Gondolják végig azt, hogy mi vesz minket körül, mik azok a legfontosabb kérdések és problémák, amik minket, Magyarországon élő embereket valóban érdekelnek, és ha egy olyan is akad, ami nem szerepel a kérdések között, akkor hozzák el nekünk az íveket egy gyűjtőpontra
– ezt üzeni Szalóki Viktor, az aHang szóvivője azoknak, akik még nem határozták el magukat, leadják-e az üres nemzeti konzultációs ívüket. A gyűjtési akciót október végén hirdették meg, miután kiderült, újabb nemzeti konzultációban kéri ki a kormány az emberek véleményét. A 7igenes alternatív oktatási népszavazást szervező Egységes Diákfront és az aHang egymillió, üresen hagyott konzultációs ív összegyűjtését tűzte ki célul, hogy most ne állhasson a plakátokon: „a magyar emberek 97 százaléka döntött”.
A konzultációs íveket már több mint 710 helyszínen lehet leadni, a gyűjtésre pedig 10 ezernél is több önkéntes jelentkezett – osztotta meg velünk Perlaki-Borsos Noel, az EDF elnökségi tagja. „Ez egy olyan eredmény, ami gyakorlatilag megoldást tud kínálni arra az apátiára, ami már több mint 13 éve van itthon. Én úgy nőttem fel, hogy itt senki nem áll ki magáért és mindig mástól várjuk a megoldást – ez most egy társadalomaktivizáló feladat.” Pont emiatt szerinte az akció akkor sem nevezhető sikertelennek, ha nem jön össze a kitűzött mennyiség:
Nem az egymillió ív a fontos, hanem az, hogy mennyi embert tudunk ezzel aktívan bevonni. A 7igenes népszavazásnál is szerintem fontosabb volt az 1500 aktivista, mint az aláírások tényleges száma, mert ezeket az embereket be tudtuk csatornázni a kampányba, és permanensen képesek leszünk őket aktivizálni. Ennél a kampánynál is ez a lényeg.
Az egymilliós számról Szalóki kifejtette: „Szeretünk egy célt kitűzni magunk elé. Főleg amiatt határoztuk meg az egymilliót, mert az, hogyha a gyűjtés mellé nem adunk se célt, se semmit, annak sokkal alacsonyabb a motiválóereje.” Az aHang aktivistája nem borúlátó az eddigi eredményekkel kapcsolatban, szerinte egyelőre reálisnak tűnik a kitűzött szám. „Olyan, mintha egyfajta mozgalommá nőné ki magát az, hogy üres konzultációs íveket gyűjtenek az emberek” – tette hozzá.
és aktívan dolgoznak azon, hogy az eredményekről már a folyamat közben is pontos számokat közölhessenek.
Eredménynek nevezhetők azok a reakciók is, amelyek eddig a kormánypárti lapoktól érték őket. Szalóki Viktor felidézte: akadt olyan novemberi nap, amikor több mint 30 cikk jelent meg – főként vidéki sajtóorgánumokban – arról, hogyan „hekkelnék meg” az aHang és az EDF aktivistái a nemzeti konzultációt és a demokráciát. A cikkek leginkább adatkezelési problémák miatt indított vizsgálatokat említettek, a szóvivő azonban mindenkit biztosított arról, hogy ilyen probléma nem áll fenn. Arra, hogy számítanak-e a sajtó mellett a kormányzattól is valamiféle reakcióra, Perlaki kiemelte:
Igazából a választ nem Orbán Viktortól kellene várnunk, hanem magunktól, ezért fontos az állampolgárok aktivizálódása.
