„Súlyos erkölcsi dilemmákkal küzdök” – hozzátartozóik miatt rúghatnak ki gyermekvédelmi szakembereket

Öt hónap telt el azóta, hogy február elején kirobbant a kegyelmi ügy, azzal együtt pedig ismét országos nyilvánosságot kapott a bicskei pedofilbotrány. Novák Katalin azóta sem hajlandó beszélni arról, hogy miért adott elnöki kegyelemet K. Endrének, a pedofilsegítő egykori igazgatóhelyettesnek, de hogy súlyos hibát követett el, azt nemcsak az igazolja, hogy államfőként belebukott az ügybe, hanem az is, hogy a kormány azóta is hangzatos bejelentésekkel kísérve dolgozik a gyermekvédelmi rendszer újraformálásán. Az igyekezet azonban inkább azt mutatja, hogy a kabinet erőből akar túllendülni a botrányokon.

Az már korábban eldőlt, hogy a gyermekvédelemben dolgozóknak átfogó alkalmassági vizsgán kell átesniük, és aki ezen nem felel meg, az sem gyermekvédelmi szakemberként, sem nevelőszülőként nem vállalhat munkát a jövőben. A gyermekvédelmi intézmények vezető beosztású munkavállalóinak kétévente pszichológiai alkalmasságin kell átesniük, és egy ötszáz kérdésből álló tesztet is ki kellett tölteniük a tavasszal, amiben egyebek mellett arra is kíváncsi volt a Belügyminisztérium és az átvilágítást végző Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ), hogy fél-e valaki a sötétben, esetleg felcsapna-e könyvtárosnak vagy vadásznak.

Ezt követően klinikai szakpszichológus is beszélt a tesztelőkkel, akiknek olyan kérdésekre kellett felelniük, hogy hetero- vagy homoszexuálisak, töltöttek-e le már életükben pedofil tartalmú videókat, illetve volt-e dolguk korábban abúzussal.

Ezeken kívül van egy teszt, ami nemcsak a vezetőket, hanem mindenki mást is érint, akik a gyermekvédelemben akarnak dolgozni idehaza. Ez a kérdéssor a munkavállalók kifogástalan életvitelét hivatott felmérni, és olyan magánjellegű kérdéseket is a kitöltőnek szegez, mint például hogy

• mi a családi állapota,
• kivel él együtt és mióta,
• milyen jelentősebb (300 ezer forint feletti) értékű vagyontárgyak vannak a birtokában,
• van-e hitele, és ha igen, mekkora,
• fogyaszt-e alkoholt, volt-e már elvonón,
• van-e káros szenvedélye (a dohányzáson kívül, a jelek szerint abban nem lát problémát a Belügyminisztérium),
• és milyen rendszerességgel látogat szórakozóhelyeket.

Az sejthető volt, hogy a Bicskén történtek nyilvánosságra kerülése után bizalmatlan lesz a kormányzat a gyermekvédelemben dolgozókkal szemben, de ez a kontrolligény azt sugallja, hogy a kabinet potenciális veszélyforrásként tekint mindenkire, aki a gyermekvédelemben dolgozik. Sőt, a közvetlen környezetükre is, hiszen a kifogástalan életmódra irányuló teszt a velük egy háztartásban élő hozzátartozókra is vonatkozik. Az pedig a június 20-ai Magyar Közlönyből derült ki, milyen következményekkel jár, ha valaki nem hajlandó alávetni magát vagy a hozzátartozóját ennek.

„Gyermekvédelmi intézményben az foglalkoztatható, akinek életvitele nem kifogásolható, és aki (…) tudomásul veszi a foglalkoztatását megelőzően és a foglalkoztatás időtartama alatt történő ellenőrzését”, valamint, aki „csatolja a vele közös háztartásban élő hozzátartozójának a nyilatkozatát” – áll a módosított gyermekvédelmi törvény 8. paragrafusában. A nyilatkozat így szól:

Tájékoztattak arról, hogy a velem közös háztartásban élő hozzátartozóm kifogástalan életvitel-ellenőrzése személyemet is érintheti, amelynek keretén belül az ellenőrzését végző szerv a bűnügyi nyilvántartásból rám vonatkozóan is adatot igényelhet. Tudomásul veszem, hogy a kifogástalan életvitel ellenőrzését végző szerv ezen adatokat megismerheti.

