A média szerepe az ellenálló demokráciákban címmel szerveztek pódiumbeszélgetést a német nagykövetség rezidenciáján hétfőn. A két meghívott közül Szalai Zoltán a Mandiner főszerkesztője, a százmilliárdokkal „megerősített” Mathias Corvinus Collegium főigazgatója.
Szalai a magyar- és németországi médiahelyzetet elemezte, illetve arról beszélt, hogy a napilapoknak nem, de például a havonta-kéthavonta megjelenő kiadványoknak és a tematikus lapoknak van jövőjük a nyomtatott médiában. Szerinte nem a hírgyártás, a hírek elsősége fog immár számítani, hanem a hírek tálalása, kommentálása értékelődik fel. Nem az lesz a fontos, hogy „ki lett a Bayern München edzője”, mert azt mindenki szinte azonnal hozni fogja. A kérdés az, hogy a hírt hogyan értelmezik majd. Például jó edzője lesz-e a Bayernnek az új tréner – magyarázta a Mandiner-főszerkesztő.
A fórumon természetesen a legnagyobb vitát a politikai, médiapolitikai kérdések váltották ki. Ennek kapcsán érdemes felidézni, hogy egy tavaly májusi hír szerint Magyarország tizenhárom helyet javított a Riporterek Határok Nélkül (RSF) nevű nemzetközi újságírószervezet sajtószabadsági világranglistáján. Ez azt jelenti, hogy hazánk a 2022-ben elért 85. helyről tavaly feljött a hetvenkettedikre. Magyarországról azt írják, hogy Orbán Viktor miniszterelnök – akit az RSF a „médiaszabadság ragadozójának” tart – egy olyan médiabirodalmat épített ki, amelynek tagjai pártja utasításait követik. Az RSF szerint a magyarországi független média jelentős pozíciókkal rendelkezik a piacon, de „politikai, gazdasági és szabályozási nyomásnak” van kitéve.
Erről beszélt a rendezvényen a Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósítója, Stephan Löwenstein is, aki a hallgatóság soraiból szólt hozzá a beszélgetéshez. Szerinte a sajtószabadság abban az értelemben működik Magyarországon, hogy újságírókat nem vetnek börtönbe a véleményük hangoztatásáért, de ettől még
Mindez annak kapcsán hangzott el, hogy Szalai azt bizonygatta, a magyar médiapiac kiegyensúlyozott, sőt ellenzéki fölény van bizonyos szegmensekben a kormánypárti lapokhoz képest.
A pódiumbeszélgetés után a médiapiaci, különösen a rádiók piacán lévő kiegyensúlyozatlanságot vetette fel ugyanakkor a klubrádiós Váradi Júlia. Magyari Péter a Válasz Online nevében tett fel kérdést Szalainak. Azt tudakolta, miként lehetséges, hogy a Mandiner főoldalán jelenleg két nagy hirdetési kampány fut: az egyik a kormány március 15-ei programjain való részvételre buzdít (gyakorlatilag Orbán beszédére hívja az embereket a Nemzeti Múzeum elé), a másik kampány pedig az állami energiacégé, az MVM-é. Magyari mindezt annak kapcsán kérdezte, hogy Szalai előzőleg a kilencvenes évek magyar sajtójáról úgy beszélt, mint amit volt kommunisták irányítottak, miközben a média jelentős része nyugati, kapitalista tulajdonban volt. Szalai viszont nem látott összefüggést a két dolog között.
Az est másik vendége Németországból érkezett, Jennifer Wilton, a Die Welt című napilap főszerkesztője. A fórumon több jobboldali hozzászóló kifogásolta a Magyarországról szóló hírek németországi tálalását. Beszéltek, a szélsőjobboldali, radikális Alternatíva Németországért (AfD) felemelkedéséről is, melyben a sajtó szerepét firtatták. Wilton erre elmondta:
a német újságírók nem a politikát akarják befolyásolni, ne kérjék rajta számon a politikai folyamatok alakulását.
Ebből is látszott a magyar hozzászólók és a német főszerkesztőnő nézeteinek alapvető különbsége, és az, hogy miként értelmezik a konzervatív felfogást a két országban.
