G7: így falja fel a gazdaságot a NER

A magyar vállalkozói szféra jelentős része mostanra elfogadta, hogy együtt kell élnie a 2010 óta kialakult gazdasági renddel, és vagy próbál radar alatt maradni, vagy betagozódik ebbe – írja a G7.hu. Utóbbi az esetek jelentős részében azt jelenti, hogy az érintetteknek – vagy önszántukból, vagy némi ráhatásra – együtt kell működniük olyan szereplőkkel, akik köztudottan, vagy sejthetően erős politikai támogatást élveznek.

A gazdasági portál Jellinek Dániel történetén keresztül mutatja be a folyamatot. Az ország egyik leggazdagabb embere baráti beszélgetéseken még néhány évvel ezelőtt is azt mondta: soha nem fog kormányközeli körökkel üzletelni. 2018 környékén azonban valami megváltozott.

Az elmúlt öt évben az ingatlanokban utazó üzletember egyre többször tűnt fel NER-es oligarchák körüli bizniszekben, miközben egyre gyakrabban találták meg az állami milliárdok is. Különösen sokat üzletelt az eleinte szintén elsősorban az ingatlanpiacon terjeszkedő Tiborcz Istvánnal. A két milliárdos kapcsolata ráadásul a nyilvánosságra hozott hatalmas ügyleteken is túlmutatott. A G7 nyáron megírta: Jellinek cégbirodalmából 2019 és 2022 között több mint 27 milliárd forint folyt ki, és indult el a miniszterelnök családjának irányába, hogy végül Tiborcz legfontosabb cégéhez fusson be szinte hajszálpontosan ugyanez az összeg.

Azt, hogy a gazdasági élet szereplőinek igazodniuk kell a Fidesz-közeli üzletemberekhez, többen is megerősítették a lapnak, amely az elmúlt hónapokban több mint kéttucat vállalkozóval, cégvezetővel és tanácsadóval beszélt. A folyamatokról nyilvánosan senki nem beszél szívesen, forrásaink közül mindenki névtelenséget kért.

Egy idő után mindenki tudja, hogy melyik tanácsadócéggel kell együtt dolgozni, hogy egy pályázat biztosan sikeres legyen.

A tanácsadó kijárja a kapcsolatai révén, hogy pozitív legyen az elbírálás, majd megkapja érte a sikerdíjat” – mondta egy forrás arra a kérdésre, hogy saját maga esetében hol érzi ezt a betagozódást.

Egy másik vállalkozó azt mesélte, hogy amikor egy állami pénzt is igénylő projekttel először megkeresett egy potenciális partnert, akkor azt a választ kapta, hogy az ötlet jó, de vele biztos nem fogja megkapni hozzá a támogatást, és megmondták neki, kihez forduljon. A második helyen ugyan kevésbé voltak lelkesek az ötlettől, de egyértelművé tették, hogy velük biztosan megkapja a támogatást, amiért viszont a projekt értékének negyedére igényt tartanának. Utóbbi már elég egyértelműen korrupció, de a tanácsadós gyakorlatot még meg lehet magyarázni: maga a vállalkozó senkit nem korrumpál, csak kifizeti a tanácsadói díjat, arról pedig már nem akar tudni, hogy abból hogyan lesz pályázati pénz.

Egyre több olyan iparág van, ahol a vállalkozók azt érzik, hogy egy pont után nem tudnak tovább nőni, ellehetetlenül a fejlődésük, ha nem keresnek olyan partnert, amely kapcsolatai lévén ezen változtatni tud. Persze vannak olyan védett – különösen exportra koncentráló, és az állami szférától távolabb álló – szektorok, amelyekre sokkal nehezebben terjeszti ki a csápjait a NER, de az elmesélések alapján így is egyre erősebb trendről van szó.

Rengeteg sztori kering arról, mi történt olyan emberekkel, akik ellenálltak a rendszer szorító ölelésének, vagy nemet mondtak egy oligarcha emberének – írta a G7.