Zsebre vágott ország

Marosán György: Miért sokasodnak a vészhelyzetek?

Az elmúlt hónapok híradásai alapján úgy tűnik, életünk vészhelyzetek sorozata. Egymást követik a demográfiai, energiaügyi, migrációs, éghajlati vagy – most éppen az mpox-betegség terjedése kapcsán újra felrémlő – járványügyi vészhelyzetek. A kifejezés arra utal, hogy a társadalom váratlanul sokak életét veszélyeztető és a rendelkezésére álló eszközökkel megoldhatatlannak tűnő problémákkal szembesül. Amikor pedig ilyenek tűnnek fel, az arra kényszeríti a döntéshozókat, hogy a „normális” ügymenetet kikerülve próbálják megoldani ezeket. Ezt éltük át, amikor 2020 elején, a Covid járvány globális elterjedése során, gyakorlatilag heteken belül, a föld szinte minden pontján megszakadt az élet megszokott menete. A kezelhetetlenné váló folyamatok azután összekapcsolódtak: a demográfiai helyzet és a globális felmelegedés – és az ezeket kísérő helyi háborúk – miatt sok ember kényszerül elhagyni otthonát, ami migrációs vészhelyzeteket váltott ki. Ezeket azután éghajlati katasztrófák – tornádók, erdőtüzek, pusztító szárazság, elviselhetetlen hőség – súlyosbítják. Az elmúlt hónapokban pedig az árvíz idézett elő kezelhetetlen helyzetet.

Fokozatosan világossá vált: a vészhelyzeteknek két eltérő típusa létezik. Az egyik példája a demográfiai vészhelyzet, amit egyes országok, vagy akár egész kontinensek népesedésének fenntarthatatlanná válása, illetve az egész emberiség számára súlyos problémákat jelentő demográfiai átrendeződése idéz elő. Ez a katasztrófa, miként az éghajlati vagy a migrációs, hosszú ideje „készül”, jól előre látható, közeledtét növekvő problémák, a nyugdíjrendszer fokozatos fenntarthatatlanná válása vagy a magányosság terjedése jelzi előre. Az átlagpolgár „ingerküszöbét” mégsem lépi túl, mígnem egyszer csak arra ébred, hogy ráomlik a világ. A vészhelyzetek másik típusát a 2021-ben a Szuezi-csatornába „beszorult” Ever Given teherhajó esete mutatja, amely a globális beszállítási lánc váratlan megszakadását idézte elő.

Kovács Zoltán: Szakít, ha tud

Hogy pontosan miért kellett Orbánnak Tbiliszibe utaznia, nem egészen tisztázott. Inkább zavaros. Főként azért, mert eredetileg az unióban kellett volna beszámolnia a magyar elnökség eddigi eredményeiről és a tervekről. Tény, hogy eddig semmilyen eredmény nem született, és az is tény, hogy ebből az elnökségből összesen két hónap van hátra, tehát nagyon valószínű, hogy a mérleg januárra sem fordul aktívba. Marad a soros elnökség végleges egyenlegén két megbízás nélküli ügyvitel Kiyivben és Moszkvában. Valamint egy ordenáré vita Brüsszelben, amiről Orbán annyiban tehet, hogy miután belföldön másfél évtizede gyakorlatilag senkivel sem áll szóba, legföljebb a közcsatornák berezelt szerencsétlenjeivel, végül a számára legpocsékabb helyszínen, Brüsszelben kényszerült erre. A tehát szigorúan kormányfői minőségben tett tbiliszi útról valamennyien kíváncsian várjuk a fejleményeket. Eddig annyi a siker, hogy a Rustaveli sugárút tüntetői nem tettek kárt a magyar konvojban.

Széky János: Kinek a háborúja?

Október 23-i beszédében Orbán Viktor, sok más elborult elmesziporka között, ezt tudatta a Millenáris közönségével: „Politikai ellenfeleink szerint menni kell. [Mármint háborúba Oroszország ellen – SZJ.]. Nekik 1956 tanulsága az, hogy harcolnunk kell Ukrajnáért, sőt Ukrajnában. Nekünk 1956 tanulsága az, hogy csak egyetlen dologért, Magyarországért és a magyar szabadságért szabad harcolnunk. Magyarországért és a magyar szabadságért most azzal tehetjük a legtöbbet, hogy nem veszünk részt mások háborújában.” Most hagyjuk azt az apróságot, hogy a magyarországi hatalom számba jöhető politikai ellenfelei között nincs olyan ember, aki magyar katonákat akarna küldeni Ukrajnába. És természetesen a magyar történelem bármely eseményéből bármilyen tanulságot le lehet vonni, 56-ból is ezerfélét, úgyhogy ez a pedagogikus szentencia tömény blabla, süketelés, bullshit. Maradjunk csak annál, hogy „nem veszünk részt mások háborújában”. Továbbá, hogy „Már százszor bebizonyítottuk, hogy nem ijedünk meg, ha az aktuális birodalom zsarol minket.”

