A hvg.hu megkeresésére az Alkotmánybíróság arról tájékoztatott, hogy hétfőn lemondott Sulyok Tamás az Ab-elnöki posztjáról. Hozzátették: „egyelőre nem kívánnak reagálni” Sulyok édesapjának múltjára.
Karsai László történész a hvg.hu-n megjelent írásában kiderítette: Sulyok Tamás, Magyarország kedden hivatalba lépő köztársasági elnöke valótlan információkat közölt a nyilvánossággal az apjáról. Az új államfő még az Alkotmánybíróság elnökeként nyilatkozott a kolozsvári Krónikának azt állítva, hogy édesapját 1946-ban távollétében halálra ítélte a népbíróság, és leginkább azért, mert székesfehérvári válóperes ügyvédként elvállalta egy olyan asszony ügyét, akinek a férje később a város párttitkára lett. Sulyok szerint az apja csak úgy tudta elkerülni a kivégzést, hogy tíz évig az ország másik felében bujkált – ám Karsai szerint az interjúban elhangzott történetnek nincs valóságalapja. Mint fogalmazott: „Sulyok Tamás vagy rosszul tudja, vagy hazudik. Édesapját, Sulyok László székesfehérvári ügyvédet soha, senki, legkevésbé a népbíróság nem ítélte halálra.” Annyi igaz Karsai szerint, hogy Sulyok László a körözés elől bujkált, ugyanis tisztázni akarták a nyilas mozgalomban játszott szerepét.
Karsai azt írta: „Az államelnök apja csak egy szimpla náci szimpatizáns, szélsőjobboldali és antiszemita vidéki ügyvéd volt, nem a kommunista terror ártatlan áldozata.” A hatóságok azért figyeltek fel rá, mert 1944. június 17-én a Fejérmegyei Napló Zászlóbontás címmel közölte Sulyoknak, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt Fejér megyei vezetőjének a cikkét. E párt két vezetője, Baky László (aki 1944-ben mint belügyi államtitkár részt vett a vidéki zsidóság deportálásának megszervezésében) és Pálffy Fidél ott volt Szálasi Ferenc alvezérei között az 1930-as évek végén, de még „Szálasinál is elvakultabban voltak nácibarátok” – írja a történész. A népbíróság mindkettőjüket halálra ítélte, és ki is végezték őket.
Karsai után Ungváry Krisztián történész közölt a Telexen véleménycikket Sulyok Tamás édesapjáról. Ungváry szerint „lehetetlen másra gondolni, mint arra, hogy Sulyok valótlanságai egyúttal tudatos hazugságok is. Persze csak abban az esetben, ha abból indulunk ki, hogy az ország első közjogi méltósága rendelkezik azokkal a kognitív képességekkel, amelyek egy átlagembertől is elvárhatóak. Nem volna szükség ezekre a hazugságokra, ha Sulyok nem próbálná a kommunizmus áldozatának beállítani saját magát és apját.”
