Tíz év után először jelent meg reprezentatív felmérés a nők elleni erőszak mértékéről Magyarországon – közölte a Patent Egyesület. Az EU-s tagállamokban készített felmérés független közvélemény-kutatók segítségével készülhetett csak el, mivel a magyar kormány nem egyezett bele a részvételbe.
A kutatás a 2020 szeptembere és a 2024 márciusa közötti intervallumot foglalja magába, és 115 000 nő vett benne részt Európa minden pontjáról. A Patent szerint lesújtóak az adatok, hiszen a bántalmazott nők aránya Magyarországon toronymagasan kiemelkedik a többi európai országhoz képest.
A kutatás a lelki- és fizikai erőszakkal, fenyegetéssel, szexuális erőszakkal, és szexuális zaklatással kapcsolatos adatokat vizsgálta.
A kutatás összefoglalója az alábbi adatokat közli:
- Az EU-ban 3 nőből 1 élt már át felnőttkorában fizikai vagy szexuális erőszakot, illetve fenyegetést.
- Az EU-ban 6 nőből 1 tapasztalt felnőttkorában szexuális erőszakot, ideértve a nemi erőszakot is.
- Sok nő számára nem mindig biztonságos az otthon: 5 nőből 1 szenvedett már el a partnere, rokona vagy a háztartás más tagja által elkövetett fizikai vagy szexuális erőszakot.
- 3 nőből 1 élt már át szexuális zaklatást a munkahelyén. A fiatalabb nők nagyobb gyakoriságról számolnak be: 5-ből 2 fiatal nő tapasztalt már szexuális zaklatást a munkahelyén.
- Bár az erőszakot átélt nők többsége beszélt erről egy hozzá közel álló személlyel, csak minden ötödik nő fordult egészségügyi vagy szociális szolgáltatóhoz, és csak minden nyolcadik nő jelentette az esetet a rendőrségnek.
A magyar nőkre vonatkozóan a felmérésben szereplő arányok a következők:
- A magyar nők 41 százaléka szenvedett már el fizikai erőszakot vagy fenyegetést, és/vagy szexuális erőszakot a partnerétől.
- A magyar nők 7,6 százaléka él jelenleg bántalmazó párkapcsolatban.
- Minden második magyar nő szenved el fizikai és/vagy szexuális erőszakot vagy fenyegetést élete folyamán.
- A magyar nők 18 százaléka szenved el szexuális erőszakot élete során.
Nem tudnak kihez fordulni
Megkeresésünkre Petrás Boglárka, a Patent Egyesület munkatársa elmondta, a felmérés elkészítése alól a magyar kormányon kívül volt még más európai ország is, amely kibújt. Éppen ezért az Európai Alapjogi Ügynökség és az Eurostat tendert írt ki, hogy minden tagállamban elkészülhessen a felmérés. A Patent munkatársait nem lepte meg, hogy a magyar kormány nem járult hozzá a felméréshez, hiszen az utolsó releváns statisztikát 2014-ben publikálták, és azt is az Európai Alapjogi Ügynökség készítette, nem pedig magyar szervezet.
A Patent tudomása szerint a magyar kormány részéről hivatalos indoklás vagy kommunikáció nem volt, miért döntöttek így. Az egyesület magáról az adatfelvételről és a kormány válaszáról is különféle feminista szervezeteken keresztül értesült. Szerintük az bevett módszere annak, hogy láthatatlanná tegyék a nők elleni erőszakot, hogy nem készítenek róla felmérést.
Petrás Boglárka szerint az utóbbi tíz év során egyre többet hallani a nők elleni erőszakról. A 2017-ben kirobbant #MeToo botrány, az Isztambuli Egyezmény 2020-as elutasítása, majd a Varga Judit által propagált Áldozatsegítő Központok létrejötte után egyre inkább begyűrűzött a közbeszédbe a nők elleni erőszak témája.
A Patent munkájában is érezhető láthatóságuk növekedése, mivel az áldozatok megkeresései mellett egyre több sajtómegkeresést is kapnak. Az eddig is kis kapacitású egyesület most túlterhelten dolgozik, állami támogatás nélkül. Mindeközben az állam nem végzi rendesen a munkáját az áldozatsegítésben, sőt, sokszor le is korlátozza a hasonló egyesületek hatékonyságát a Patent szerint.
A Patent Egyesület közleményében említette, hogy a nők helyzetén sokat segít, hogy ma már informáltabbak, mint eddig valaha, ami munkatársuk szerint egy nemzetközileg felismert tendencia. Ez a statisztikákból észlelhető általában, mert hirtelen megnövekszik az esetek száma az adott országban, hiszen a nők könnyebben felismerik a bántalmazó helyzeteket.
A felvilágosítás hatása az is, hogy a nők az erőszak és a bántalmazás egyre több formájáról értesülnek. Erre jó példa a fenyegetés, aminek az egyesülethez forduló minden áldozat elszenvedője, viszont önmagában a fenyegetésről kevesen számolnak be, így valószínűsíthető, hogy ezt a legtöbben önmagában még nem tudják beazonosítani.
Azt nem lehet megsaccolni, hogy hány nő maradhat segítség nélkül, viszont biztos, hogy több az érintett, mint aki segítséget kér: EU-s adatok szerint 8-ból egy nő fordul a hatóságokhoz. Ennek egyik oka, hogy egy ilyen feljelentés fárasztó, komplikált eljárásokat von maga után, amelyek nagy anyagi erőforrásokat követelnek. A Patent Egyesületnek van erre külön alapja, amiből segítséget nyújtanak az áldozatoknak, mivel nagyon kevesen engedhetik meg maguknak, hogy anyagilag beleálljanak egy jogi eljárásba.
A helyzeten azzal lehetne javítani, ha minél szélesebb körben elismernék a probléma létezését. Ez a törvénykezés részéről is jelentős probléma, mivel sok erőszakforrásra nincs büntető-törvénykönyvi tényállás, és sokszor élettársi kapcsolaton vagy házasságon kívül nem is lehet felelősségre vonni a párkapcsolaton belüli erőszak elkövetőit.
A probléma gyökere többek között az, hogy a jogalkotók nem tudják, mennyi formája van a nők elleni erőszaknak, így azt sem tudják, milyen igényekre kéne reagálni, hogy az elkövetőket visszatartsák.