Az akcióhoz több helyen ellenzéki pártok is csatlakoztak, többek között a DK és a Párbeszéd is rendelkezésre bocsátotta a pártirodáit leadópontoknak, a Momentum pedig szombaton a Bosnyák téri piacon szervezett gyűjtést, amit december 16-án megismételnek. Korábban az egyes civil szervezetek számos akciójuknál arra szólították fel a pártok képviselőit, hogy azokon kizárólag magánszemélyekként vegyenek részt, így arról is megkérdeztük a szervezőket, hogy ezúttal miért tartják elfogadhatónak a pártszintű közreműködést. „Azt gondoljuk, hogy ez éppen az akció mozgalmi jellegének a kiszélesítése. A pártok mellett egyébként vannak szakszervezetek, civil szervezetek, vállalkozások, üzletek, és azt gondolom, hogy a politikai pártok is részei ennek az egész rendszernek, amelyben élünk” – érvelt Szalóki Viktor. Elmondta, vannak pártok, amelyek az egész pártiroda-hálózatukat felajánlották a célra, ami így országos elérést jelent. Perlaki-Borsos Noel kiemelte, a pártok egy már meghirdetett civil akcióra jelentkeztek, nem fordítva történt, ráadásul szerinte a hasonló kezdeményezésekben való részvétel kifejezetten a feladatuk is. „A Párbeszéd és az MSZP nagyon hamar jelezte a segítő szándékát, és nem fogjuk nekik azt mondani, hogy ne végezzétek a dolgotokat. Ha valaki szintén gyűjti a konzultációt, és utána leadja nekünk, az számunkra jó.”
Fontos kérdés az is, hogy mi lesz a sorsa a begyűjtött íveknek a megszámlálás után. Szalóki megosztotta velünk, hogy
de ennek részleteit csak később hozzák nyilvánosságra. Az ívek sorsa végül az újrahasznosítás lesz, erről több szervezettel konzultálnak már, hogy megtalálják a lehető leginkább környezetbarát megoldást, de felmerült olyan ötlet is, hogy jelképesen újraültetik a nemzeti konzultációhoz felhasznált fákat.
Mind Szalóki, mind Perlaki-Borsos fontosnak tartja az emberek véleményének kikérését, erre szerintük az államnak valóban törekednie kell, a probléma itt a módszerrel van. „Az, hogy az embereket bevonjuk, hogy társadalmi kérdésekben véleményt mondhassanak, egy nagyon fontos dolog, de ezt nem lehet egy ilyen manipulatív módon megtenni, irányított kérdésekkel, hiszen ez nem más, mint egy kampányeszköz.”
Szalóki kiemelte, hogy azok a népszavazási kezdeményezések, amelyek nem a kormányoldalról érkeznek, általában nem jutnak el a voksolásig.
Pedig a szóvivő szerint egy népszavazáson szóba kerülhetnének például a lakhatás kérdései, a szociális-egészségügyi problémák, de az akkugyárak építése is aktuálisan egy olyan problémakör, amiben sokan hallatnák a hangjukat, ám ezt jelenleg nem tehetik meg. Jelen akciójuk kiemelten az oktatásra hívja fel a figyelmet. „Aki nem a láthatatlan ellenséget, nem a Brüsszel nevű mumust akarja agyonverni egy bunkósbottal, hanem szeretne valódi kérdésre valódi választ, annak ajánljuk fel a lehetőséget, hogy szavazzon az oktatásra, és adja nekünk a nemzeti konzultációját” – mondta erről Perlaki-Borsos Noel.
Az akcióhoz már most rengetegen csatlakoztak: több mint tízezer önkéntes jelentkezett a konzultációs ívek gyűjtésére, és országosan több, mint 710 helyszínen adhatja le bárki a saját példányát, ezeket a 7igenes népszavazás oldalán térképes és listás formában is meg lehet találni. A leadópontok a legtöbb helyen magánlakások és családi házak postaládái, de akadnak, akik az üzlethelyiségükben biztosítanak lehetőséget a leadásra. Ezek a helyek azért is fontosak, mivel sokan nem bíznak az ismeretlen postaládákban – tudtuk meg az egyik ilyen üzlethelyiség dolgozójától. Mint lapunknak elmondta:
Ugyanakkor kockázatos lépés egy üzlethelyiség címének megadása egy kormányellenes akcióhoz. Jellemzően csak azok vállalták, akiknek az ingatlan saját tulajdonú, és így nem válhatnak a részvételük miatt kiszolgáltatottá. Van olyan leadópont is, ahol először vállalták a nemzeti konzultációk átvételét, azonban utólag visszakoztak – bár a térképen szerepelnek, a bevitt íveket mégsem veszik át.
