Most, hogy háború van Európában, én is azt gondolom, hogy az alázat, a fegyelem, az önvédelem, az önfeláldozásra való képesség, bajtársiasság, a csapatban való együtt dolgozás, azok olyan értékek, amik a hivatásos katonaságon túl is meg kellene, hogy jelenjenek, de ehhez nem feltétlenül kellene visszaállítani a sorkatonaságot, mert léteznek tartalékos képzési programok, katonai középiskolák, olyan nyári programok, ahol a fegyverviseléshez, a becsülethez, a hazaszeretethez közelebb tudjuk vinni a fiatalokat sorkatonaság nélkül is. Ezért Magyarország nem érzi úgy, hogy a sorkatonaság lenne az egyetlen út, ahogy reagálhatnánk a háborúra, ezért az nincs is napirenden.
Erről beszélt péntek reggel Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth rádióban. A sorkatonaság esetleges visszavezetése témaként nem a semmiből jött, a kormányközeli sajtóban és a kormánykommunikációban ugyanis az elmúlt hetekben visszatérő motívum lett, hogy kötelező sorkatonai szolgálatot akarnak bevezetni Európában a férfiakra és a nőkre egyaránt.
Május 10-én elsőként a Magyar Nemzet írt arról, hogy Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője egy televíziós vitán kifejtette: támogatja az általános kötelező szolgálati katonaság bevezetését. Ez a címben már úgy szólt, hogy Weber „az egész EU-ban kötelező katonai szolgálatot akar”, végül ez terjedt el a kormánybarát médiában is, és azóta is ezt szajkózza Fidesz. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter például a legutóbbi Kormányinfón kijelentette, „minőségileg új helyzetet jelent” Weber kijelentése.
Csakhogy a néppárti politikus
ez már a Lakmusz gyűjtéséből derül ki. A lap megkereste Manfred Weber európai parlamenti és néppárti irodáját is, kérdéseikre pedig Udo Zolleis, az EPP-frakció stratégiai divíziójának vezetője azt írta,
Manfred Weber soha nem támogatta az egész EU-ra kiterjedő kötelező katonai szolgálatot. Következésképpen soha nem is hozta szóba ezt az elképzelést sem nyilvánosan, sem belső fórumokon.
Josep Borrell, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője a hét elején a Népszava kérdésére nevetve válaszolta azt, hogy „messze vagyunk az ilyen hatásköröktől”, és azt is hozzátette: a kötelező sorkatonaságról a tagállamok döntenek. Az EU-nak ugyanis semmiféle jogköre sincs kötelező sorkatonaság bevezetésére. A biztonság- és védelempolitika túlnyomórészt nemzeti hatáskör.
Kilenc országban jelenleg is van sorkötelezettség
Az már egy másik kérdés, hogy az egyes országok miként viszonyulnak a sorkatonasághoz. Jelenleg – különböző formákban – kilenc országban létezik a sorkatonaság.
- Legutóbb Lettország vezette vissza 2023 áprilisában a 2007-ben eltörölt sorkatonaságot minden 18 és 27 év közötti férfi számára, legkevesebb 11 hónap időtartamra. Ennek oka leginkább Oroszország Ukrajna ellen indított háborúja volt.
- Ausztriában minden felnőtt férfinek kötelező bevonulnia. 2013-ban népszavazáson döntöttek a sorkatonaságról, és a szavazók 59,7 százaléka a fenntartása mellett voksolt.
- Szintén kötelező a sorkatonaság Dániában, ott 4–12 hónapot kell szolgálni 18 éves kor felett, de legkésőbb 25 éves korig.
- Finnországban három különböző toborzási mód is van, de 18 év fölött a férfiak behívót kapnak a fegyveres erőkhöz. A kiképzés nem haladja meg az egy évet. Aki végzett, az automatikusan tartalékos katonává válik, és 50 éves koráig az is marad.
- Svédország az egyetlen uniós tagállam, ahol a nők és a férfiak számára is kikerülhetetlen a sorkatonaságban való részvétel (ám hamarosan Dániában is így lesz). 2010-ben megszüntették a sorkatonaságot a svédek, de 2017-ben visszahozták, azóta minden, 18. évét betöltött fiatalnak szolgálatra kell jelentkeznie, majd orvosi vizsgálaton is át kell esniük, de csak 5–10 százalékukat hívják be ténylegesen, és képzik ki, akik ráadásul önként mennek jellemzően. Azért nem hívnak be mindenkit, mert így is biztosítottnak érzi a honvédelmet a svéd kormány.
- Görögországban a katonai gyakorlaton a 19 és 45 éves kor közötti férfiaknak kell megjelenniük, ami 9–12 hónapot vesz igénybe attól függően, melyik haderőről van szó. Ezt közösségi szolgálattal ugyan ki lehet váltani, de az dupla annyi időbe telik.