A nyilatkozat szerint az NVSZ nem kér ugyan magántermészetű adatokat a hozzátartozóktól, ahogy a pénztárcájukban sem kíván turkálni, de elvárja, hogy az esetleges bűnügyi adatok megismerhetők legyenek. Akinek a hozzátartozói visszautasítják a megkeresést, az

elveszíti az állását

– függetlenül attól, hogyan szerepelt a többi teszten, és milyen színvonalon látta el a munkáját.

A 24.hu is értesült már olyan párról, amely nem ment bele abba, hogy adatokat gyűjtsenek a nem a gyermekvédelemben dolgozó félről – ennek pedig az a következménye, hogy a gyermekvédelmis dolgozó húsz év után végkielégítés nélkül kényszerül búcsúzni a pályától. Ahogy ők, úgy az a gyermekotthoni igazgató is lesújtó véleménnyel van a jogszabályról, aki márciusban már nyilatkozott lapunknak a tervezett átalakításokról. Nevét és intézményét sem akkor, sem most nem engedte leírni.

Súlyos erkölcsi dilemmákkal küzdök, hiszen munkáltatóként nekem kellene megkérnem ezt a vizsgálatot, és bekérnem az adatlapokat

– magyarázta a Pest vármegyei intézmény vezetője.

Hogy a gyermekvédelmi munkavégzést kifogástalan életmódhoz kössék, nem ördögtől való gondolat, annál is inkább, mert más szakmáknál is találni példát hasonlóra, például a rendőrségnél. Az ugyanakkor nem világos, hogy a szóban forgó kérdéssor alkalmas-e annak a megállapítására, hogy kinek milyen az életvitele. Ez az egyik fő problémája az igazgatónak is, aki szerint a kérdéssor nemcsak szakmaiatlan, de a személyi szabadsághoz és a magánélethez való jogot is sérti. „Közvetve persze minden összefügghet mindennel. Ha hitelem van, az nyomasztó lehet számomra, ha rossz a párkapcsolatom, az a munkahelyi teljesítményemre is rányomhatja a bélyeget. De közvetlen következtetést levonni a szakemberek szexuális életéből és szokásaiból a munkára való alkalmasságra, nagyon elrugaszkodott gondolat” – hangsúlyozta.

A Belügyminisztériumtól olyan kevés információ jutott el az intézményvezetőkhöz, hogy a nekünk a hatályba lépés előtt néhány nappal nyilatkozó szakember akkor még nem is tudta informálni a kollégáit arról, pontosan mi vár rájuk, és milyen formában zajlik majd az ellenőrzés. A tárca csak napokkal a törvény érvénybe lépése előtt tartott egy tájékoztatót az intézményvezetőknek, ahol arra is ígéretet tett, hogy néhány részletet még pontosítanak, mielőtt megjelenik a szöveg a közlönyben. Az egyik ilyen vitás pont, hogy kikre terjed ki a vizsgálat – ami azért fontos, mert a normaszöveg túlnyomórészt a szakemberekre és a környezetükre koncentrál, míg az olyan személyekre nem tér ki, akik nem gyermekvédelmisek ugyan, de kapcsolatba kerülhetnek gyerekekkel (például a takarító személyzet tagjai vagy épp a konyhán dolgoznak). Ez arra mutat rá – hasonlóan a kormány pedofilnyilvántartásához –, hogy így nem lehet száz százalékban kiszűrni a gyerekekre potenciálisan veszélyes embereket a környezetükből. Forrásunk is hasonló véleményen van, szerinte

látszatintézkedés zajlik, melynek nem az a célja, hogy sok embert kiszűrjenek, ami egyébként sem lehetséges, mert akkor összeomlana az ágazat.

