják ki, mert mi van, ha megint elveszítenek mindent, és nem lesz.

A megértés segíti Erikát abban, hogy olyan, tényleg extrémnek számító munkákat is elvállaljon, amiket más visszautasít. Ha tudja, miért van az, hogy már az előszobából nem jutnak tovább a szemét miatt, akkor nem fordul vissza, hanem társaival együtt elkezdik felszámolni a lomhalmokat. Lassan tisztul a kép, míg végre eljutnak egy ablakig, amit ki lehet nyitni.

Az ablaknyitás kulcsfontosságú. Sok helyen évekig nem szellőztetett a lakó. Olyan szagok vannak, hogy a védőmaszkon is áthatolnak.

Takarítottak olyan idős férfinél, aki 40 évig gyűjtött gyakorlatilag mindent. Semmit nem dobott ki, papírkupacokon aludt. Egy másik lakásban újra becsomagolt üres bonbonos dobozok álltak halomban. Volt olyan munkájuk, hogy 2–3 köbméternyi szemetet szedtek össze egyetlen szobában, és olyan is előfordult, hogy évtizedek alatt felhalmozott 65 köbméternyi szeméttől és lomtól kellett megszabadulniuk egyetlen lakásban. Ott az első nap két konténernyi szemetet ürítettek ki, csak ezután nem tudtak eljutni az előszobából a konyháig.

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!
Ha még nem vagy a 24 Extra előfizetője, ismerheted meg a csomagokat.

Már előfizető vagyok,

Ajánlott videó

Olvasói sztorik