A felsorolt országok mellett még Cipruson, Észtországban és Litvániában van sorkatonaság. A nem uniós tag Norvégiában a rendszer rendkívül hasonlít a svédhez, ott is csak a legalkalmasabbakat hívják be sorkatonának. A szigorú kiválasztás miatt a sorkatonaság legalább akkora presztízzsel bír, mint egy egyetemi képzés. A szintén nem EU-, de NATO-tag Törökországban is van sorkatonaság, ám nagyjából ötezer euró befizetésével bárki lerövidítheti a kiképzést négy héttel, ami egyébként összesen hat hónapos, és a 20–41 éves korosztálynak kell részt vennie rajta.
Az orosz–ukrán háború egyébként nemcsak Lettországban, hanem más államokban is elgondolkodtatta a vezetőket. Olaszországban például Matteo Salvini nagy pártolója a sorkatonaság visszavezetésének, mondván: azzal segítenek felnőtté válni a fiataloknak, ugyanakkor Guido Crosetto védelmi miniszter más állásponton van, megfogalmazása szerint „a fegyveres erőknek professzionalizmusra van szüksége, ez nem egy olyan hely, ahol tanítjuk-oktatjuk a fiatalokat.”
A már említett Németországban is jó ideje napirenden van a sorkatonaság. 2030-ra a jelenlegi 180 ezerről 203 ezerre növelnék a hadsereg létszámát, ennek eléréséhez pedig szükséges lehet a sorkatonaságra, hogy azzal is minél több ember számára vonzóvá tegyék ezt a hivatást. Manfred Weber pártja, a bajor CSU, és testvérpártjuk, a kereszténydemokrata CDU a „kötelező egyéves sorkatonai szolgálatot” támogató nyilatkozatot fogadott el a közelmúltban, így ha visszatérnének a hatalomba, ezt meg is lépnék. A németek egyébként 2011-ben egyszer már elvetették ezt a rendszert.
Mi a helyzet itthon?
Orbán Viktor rádióinterjúja alapján itthon nincs napirenden a sorkötelezettség visszavezetése, a Fidesznek ugyanakkor az elmúlt húsz évben ellentmondásos volt a viszonya a témához.
2004 júliusában a Fidesz nyújtotta be az Országgyűlésnek a sorkatonai szolgálat megszüntetéséréről szóló határozati javaslatot, de ehhez képest októberben a párt a honvédelmi törvény módosítása ellen szavazott, amely megszüntette volna azt. Simicskó István a döntést akkor azzal indokolta, hogy előbb az alkotmányt kellett volna módosítani, ennek hiányában alkotmányellenes lett volna a honvédelmi törvény módosítása. A Gyurcsány Ferenc kormánya azonban csak a törvény módosítást tűzte napirendre, az alkotmányét nem.
Ezt végül pótolták, és néhány nappal később, november 3-án mégis véget ért a magyar honvédségnél kis megszakítással 136 éve tartó kényszersorozás. A Fidesz a parlamentben jelentette be, hogy megszavazzák a sorkatonaság eltörléséhez szükséges alkotmánymódosítást, így a jogi problémák is megoldódhattak, az alkotmányból kikerülhetett a sorkötelezettségről szóló passzus.
Az Országgyűlésben legutóbb az idén márciusban került elő a sorkatonaság a vitában, ami mellett Novák Előd, a Mi Hazánk alelnöke érvelt. Kiemelte, hogy több európai ország már meghozta ezt a döntést, mások pedig fontolgatják. Szerinte fontos, hogy egy esetleges háborúba való belépés esetén „ne ágyútöltelékként pazaroljuk el a drága magyar vért.”
Javaslatát a miniszterelnök szavai alapján nem vette fontolóra a kormány, és – mint ahogy azt a kormányfő is elmondta – másfajta haderőszervezési gyakorlat van érvényben, vagyis a kabinet más utat választ a haderő megerősítésére.
Annak idején egyébként a sorkatonaság a férfiak civil karrierjére komoly hatással volt, a munkaadók egyértelműen beárazták, hogy valaki a szolgálat előtt állt vagy már leszerelt – ez derült ki Háló Buda és Reizer Balázs kutatók tanulmányából. A G7 korábbi cikke szerint a magyarországi sorkatonai szolgálat utolsó két évében, azaz 2003-ban és 2004-ben a bevonulók 20 százalékkal kevesebbet kerestek a szolgálatuk megkezdése előtt, mint azok, akik hasonló helyzetben voltak, de nem vonultak be. Így a kormánynak egy ilyen lépés társadalmilag és gazdaságilag is megfontolandó lenne.
Ugyanakkor a tények azt mutatják, hogy az Európai Uniónak sem szándékában, sem módjában nincs kikényszeríteni Magyarországon a kötelező sorkatonaságot, és a magyar kormány sem tervezi, hogy a fiatalokra erőltesse azt.