1997 májusában nyitotta meg kapuit az idősek otthona, magánintézményként az elsők között az országban. Nevét a latin senectus szóból kapta, aminek a jelentése idős, időskor. „A szóból készült az emblémánk is, az első és utolsó S betű egymásba fordítva szív alakot ad. Ez jelképezi a munkánk lényegét, mert ezt csak szívvel-lélekkel lehet csinálni” – magyarázza Dóráné Haraszti Enikő, az intézmény vezetője.
Az otthon 80 férőhelyes, jelenleg 76 lakó éli itt a nyugdíjas éveit. Külön fürdőszobával rendelkező egy-, másfél szobás apartmanokban laknak, ahova mindenki a saját bútoraival és személyes tárgyaival költözhet be.
Zombori Ferenc (77) három éve érkezett az otthonba, mert nagyon egyedül érezte magát a XI. kerületi lakásában. Lánya Spanyolországban lakik, fia pedig Solymáron, ami elég közel van a Senectushoz, ezért is esett erre az intézményre a választás. Feleségével 21 év után váltak el, ekkor kezdett el különböző értékeket gyűjteni, hogy lefoglalja magát. Minikönyvgyűjteménye jelenleg 800 darabból áll, az 1500 darabos ásványgyűjteményéből 50–60 kagylót és csigát költöztetett át, 2000 darab könyvből jó néhányat kiválasztva pedig kellően feldíszítette a szekrényeket.
Ide már csak vidám, jó hangulatú könyveket hoztam, nem olyanokat, amik nagy lelkizéssel járnak. Inkább fiatalkoromban olvasott regényeket, amik jobb kedvre derítenek
– mondja Zombori Feri bácsi, miközben az ágya fölött tornyosuló könyvekkel teli polcokra mutat.
Nyugdíjas évei előtt gondnokként és kosárlabdaedzőként tevékenykedett egy iskolában, azonban a sport máig meghatározó szerepet tölt be a mindennapjaiban. Kedvenc programjai a zenés-táncos mulatságok, ébredés után egyből sportcsatornára kapcsolja a televíziót, ezen kívül szobája közepén egy erőgép is található, amelyen naponta háromszor mozgatja át izmait. Az edzősködés előtt ő is kosarazott 15 évig, de ma már bottal kell közlekednie a lábai állapota miatt.
A napi programok között van csoporttorna, agytorna, kézműves-foglalkozás, de ezeken kívül részt lehet venni kéthetente kutyaterápián, táncterápián, pszichológus által vezetett csoportos relaxáción és heti három alkalommal gyógymasszázson is. Rendszeresen jár az otthonba katolikus pap, református lelkész. A hét eleje a szépségápolásról szól, ekkor érkezik a fodrász és a pedikűrös, havonta pedig a kozmetikus. Élőzenés, táncos nosztalgiadélutánoktól kezdve a filmklubon át a kirándulásokig sokféle rendezvénnyel dobják fel a hétköznapokat, hogy a lakók kellemesen szórakozhassanak. Az idősek otthona szabadon elhagyható, és látogató is bármikor jöhet, csak előtte jelezni kell a nővéreknek.
A félhektáros zöldövezetre épült négyszintes intézmény összesen 72 apartmant rejt, mellettük helyezkedik el a főzőkonyha és az étterem. Ezen kívül található még nővérszálló, öltöző, mozgássérült fürdő, mellékhelyiségek, aula, emeleti társalgó, fodrászat, kápolna, tornaterem, foglalkoztató szoba, orvosi szoba, nővérszoba, mosoda. Kialakítottak az épületen belül egy kisebb termet is, amelyet a lakók szabadon igénybe vehetnek például családi rendezvényekre vagy születésnapok megünneplésére.
Mint minden otthonban, itt is létrehoztak egy fórumot, amelynek kiemelt szerepe van a lakók érdekeinek képviseletében. Például, ha felújításról van szó, és ez kellemetlenséggel járhat, vagy, ha áremelés várható, amely érinti a személyi térítési díjak emelkedését. Az érdekképviseleti fórumot három lakó, egy hozzátartozó, egy intézményi dolgozó, valamint a fenntartó érdekeit képviselő személy alkotja.
