Kovács Zoltán: Jön a szenny
Amúgy pedig egy árvíz sok mindent a felszínre hoz. Például egy illegális szemétlerakó szennyét Csepelen. Meg a kormányzati szerv fejelfordítását az ügyben, mert mint kiderült, az ott lakók már rég bejelentették a szeméttelepet intézkedést kérve, csak nem történt semmi. Most aztán jött a víz, és szó szerint mosta a város összes szennyesét. Mit mondott erre a kormányfő? A tulajdonos börtönben van, nincs mit tenni, és ez azért így már sok. Egy jogvégzett ember nem mondhat olyat, hogy elítélt ellen nem lehet eljárni – már miért ne lehetne? Aztán pontosan olyan váratlanul, ahogy a szemét jött elő, felszínre került a vízügyesek bére is. Nyilván, ha nincs árvíz, soha nem kerül nyilvánosságra, hogy kevés az ágazatban dolgozók pénze. Mi történt? A Duna még nem is tetőzött, Orbán szétnézett, és csodálkozva állapította meg, hogyan lehet a vízügyesek bére ilyen kevés. Nem akarok cinikus lenni, meg semmi kedvem zsebekben kotorászni, de például a futballisták díjazása, kedvező adózásuk, gyorsabban előkerült, már Orbán kormányzásának első évében, 2011-ben. A vízügyeseknek ehhez szükség volt kiadós árvízre, ők 2024-ben kerültek sorra.
Gadó Gábor: Kérdések egy kiegyezéshez
Mindazonáltal amit ma tudunk a TISZA Pártról, az elégtelen az átgondolt választói elhatározáshoz. Vajon a „menekült” szót – a regnáló kormánnyal egyezően – a „migráns” szinonimájaként használja? Mit tart az ország szuverenitásának az ellenzéki civilszervezetekkel szembeni védelméről? Módosíthatóak legyenek-e a választási szabályok a soron következő megmérettetés előtti évben? Fontos lenne tisztázni azt is, hogy M. P. egyetért-e a határon túli levélszavazás lehetőségének kiterjesztésével a Nyugat-Európában élő, ott dolgozó magyar állampolgárokra? Megengedhető-e, hogy – a helyhatósági választáson leadott voksokat semmibe véve – veszélyhelyzeti rendelettel elvonják az önkormányzatok közhatalmi jogosítványait? Támogatná-e a TISZA Párt Budapest mindenkori főpolgármesterét abban, hogy elláthassa a választók által közvetlenül ráruházott hatásköreit?
Fenntartaná-e M.P. a történeti egyházak állammal kötött politikai-üzleti paktumait, és föllépne-e a kormányával szemben kritikus vallási közösségekkel szemben? Eltörölné-e a jelenlegi szisztémát, amely pártpolitikai kinevezettek kezébe adta a „privatizált” egyetemek irányítását? Megfeledkezhet-e a jövőben az állam a nincstelenekről, azokról, akik a „munkaalapú társadalomban” nem dolgoznak meg a kenyérért és vízért? Van-e a gazdagoknak a TISZA Párt szerint felelőssége a nélkülözőkkel szemben? Miként alakítaná át az új kormány a szociális ellátórendszert és a személyi jövedelmek adóztatását? Jól van-e úgy, hogy az Alaptörvény nyíltan diszkriminálja a melegeket, kizárva őket a „család” fogalmából? Megillesse-e az örökbefogadáshoz való jog a tartósan együtt élő azonosnemű párokat? Szükség van-e „esélykiegyenlítésnek” hirdetett, valójában rasszista szegregációra? Indokolt-e, hogy a társadalombiztosítás közös kasszából finanszírozza az egészségügyi és az öregségi ellátás feladatait? Kiemelt normatív támogatást kapjanak-e az önkormányzatok és a nonprofit intézmények az általuk nyújtott palliatív ellátásokhoz? Kérhessen-e segítséget az öngyilkossághoz a gyógyíthatatlan beteg?
Váncsa István: Már szex sincs
Hasonló áltudományos hullócsillagok között említhetjük a Közpolitikai Kutatások Intézetét, a Veritas Történetkutató Intézetet, amelynek egyetlen rokonszenves vonása, hogy neve a Veritas Borkereskedésére emlékeztet, a Nemzetpolitikai Kutatóintézetet, a Magyar Nyelvstratégiai Intézetet és a frappáns elnevezésű Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) elnevezésű tudományos műhelyt, amely nevéből kitetsző módon minden bizonnyal a népesedés és a családok érdekében fáradhatatlankodik. A további érdemdús és minden bizonnyal rendkívüli fontosságú kutatómunkát végző intézetek megemlítésére terjedelmünk korlátozott voltából fakadóan nem vállalkozhatunk, a lényeg az, hogy bármerre járunk is széles e hazában, hasonló profilú tudományos műhelyeket a legtávolabbi zugokban is találhatunk, számuk pedig az idő haladtával bizonyára sokasodni fog.
És ha már a tudomány környékén ólálkodunk, Nyugaton egyre kevesebb a szex, ezt Schmidt Máriától, a Terror Háza Múzeum és a XXI. Század Intézet (és sok minden más) főigazgatójától tudtuk meg a minap, ő hozta nyilvánosságra Az identitás mint politikai fegyver című konferencián hétfőn. Előadásában arról beszélt, hogy a szexuális forradalom igazi haszonélvezői a felső osztálybeli férfiak és nők, akik „háremeket tartanak, válogatnak a szexuális partnerek között”, de az alsó osztályokban lévő férfiak nem jutnak nőhöz, a nők férfihoz, ezért aztán a szexuális forradalom végső soron egyre kevesebb szexet, de egyre több boldogtalanságot eredményez. Azt is elmondta, hogy nyugaton „nemváltásra buzdítják a kiskorúakat, nemváltó műtéteket végeznek rajtuk, nem egyszer szüleik beleegyezése nélkül, akiket néha meg sem kérdeznek”. További következtetéseket ebből nem vont le, bizonyára azért nem, mert a végkimenetel nyilvánvaló. Az enervált nyugat népessége elsorvad, az életerős keleté pedig virgoncan szaporodik, Schmidt Mária pedig nem más, mint maga az ős Kaján, vállán bíbor. feszület, két gyertya, komorság. Viszont az asztalon nem ömlik a bor, noha olyan számlát kapunk, mintha ömlene.
Gyalog és szomjasan térünk haza.
Szilágyi Ákossal beszélget Károlyi Csaba
Megjelent idén két versesköteted. Az Elvégre a rendesebb verseidet tartalmazza naplójegyzetek formájában. A Posztpetőfi Sándor Szibériai Borbély pedig a rendetlenebb verseidet.
A Posztpetőfi a magyar politikai költészet vonulatába illeszkedik, a lírai költészet a vallás, a filozófia nagy kérdései körül forog, ez a másik kötet. Az biztos, hogy a Posztpetőfi-féle magyarnóták nem születtek volna meg, ha nincs a mai magyar rezsim. A rendszer lényegét 2002-ben vetítette előre Orbán legjobb barátja, Kövér, mikor elveszítették a választást: „kormányon voltunk, de hatalmon nem”. Ezt kellett korrigálni. De egy polgári demokráciában csak kormányon lehet lenni, hatalmon nem. Most hatalmon vannak. Tehát nincs polgári demokrácia. A hatalom örökre rendezkedik be. Ellenségei vannak, nem ellenzéke. Leválthatatlan. A kormányokat leváltani lehet, a hatalmat csak megdönteni.
Szponzorált tartalom
A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.