Szerintem nincs így, de mióta is vezérelv ez? Kár, hogy a Miniszterelnök Úr nem volt ott 1941 március-áprilisában, hogy bölcsen szóljon, amikor Horthy kiadta a mozgósítási parancsot a náci Németország oldalán Jugoszlávia ellenében, majd engedélyezte a német hadosztályok átvonulását. Kár, hogy nem volt ott 1941. június 26-án, amikor Horthy úgy döntött, hadba lépünk a Szovjetunió ellen, a Harmadik Birodalom (valamint a birodalomépítő Japán és Olaszország) oldalán.

Zsebre vágott ország – Martin József Péterrel, a TI Magyarország ügyvezető igazgatójával beszélget Kardos Ernő

Átláthatatlannak és károsnak tartja a Transparency International (TI) Magyarország működését a Szuverenitásvédelmi Hivatal. Elsősorban azzal vádolják a korrupció ellen küzdő civil szervezetet, mert „Magyarországra káros tevékenységet végez”, s ezzel lejáratják az országot, mivel a legkorruptabb európai országnak állítják be az országot – állapítja meg a Lánczi Tamás vezette hivatal.

A TI Magyarország szerint a jelentés hibáktól, ferdítésektől hemzsegő fércmű. A törvény úgy rendelkezik: a hivatal 15 nappal a publikálás előtt köteles lett volna számukra az elkészült jelentés szövegét elküldeni. Mindez nem történt meg. A tájékoztatás hiánya ugyanis törvénysértő, ahogy az egész vizsgálatot alkotmányellenesnek tartják. A lapunknak nyilatkozó Martin József Péter, a TI Magyarország ügyvezető igazgatója szerint egyszerűen hazugság, hogy tevékenységük átláthatatlan, ha másért nem, azért, mert minden évben, a törvényi kötelezettségeken túlmenő, részletes közhasznúsági jelentést tesznek közzé. A Szuverenitásvédelmi Hivatalnak amúgy a törvény szerint semmilyen nyomozati, vagy szankcionálási jogköre nincs.

Az ítéletnek is felfogható, nyilvánosságra került jelentés szövegét önök kiteszik a Transparency honlapjára, vagy megvárják, amíg kötelezik erre önöket?

Ezt a fél éves munkával született fércmunkát mi nem akarjuk népszerűsíteni, hisz a szöveg hemzseg a téves állításoktól, ferdítésektől, csúsztatásoktól. A Szuverenitásvédelmi Hivatal honlapján amúgy megtalálható magyarul és angolul is. Viszont nekünk nem küldték el, s ezzel a hivatal még saját szabályait sem tartotta be, ugyanis a jelentés publikálása előtt 15 nappal meg kellett volna kapnunk, hogy reagálhassunk rá. De erről szó sem volt.

Szenczi Tóth Károly: Orvosi történetek – Orvostovábbképzés

Amikor első munkanapomon az egykorvolt Orvostovábbképző Intézet (Szabolcs utcai kórház) belgyógyászati osztályán jelentkeztem, tárgyilagos kollegialitással fogadtak, érts ezalatt mosolyba csomagolt közönyt, visszafogott szakmai fölényt és udvarias vállveregetést egyformán; majd meglátjuk, öcskös, itt mire jutsz. Mindjárt közölték, kórterembe egyedül nem léphetek, csakis dr. K. Béla tanársegéd urat követve, helyesebben, tőle jobb felől oldalvást kicsit mögötte haladva, a reggeli orvosi vizit keretében. Feladatom az ápolónő számára írott vizitfüzet vezetése lesz (a tanársegéd úr diktálásában) Első dicséretemet pár nap elteltével tőle kaptam: Egész szépen írsz, barátom.  Más erényt bennem felfedezni nem tudott. Véleménye mindazonáltal gyakorlati szaktudásomat találóan jellemezte.

Egy hét múltán az osztály vezetője, S. tanár úr, akiről e hasábokon korábban megemlékeztem, magához kéretett, azonnali hatállyal rám parancsolt: – Maga most lemegy két hétre a központi laboratóriumba, utána újabb két hétre a röntgenosztályra. Csodálkozik?  Majd meglátja, lesz ott tanulnivalója bőven. (Igaza volt. A kezdő orvosnak a mellénye nagy, tudása csekély.)

Alig vártam, hogy reggelente újra dr. K. tanársegéd úr mellett vizitelhessek. Időközben sikerült a parancsnoktípusú harsány főnővér, Irma asszony mérsékelt jóindulatát elnyernem, fehér orvosi inget, nadrágot és köpenyt egyedi válgatás után nyomott a kezembe, igyekezett az agyonmángorolt darabok közül a viselhetőbbeket kiválasztani. – Fog így tetszeni a lányoknak! – tette hozzá minden munkaruhaosztás alkalmával. A „lányok” nála az ápolónők összefoglaló neve volt. Terelgette és védte őket, mint tyúkanyó a csibéit. Újabb pár hetes kórtermi csetlés-botlás után, minek során például már engedélyt kaptam önálló vérnyomásmérésre, sőt, a reggeli intravénás injekciók beadására is (gyere korán, kezdj fél hétkor, barátom), újra a tanár úrhoz szólítottak.