Belföld

„Mentális védőoltásokat kell adni a gyermekeknek”

Varga Jennifer / 24.hu
Varga Jennifer / 24.hu
Egy Újpesten végzett felmérésben a diákok majdnem fele számolt be arról, hogy szexuális abúzus vagy verbális bántalmazás áldozata volt. A tanulók állapotát egy olyan kérdéssorral mérték fel, amelyet – bár régóta létezik – nálunk még nemigen használták, pedig máshol komoly eredményeket értek el vele. A kérdések fordítója, dr. Makara Mihály belgyógyász, a Dél-pesti Centrumkórház – Országos Hematológiai és Infektológiai Intézet főorvosa 2017 óta foglalkozik a negatív gyermekkori élmények és hatásaik tudományos igényű vizsgálatával, valamint egy nemrég alapított egyesülettel is próbál tenni a gyermekek egészséges lelkivilágáért.

Tavaly ősszel egy újpesti gimnázium egyik diákja öngyilkos lett, a tragédia után felmérték a tanulók mentális egészségét a kerületben, és döbbenetes adatok jöttek ki. Az elemzéshez az ön által is használt kérdéssort használták. Mely területeken voltak a legnagyobb problémák?

Szinte az összesben. Mintegy ötszáz, 9. és 12. osztályos diák válaszolt, majdnem minden második gyerek beszámolt verbális bántalmazásról, minden negyedik szexuális abúzusról is. Érdekes módon a bullyinget kevés gyerek említette, viszont a tanulók közel harmada tapasztalta az érzelmi elhanyagolást, és a válaszok szerint minden ötödik gyereket ért már fizikai bántalmazás. A diákok negyede azt mondta, olyan családban él, ahol valamilyen formában jelen van a függőség. Ezek az adatok lesújtóak voltak, hisz nem egy általános statisztikát láttunk, hanem testközelben, egy szűk közegben történt mérés eredményét.

A felméréséhez az ACE (Adverse Childhood Experiences – negatív gyermekkori élmények) kérdőív kérdéseit használták, amit eddig még egyszer sem vettek elő.

Nem csak ezt, másmilyent sem: nem használtak semmiféle tesztet a gyerekek mentális egészségének felmérésére Magyarországon. Az ACE-kérdőívvel magyarul, de az angol verziójával sem dolgoztak még hazai fiatalokon.

Mikor találkozott először ezzel a kérdéssorral?

Az 1990-es évek végén jelentek meg az első közlemények, jelentések Robert F. Anda és Vincent J. Felitti professzorok által, amelyekben a negatív gyermekkori élmények élethosszig tartó hatásait ismertetik. Először bizonyították be, hogy minél több ilyen élmény van egy gyerek életében, annál valószínűbb, hogy dohányozni fog, kábítószer- vagy alkoholfüggő lesz. A lelkileg bántalmazott gyerekeknél később különböző szervi betegségek, korai halálozás vagy éppen öngyilkosság is előfordulhat. Anda 17 ezer emberen végzett tesztet, összevetette az orvosi élettörténetüket a kérdéssorral, és megdöbbentő egyezéseket talált.

Varga Jennifer / 24.hu

Volt, ahol ezt eredményesen átültették már a gyakorlatba?

Izlandon a 90-es években kezdték el használni ezt a tesztet, széles politikai támogatással, még az izlandi miniszterelnök is melléállt. Húsz év kellett ahhoz, hogy igazán láthatóak legyenek az eredmények. A példa kedvéért, a középiskolások körében 40 százalékos javulást értek el az alkoholfogyasztás terén, és 20 százalékkal kevesebben mondták azt, hogy dohányoznak, tízzel kevesebben, hogy füveznek.

Mennyire lehet ma alkalmazni egy több mint húsz évvel ezelőtti tesztet?

