Azért a Fővárosi Közgyűlés lesz a legfontosabb politikai laboratórium a június 9-i választások után, mert Budapesten lesz a legtöbb megtudható arról, hogy Magyar Péter és pártja hogyan képzeli a politizálást a jelenlegi magyar politikai rendszer keretein belül. Mondom, belül.
De miért éppen a főváros lenne az érdekes, ha közben tartanak a pártok közötti erőviszonyokat tisztán mutató EP-választást is?
Az EP-választás tisztán listás, így a lehető legpontosabb eredményjelző. Minden választó, aki részt vesz az eseményen, beikszeli a favoritját, így a sorrend vitathatatlan eredményt hirdet arról, hogy a biztosabbnál is biztosabb szavazók között az adott pillanatban ki mennyire erős. Azért e körben, mert ők azok, akik nem csupán ígérték a kutatóknak, hogy elmennének most vasárnap egy uniós választásra, hanem föl is kerekedtek, s ikszeltek.
Ám az Európai Parlamentben az égvilágon semmi nem derül ki abból, hogy a mandátumhoz jutó pártok mihez kezdenek megszerzett pozíciójukkal a 2026-os országgyűlési választásig. Mármint nyilván nagyon fontos dilemmákról, akárha a jövőnket alapvetően befolyásoló ügyekről vitatkoznak, szavaznak, ám ezek a hazai közönség számára jórészt elbeszélhetetlen, általában érdektelen ügyek. Mi több, akinek nem kifejezett célja, hogy Brüsszelből hazafelé kiabáljon, gond nélkül tud öt évre inkognitóba vonulni. Vagy mindenki gond nélkül említené, hogy de hát Ara-Kovács Attila (DK), Deli Andor (Fidesz), Tóth Edina (Fidesz)? Meglepne, noha ők az utóbbi öt évben magyar EP-képviselők voltak.
Amíg tehát Brüsszelben meg lehet úszni annak bemutatását a mostani választások után, hogy milyen politikai-stratégiai pozíciót vesz fel a Tisza, Budapesten ez nehezen kikerülhetőnek látszik.
Már miért? Miért kellene Magyaréknak ilyen helyezkedési ügyekkel foglalkozniuk?
A Tisza jelenleg túl erősnek látszik ahhoz, hogy ne kelljen választ adnia azokra a stratégiai kihívásokra, amelyekre pedig azért kénytelen felelni, mert: ez a politika. Például megmutatni, miként viselkedik a rendszeren kívüli szereplő, ha rendszeren belülre kerül. Elvégre a választók mostani bizalma jórészt arról szól, hogy más, több lesz, mint akire eddig szavaztak. Lehet-e másként eljárni a mindennapi döntések tengerében, mint ahogyan a korábbi ellenzéki próbálkozók tették?
És akkor nézzük a budapesti helyzetet.