Az intézményvezető adatai szerint mintegy 13 ezer ember átvizsgálását kell abszolválni az év végéig, ami tetemes mennyiségű pénz és apparátus nélkül nem lehetséges. Kétségei vannak azzal kapcsolatban is, hogy mindez az erőforrás rendelkezésre áll-e (a kormány 1,7 milliárd forintot különített el a költségvetésből a vizsgálatok lefolytatására), de ha igen, az is csak a terheket növeli, hiszen az átvilágítással a vezetőknek és a beosztottaknak is plusz munkájuk keletkezik.

„A munkáltatónak komoly adminisztrációs teher, a szakemberek között feszültséget okoz, és kétséges az eredményessége is. Miközben a gyermekvédelem már most sem tudja megfelelően ellátni a funkcióját” – vont mérleget a vizsgálatról az intézményvezető. Szerinte a többi között prevencióra, új férőhelyekre lenne szükség, minőségibb ellátásra, valamint szakmai, terápiás és fejlesztő foglalkozásokra, ezekhez persze szakemberekre, akik a gyermekek traumáin, elmaradásain segítenének. Ehhez képest a hálószobába is betolakodó ellenőrzések és a különböző plusz munkák várhatóan csak még jobban elveszik a potenciális szakemberek kedvét attól, hogy a gyermekvédelemben dolgozzanak. Az okok között szerepel az is, hogy féltik a szeretteiket, nem akarják kitenni őket a fenti procedúrának.

Elképzelhetjük, mennyire teszi ez vonzóvá a feladatot, amire már most is alig akad jelentkező. Alkalmas jelentkező meg különösen kevés

– mondta forrásunk, aki azt még nem merte megjósolni, mekkora lehet a lemorzsolódás az életvitelt firtató teszt miatt, de biztos abban, hogy jó párakat elveszítenek a hosszú idő óta elhivatottan dolgozó kollégák közül, mert erre már ők is azt mondják, hogy „túlmegy minden határon.”

De a végén vajon pozitív lesz-e a szaldó? Ha a kérdés az, hogy az ágazatra nehezedő újabb terhekkel, a privát adatok rögzítésével és ezáltal a gyermekvédelmi dolgozók egy részének lemorzsolódásával elérhető-e az, hogy többé ne kerülhessen a rendszerbe pedofil – akkor a lapunknak nyilatkozó intézményvezető nem túl derülátó. Mint elmondta, a miniszteri egyeztetésen a tárca megosztott pár kimutatást, amelyek alapján a projekt majdani sikerességére próbáltak következtetni. Konkrét számokról nem beszélt, és arról sem, hogy milyen statisztikai modelleket alkalmaztak, de véleménye szerint a szigorítással csak minimális számú, nem odavaló személy kiszűrésére van remény.

Annyira vagy még annyira sem, mint amennyit mi, vezetők is ki tudnánk szűrni. Már ha lenne kiből válogatni, és nem a legalacsonyabb presztízsű ágazatról beszélnénk, amit a nagyon elhivatottakon kívül mindenki más inkább elkerül

– összegezte véleményét, megjegyezve: a helyzet csak még rosszabb lesz azáltal, hogy a bejutást a döntéshozók megnehezítik, az ellentételezéseket (például a munkakörülmények javítását és a béremelést) viszont fukar kezekkel mérik.

A gyermekvédelmi intézmények vezetői most a végrehajtási rendeletet várják, ami a hatóságoknak megadja a felhatalmazást a vizsgálat elrendelésére. Ez bármelyik nap megjelenhet a Magyar Közlönyben. Ezzel együtt a lapunknak nyilatkozó igazgató még bízik abban, hogy a kormány számára is világossá válik: az intézkedés bukásra van ítélve, és ezért inkább visszavonja azt.

Kapcsolódó

A bicskei gyermekotthon volt lakója: „Azért lettem pofán vágva, hogy megtanuljam, nem tudok védekezni”

A bicskei gyermekotthonban nemcsak a fiúk, hanem a lányok megalázása, verése, adott esetben szexuális zaklatása is mindennapos volt – állítja egy fiatal nő, aki tíz évig volt lakott a pedofíliáért elítélt V. János által vezetett intézményben. Az egykori növendék nemcsak azt mesélte el lapunknak, milyen traumák érték gyermekként, hanem azt is, hogyan próbálja feldolgozni a történteket.