Az együttműködő üzlethelyiségek vezetői közül viszont többen elmesélték, hogy egyébként is gyakran vesznek részt civil kezdeményezésekben. A belvárosi Lángtéka könyvesbolt például rendszeresen szerepet vállal gyűjtésekben, például a Tanítanék Mozgalom, Iványi Gáborék, a Klubrádió vagy épp a Hócipő számára. „Mindig mindenhez szoktunk csatlakozni, ami képviseli azt a gondolkodásmódot, amit az üzletünk is képvisel” – magyarázta az álláspontjukat Rédei Éva, a bolt alapító-ügyvezetője. „Itt nem kizárólag arról van szó, hogy most mondjuk ellent a jelenlegi hatalomnak, hanem arról, hogy egy olyan fajta közönséget és közösséget építsünk, ahol mindenki megtalálja a saját maga számára kedvező szórakozást, elfoglaltságot és örömet.” Gyakran foglalkoznak társadalmi kérdésekkel a nyolcadik kerületi Auróra munkatársai is, akik a múlt héten például Feminista Fesztivált tartottak. „Van az Aurórának alapból egy civil léte, bár ez aktuálpolitikai kérdésekben kevésbé nyilvánul meg általában.” Őket az aHang kérte fel, hogy segítsenek a gyűjtésben leadópontként. Egy másik belvárosi üzlethelyiség tulajdonosát is a civil szervezet kereste fel, mivel elmondása szerint gyakran szokott önkéntes aktivistaként részt venni civil kezdeményezésekben, így aztán ő is vállalta a felkérést.
Minden civil kezdeményezés, ami arra irányul, hogy hallják meg a hangunkat, az fontos
– fejtette ki saját motivációját.
A többiektől némiképp eltérő indíttatásból csatlakozott az akcióhoz Kalo-Szabó Anna, a Lemérem csomagolásmentes bolt társtulajdonosa. „Mint hulladékcsökkentő akció, hogy ne menjen ki ez a sok felesleges levél, ez politikától függetlenül is megállja a helyét” – magyarázta, és azt is elmondta, hogy ő a saját nemzeti konzultációs ívét már rég lemondta az ügyfélkapuban.
A megkérdezettek közül többen is kifejtették, nem biztosak abban, hogy össze fog jönni a kijelölt egymillió darab, de megtesznek mindent, hogy az akció elérje a célját. A gyűjtésben szintén közreműködő PDSZ szerint „az ívek száma attól függ, hogy hány személyt és szervezetet sikerül bevonni az akcióba, illetve mennyire széles körben terjed az akció híre. Nem tudjuk még, hogy sikerül-e egymillió ívet összegyűjteni, de már néhány nap után is látszik, hogy sokan csatlakoztak a kezdeményezéshez. Az egymillió ív kétségkívül óriási vállalás.”
Arról is megkérdeztük az üzlethelyiségek tulajdonosait, munkatársait, szerintük milyen kérdésekben kéne kikérni az emberek véleményét. A válaszokban legtöbbször az egészségügy, az oktatás és a megélhetés hangzottak el, de többen is kiemelték, hogy
Egy, az ívét éppen leadó férfi szerint viszont az emberek nézetét „akár ki lehetne kérni ezekben a kérdésekben is, amiket itt felsoroltak, csak nem azzal a felvezetéssel, hogy Brüsszel el akarja törölni így meg úgy…” Szerinte fontos lenne ezen túl, hogy a kérdőív felépítésén változtassanak, A, B, C, és D válaszlehetőséget is adjanak meg, és szerepeljenek a válaszokat ellenőrző kontroll kérdések is, mint egy jól felépített statisztikai kérdőívben.