Farkas Györgyné Angéla (75) nemrég krónikus tüdőbetegséggel került kórházba, és a lánya javaslatára költözött be az otthonba idén februárban, hogy ne legyen egyedül a házban felügyelet nélkül, mivel a család jelenleg külföldön dolgozik. A nagy távolság ellenére sokszor találkoznak, és napi szinten beszélnek telefonon.
Angéla egy holland elektronikai cégnél dolgozott raktárosként. Sokat utazott a betegsége kialakulása előtt, az unokái is külföldön látták meg a napvilágot, ahova azonnal ki is repült a hír hallatán. Bár az otthonon belül konyha is üzemel, ő inkább az internetes ételrendelésben bízik, mert nem ízlik neki a helyi étterem által kínált menü. Egyik kedvenc időtöltése a sorozatnézés, amit igazából bugyutának talál, de annyira bonyolódnak a szálak, hogy nem tudja abbahagyni a kíváncsisága miatt. Zenét is előszeretettel hallgat a rádión, vagy éppen a Spotify-on keresztül.
„Nem járok sűrűn le a közösségi rendezvényekre, mert nem tudom kezelni, és nem is szeretem látni az elmúlás fázisát. Sok a demens az otthonban, nem akarom látni, hogy én is majd ide fogok jutni.”
Egy háziorvos-belgyógyász, egy pszichiáter, egy neurológus, egy pszichológus és 18 nővér gondoskodik az otthon lakóinak egészségéről. A napi feladatok közé tartozik a reggeli toalett, a mosdatás, a fogápolás, a fürdetés, az étkeztetés, a pelenkázás, az öltöztetés, valamint az esti toalett utáni segítség az alváshoz való készülődés során. Rendszeresen végeznek vérnyomásmérést, beadják a gyógyszereket, szükség esetén injekcióznak, lázat, vércukorszintet mérnek, sebet kezelnek. A kevésbé együttműködő lakókat nagyobb türelemmel és odafigyeléssel kezelik, esetleg egyéni beszélgetéssel, mentálhigiénikus kollégák és a pszichológus bevonásával, valamint, ha szükséges, orvosi segítséggel.
Ennek megfelelően rendezik el a halottat. Minden esetben le kell mosdatni, tiszta hálóruhát, pelenkát ráadni, és a kegyelettel összhangban az ágyon elrendezni, letakarni, majd gyertyát gyújtani az elhunyt emlékére. Ha a család kívánja, lehetőség van arra, hogy az utolsó pillanatokban a lakó mellett legyen, akár éjjel-nappal. Ha nincs hozzátartozója a lakónak, abban az esetben a rendelkezésnek megfelelően az intézményvezető intézi a temetést.
Mi úgy élünk ebben az otthonban, mint egy nagy család. Egy lakó elvesztésének feldolgozása mindig nehéz, ezen én is átestem az elmúlt 18 évben, nem is egyszer. Az évek alatt kialakulnak kötődések a lakók és a dolgozók között, és valóban családtaggá válnak az életünkben, ahogy mi is az övékben
– mondja Dóráné Haraszti Enikő.
Vargáné Molnár Elvira (78) gyakorlatilag teljesen egyedül maradt. Édesapját 1944 novemberében kivégezték, így özvegy édesanyja három gyerekkel kényszerült elmenekülni Jugoszláviából. Később nevelőapjához költöztek, akitől született egy féltestvére, mert édesanyja ezzel hálálta meg, hogy befogadta őket. Azóta sajnos Elvira mindenkit elveszített a családjából, késői házasságából sem született gyermeke, így három évvel ezelőtt úgy döntött, hogy a Senectus lesz az új otthona.
Visszamenőleg nem bánom, hogy nem született gyerekem, mert, amiket itt tapasztalok, az borzasztó. Van, akit alig látogat a családja és ez csúnya dolog
– meséli Elvira néni.
