Hodász András, saját kérésére szolgálat alól felmentett ismert katolikus pap a Népszavának adott interjúban azt mondta arra a kérdésre, lett volna-e maradása a katolikus egyházban, ha nem kéri a felmentését, úgy válaszolt:
Én is sokat gondolkodom rajta, minek kellett volna történnie ahhoz, hogy maradni tudjak az egyházban. Az sem teljesen fehér és fekete, hogy én kértem a felmentésemet. Inkább közös megegyezésről lehet beszélni. Az is biztos, hogy voltak olyan külső és belső mozzanatok, amelyek miatt nem tudtam maradni. Nekem is sokat kellett volna változnom, az egyháznak is.
Hodász azt is elmondta, hogy szeretett pap lenni, és hiányzik neki:
Most viszont azt a helyzetet kell tudnom kezelni, hogy nem pap vagyok, hanem egy belvárosi kávézóban dolgozom. Elvégeztem a baristaképzést. Ezt is szeretem csinálni, de közben hasznára akarok válni a társadalomnak.
Azt mondja, nagyot változott az élete, de a belső baráti köre megmaradt, közöttük azok a paptársai is, akik közel álltak hozzá. A lazább kötődésű ismerősei udvarias távolságot tartanak vele – mondja. Úgy fogalmazott, a papságból való kilépés kicsit olyan, mint a válás: sok sebet, fájdalmat okoz.
Nem érzi azonban úgy, hogy kívül lenne az egyházon. „Hiszen katolikusnak vallom magam, eljárok szentmisére.”
Az interjúban szóba került az eutanázia legalizálásáért küzdő súlyos beteg Karsai Dániel is. Hodász erről azt mondta, hogy
a katolikus egyház alapvetően nem tartja elfogadhatónak az eutanáziát. Ha kivesszük Istent a képből, akkor csak az embert és az emberi szenvedést látjuk. Ha Istent belevesszük ebbe a paradigmába, gondolkodásba, akkor látjuk azt is, aki az életet ajándékozza. Ez teszi nehézzé az állásfoglalást. Úgy kell empatikusnak lenni az emberi szenvedéssel, hogy közben ne felejtsük el: az életet Isten ajándékozza. Nagyon bonyolult és összetett helyzet. Meg kell néznünk, hogyan tudunk segíteni abban, hogy könnyebb legyen a szenvedés. Le kell ülni, meg kell hallgatni egymást. Nagyon felnézek Dánielre, amiért ezt a harcot vívja”
Az egykori pap beszélt arról is, hogy sikerült legyőznie a depresszióját. „A depresszióm nem kizárólag a papi hivatásomhoz kötődött, bár az kétségtelen, hogy a hivatásom sajátosságai nem segítették a gyógyulásomat. Most jobban tudok koncentrálni arra, hogy mentálisan is egészségesebb életet éljek” – mondta.
