Az Építési és Közlekedési Minisztérium meg se várta a Partizán teljes riportjának szerdai megjelenését, Bátonyi Péter műemléki referens főtanácsost már hétfőn, az adás előzetesének megjelenése után kirúgták. Pedig a trailerben még csak arról beszélt, hogy az MNB műemlékvédelem alatt álló Szabadság téri székházának tetőszerkezetét azért kellett a szakemberek tiltakozása ellenére elbontani, és a helyére egy üvegdobozt építeni, mert Matolcsy György azt akarta, hogy az így biztosított kilátásban gyönyörködhessen a központi bank 100. évfordulós bankettjére meghívott többi európai jegybankelnök.
Bátonyi a videóban három hatósági eljárást mutat be, amik mind jól ismert, kiemelten védett budapesti műemlék épületek bontási engedélyének kiadásához vezettek. Egyúttal bejelentette, hogy
A szakember 2013 óta dolgozik a műemlékvédelemben, amit már akkorra nagyrészt szétvertek, egyik minisztériumból passzolgatták a másiknak. Mint mondta, annyira összefonódtak a politikai döntéshozók és bizonyos vállalkozók, hogy a műemlékes szakembereknek gyakran az a feladat maradt, hogy a sok esetben jogsértő terveket lepapírozzák, hogy azok legalább a dokumentumokban legálisnak tűnjenek.
„Minden törvény adta, legális lehetőséget felhasználtam szerintem, amit megtehettem” – mondta Bátonyi, hozzátéve, hogy a problémákat hosszú ideig próbálta házon belül rendezni, de a feletteseit ez nem érdekelte.
Az Üllői út és a Ferenc körút sarkán álló Kilián laktanyánál (Mária Terézia laktanya) kevesebb fontos műemlék van a városban – mesélte Bátonyi. Nemcsak Hild József egyik fő műve a klasszicista épület, de még a Nagykörút vonalát is hozzá igazították, és az 1956-os forradalomnak is kiemelkedően fontos helyszíne volt. A külföldi tulajdonos többször megpróbálta elérni, hogy a rendkívül jó helyen lévő, de nehezen hasznosítható épületet átalakíthassa, pontosabban lebonthassa. Az első tervek szerint közel kilencven százalékát bontották volna le, a második terv alapján „csupán” 75 százalékát, annak a műemléknek, melynek minden eleme védett.
A bontást azonban sem az ezért felelős államtitkárság, sem a Lechner Tudásközpont szakértő anyaga nem támogatta, mégis a műemléki tervtanács elé került az elképzelés, melyet Lánszki Csenge, az országos főépítész testvére jegyzett. A tervet tehát Lánszki Regőnek kellett volna elbírálni. Hogy jogilag támadhatatlannak tűnjön, beosztottját, Perényi Lóránt helyettes államtitkárt küldte maga helyett tervtanácsba, mely ugyan elfogadta a tervet, bár kevesebb bontással járó átalakítás javasolt.
A beosztottjai végül megírták a rendelet szövegét, ami visszaminősítette a kiemelt védelmet, ám a nevesített műemléki értékek közé beírták a bontandó elemeket is, mint középső és belső homlokzatot, az udvari loggiát, az épület belső térstruktúrát. Egy Lánszkiéhoz nagyban hasonlító kézírású valaki ezeket egyszerűen kihúzta a tervezetből. A laktanya védettségét visszasoroló rendelet végül 2024 augusztusában jelent meg.
A Földművelési Minisztérium (FM) Kossuth téri épületének esetében Wachsler Tamás, a Steindl Imre Program vezetője érte el a Kossuth teret átépítő cég érdekében, hogy az építendő mélygarázs miatt lebontsák az épület hátsó traktusát, belső udvarait. A szakértők a 150 éves műemléki épület kiemelt védettségének fenntartását javasolták, de a Miniszterelnökségen az erről szóló részletes szakértői dokumentációt semmibe vették. Wechslernek azt mondták, hogy nincs törvényi hely, ami alapján engedélyezhetik, hogy egy kiemelt műemléket lebontsanak, azt válaszolta, hogy
még nincs.
Itt is úgy oldották meg a helyzetet, hogy visszaminősítették az épület védettségét. Bár Bátonyi szerint a Lechner Tudásközpont szakértői anyaga a kiemelt védettség megtartása mellett érvelt, az intézmény igazgatója az összefoglalójában mégis azt írta, hogy támogatja annak megszüntetését. Mindez 2021-ben történt, ám az épület védelemre érdemes részeit tartalmazó hivatalos értékleltárból a mai napig nem kerültek ki a lebontott részek.
A józsefvárosi Heinrich-udvar épületegyüttes udvarán álló földszintes, műemlék raktárépületek védettségét 2019-ben úgy szüntették meg, hogy a döntést megalapozó eljárást a minisztériumnál egyáltalán nem folytatták le. Amikor egy birtokvédelmi perben ez kerülhetett volna, a tárca háttérintézményének dolgozóját a vezetők megpróbálták rávenni, hogy a hiányzó dokumentációt utólag készítse el és dátumozza vissza.