Először pénzügyi vezető volt, majd később könyvelőként dolgozott egészen 75 éves koráig. Imádott kalákában dolgozni, közösségben részt venni, és ez most az otthonban sincs másképp, mert mindig talál valami tennivalót. Aktív életet él, sokszor találkozik keresztlányával, barátaival, de sűrűn vesz részt különböző programokon is, legyen az színház, wellness hétvége vagy éppen egy londoni városnézés. Beköltözéskor megpróbálta a lehető legtöbb holmiját elhozni a ráckevei ötszobás házából, és mindenki a csodájára járt, hogy végül sikerült a sok zsákból, dobozból egy otthonos szobát berendeznie.
Török Béláné Rózsika (82) súlyos agyvérzést kapott, aminek következtében memóriapanaszokkal küzd. Az erei elmeszesedése miatt az orvosok kész tények elé állították a kórházban: nem élhet egyedül és nem lépcsőzhet, ebből kifolyólag a legjobb megoldás egy öregek otthona volt, így került a Senectusba.
Nagyon hiányzik neki a régi otthona. Ráadásul az ablakból kinézve rá is lehet látni a Hármashatár-hegy tájékára, ahol annak idején lakott. Első körben csak a ruháit hozta át, majd szépen lassan berendezkedett új bútorokkal, televízióval, mikróval, hűtővel. A memóriakiesés ellenére igyekszik gondoskodni magáról. Több felületet is kis cetlik borítanak, hogy ne hagyja feledésbe merülni a fontos teendőit. A fia és a menye gondoskodik róla, de mostanában kevesebbet látogatják őt a lakásfelújítással járó sok tennivaló miatt. Férjét 52 év házasság után veszítette el egyik pillanatról a másikra, és bár nagyon nehéz volt túljutnia ezen az időszakon, az együtt töltött boldog évek maradnak a legkedvesebb emlékei.
A sors mindig kegyetlen volt hozzám, egyedül itt nem érzem ezt. Ez nem olyan, mintha egy szanatórium lenne, hanem tényleg egy otthon, ahol törődnek velem.
Sugár Frigyesné Ilona (91) két combnyaktörés után kerekesszékbe kényszerült. Az otthonában nem tudott akadálymentesen egyedül közlekedni vele, ezért hat évvel ezelőtt döntött úgy, hogy beköltözik a Senectusba. Tíz napig szörnyen maga alatt volt, ki sem szeretett volna mozdulni a szobájából, viszont az aulában lévő növények visszahozták az életbe – azóta is ő a kertész. Sokszor hoznak le növényeket a szobákból is, ha esetleg valaki nem tud gondoskodni azokról, vagy az illető elhunyt. A tehetetlenségérzet miatt nehezek neki a hétköznapok, de mindenki nagyon kedves vele, és sok új barátot szerzett az évek során.
Hihetetlen, ahogy az ember itt látja, hogy bejön egy szellemileg ép ember, és akkor néhány évvel később lelkileg megbetegszik. Különösen azokat érinti ez a helyzet, akik idekerülnek, idehozzák őket, és nem képesek megbirkózni a környezetváltozással. Az otthonuk hiányzik nekik és persze nekem is hiányzik, de az én esetemben ezt sikerült feldolgoznom azzal, hogy mindig lefoglalom magam egy kis kézműveskedéssel
– meséli elgondolkodva Ica néni.
Sokszor látogatják a családtagjai, de neki kerekesszékkel körülményes a közlekedés, így főleg az otthonban töltik ezt az időt. Férje bűnügyi nyomozó volt, de sajnos fiatalon, 45 évesen elhunyt koszorúér-meszesedés következében. Ica néni tanítónőként dolgozott, amit nagyon szeretett, még ha sokszor rosszak is voltak a diákok. Úgy gondolja egy tanító hivatásához hozzátartozik az is, hogy segít azoknak a gyerekeknek, akiknek tanulási nehézségeik vannak, vagy épp érzelmileg támogatásra van szükségük. Ebből adódóan most az otthonban is könnyen szót tud érteni a többi lakóval.