Wiltont gyakorlatilag megpróbálta számon kérni az egyik hozzászóló, a Nézőpont Intézet külügyi igazgatója, Rosonczy-Kovács Mihály. Azt firtatta, hányszor számolt be pozitívan Orbán Viktor kormányáról a német sajtó. Wilton viszont természetesen nem tudott a teljes német sajtó nevében válaszolni. Próbálta felhívni a figyelmet arra, hogy ha valaki negatívan lát valamit, akkor nem tud róla pozitívan beszámolni, de láthatóan nem győzte meg Rosonczy-Kovácsot, aki újra feltette a kérdését. Végül a vitát a pódiumbeszélgetést levezénylő volt németországi magyar nagykövet, a Petőfi Irodalmi Múzeum korábbi igazgatója Prőhle Gergely zárta le azzal, hogyha Orbán Viktor köztük lenne, lehet, hogy nem is bánná annyira a negatív híreket, hiszen egy politikus számára az is eredmény, ha az üzenetét el tudja juttatni a nagyvilágba, és ez a magyar miniszterelnöknek kétségkívül sikerült is – tehetjük hozzá.
Wilton is beszélt arról, hogy a magazinok, időszaki kiadványok fennmaradását gondolja hosszú távon életképesnek a nyomtatott sajtóban, de bízik abban, hogy a saját lapja életképes üzleti modellt tud kialakítani egy nehéz gazdasági környezetben. Ezért sem vár például állami támogatást a Die Welt működtetéséhez – válaszolta a hallgatóságból érkezett egyik kérdésre.
A beszélgetés során hosszabban kitértek a mesterséges intelligencia jelentette kihívásokra. Wilton elmondta, hogy elsősorban a weboldal működtetésekor vannak olyan funkciók, amelyek kiválthatók AI-alkalmazásokkal. A monoton özönlő hírek kirakásakor vannak előkészítő tevékenységek és mechanikus eljárások, amelyeknél kiváltható az unalmas, egyhangú tevékenység.
Ugyanakkor a lap internetes kiadása külön cikkeket és tájékoztatóanyagokat közöl arról, hogy miként használják a mesterséges intelligenciát. Semmiképpen sem önálló cikkek írására – minden anyagot ember néz át, szerkeszt meg, illetve ír meg –, de az adatokat a sporthíreknél, a tőzsdei híreknél már részben AI segítségével rendezik és gyűjtik össze. A kommentek „csekkolását” is mesterséges intelligencia segítségével próbálják megvalósítani, de itt sem kizárólagos a szoftverek bevetése, emberek hozzák meg a döntéseket, ők vizsgálják felül végső soron a hozzászólásokat.
Prőhle ennek kapcsán elmondta, hogy
Az egykori nagykövet, aki jelenleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Tanulmányok Intézetének igazgatója, kíváncsi volt arra, hogyan reagál erre a magyar Mandiner és a Die Welt. A választ itt is inkább Wilton adta meg: egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek a videós és audiós megjelenésekre, online közvetítésekre.
A Prőhle által említett trend, az olvasási hajlandóság 50 százalék körüli arányra való csökkenése jól kimutatható a legfrissebb németországi médiafogyasztási trendekben is. Az interneten elérhető például a KB&B – Family Marketing Experts szakértői csapatából Ingo Kessler tavaly októberi cikke. Ezek szerint a médiahasználat Németországban enyhén visszaesőben van a koronavírus-járvány idejéhez képest. Ugyanakkor magasabb szinten maradt, mint a pandémia előtt. (Itt a médiahasználattal eltöltött átlagos időt mérték a szakértők.) Kessler szerint a mozgóképes tartalmak uralják továbbra is a piacot, 89 százalékos aránnyal. Ezután a rádiók következnek 80 százalékkal, a szöveges tartalmak pedig 58 százalékkal. A szerkesztett szöveges tartalmak „fogyasztása” így 5 százalékkal csökkent. A digitális videók területén inkább a stagnálás jellemző. A politikai véleményformálásban továbbra is fontos szerepet játszik a közmédia. A „lineáris” azaz hagyományos tévé- és rádióállomások elérése stabil maradt. A német lakosság kétharmada továbbra is naponta bekapcsolja a hagyományos tévécsatornákat.
