Lassan itt a nyolc óra és a vita kezdete, Magyar a beszéde vége felé jár. Szimpatizánsaitól azt kérte, míg odabent lesz, addig is legyenek békések. „A DK-szimpatizánsokkal is legyetek békések, egyre kevesebben vannak, vigyázni kell rájuk!” – szúrt oda egyútal Dobrev Kláráéknak.
Beszéde további részében Deutsch Tamást vette elő, a szemére vetve, hogy az összes európai parlamenti képviselő közül talán ő vett részt a legkevésbé a munkában a mögöttünk hagyott ciklusban. Magyar nem érti, miként védhette meg Deutsch a magyar emberek érdekeit Brüsszelben, ha be sem járt a munkahelyére.
A Tisza Párt listavezetője aztán a már jól ismert szavakkal búcsúzott, miszerint Magyarország nem a Döbrögik, hanem a Lúdas Matyik, a Puskás Öcsik, a Slachta Margitok országa, neki pedig az a célja, hogy ez ne csak vágyálom, hanem valóság legyen. Ezt követően lement a színpadról.