Teljes egészében nem, de nem azért, mert régi; aktualizálni, kibővíteni vagy akár harmonizálni érdemes. Az ACE jó kiinduló alap, ahogy a WHO továbbfejlesztett kérdéssora is. Az amerikai kutatókhoz hasonlóan magam is éveken át gyűjtöttem az adatokat, és hasonlóan sokkoló lett az eredmény. Az látszódott, hogy az egészségügyi világszervezet kérdései a „legjobb megjóslói” például az alkoholizmusnak, de az is kitűnt, hogy még pontosabb kérdésekkel még hatékonyabb válaszokat lehet kapni. Mert azért sok hiányosság van. A végeredmény valamennyire lefedi a két kérdéssort, de az általam és kutatócsoportom által végzett vizsgálatban van, amit mi még hozzátettünk.

Nagyon nagy a baj

Évről évre folyamatosan romlik a fiatalok mentális állapota. A P&G által kezdeményezett, 2020-as nemzetközi tanulmány szerint minden ötödik tinédzser volt már iskolai zaklatás áldozata. Magyarországon belül még rosszabbak az arányok.

 

A 2022 őszén az UNICEF megbízásából készült országos felmérésben a megkérdezett magyar tizenévesek 85 százaléka mondta azt, hogy már legalább egyszer megtapasztalta az iskolai bántalmazást, a diákok 66 százaléka számolt be arról, hogy tanulmányai során rendszeresen éri vagy érte fizikai, lelki vagy verbális erőszak, a válaszadók csaknem fele ráadásul napi szinten tapasztalt ilyet.

 

Hasonló eredményre jutott az IDEA Intézet idén nyári reprezentatív felmérése is, amely szerint a felnőtt népesség tagjainak fele tud a környezetében olyan gyerekről, akit ért agresszió, vagy zaklatás valamilyen formában az iskolában A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a magyar felnőttek 65 százaléka szerint a gyerekek szembesülnek erőszakos megnyilvánulásokkal, zaklatásokkal az iskolákban, a megkérdezettek háromnegyede szerint rendszeresen előforduló jelenség az iskolai erőszak.

 

A magyar egyetemisták, főiskolások is ijesztő mentális állapotban vannak, a felsőoktatásban tanulók valamivel több, mint fele küzd enyhe vagy közepesen súlyos lelki problémákkal a Felsőoktatási Tanácsadás Egyesület (FETA) kutatása szerint.

Miben kellett változtatniuk?

Inkább pontosítottunk. Megkérdezték például, hogy volt-e válás a családban, de azt nem, hogy zajos volt-e, vagy szépen, békében történt. A családon belüli erőszak esetében az eredeti vizsgálatban csak a férjet jelölték meg lehetséges bántalmazóként, a WHO kérdőív alapján ezt már kiszélesítettük a szülőkre.

Ha az izlandi példát nézzük, akkor most vagyunk a nullpontnál és húsz év múlva várhatjuk az eredményeket.

Az igazán eredményes folyamatokhoz idő kell. Amikor negyven éve beléptem a László kórházba, a hepatitis C egyre inkább fertőzött, és nem volt nagyon irodalom a kezelésére. Egy 1989-ben megjelent amerikai nagy orvosi szakkönyv 1990-es magyar fordításában én írtam meg a hepatitis C-ről szóló fejezetet, melyet 89-ben még ismeretlen eredetű májbetegségnek tekintettek, majd a hazai szakma által kidolgozott kezelési protokollok segítségével már hatékonyabban tudtunk gyógyítani, később pedig részt vettem a gyógyszerek fejlesztésében is. Hasonló folyamatokban bízom most is.

Varga Jennifer / 24.hu

Nagy kerülőnek tűnik a májbetegségek után a gyermekek mentális egészségével foglalkozni.

Nem is jött egyik pillanatról a másikra. Az infektológia például annak idején azért tetszett, mert konkrét válaszokat ad egy adott kérdésre. Van egy emberi szervezet, megtámadja a vírus vagy a baktérium és a kezemben van a gyógyszer, amivel meggyógyíthatom. A gennyes agyhártyagyulladásba a betegek 99 százaléka belehal, ha nem kap antibiotikumot, ha viszont igen, 99 százalék, hogy túléli. Tetszett, hogy ilyen tiszta, lehet ismerni a szervezetet, a gyógyszert, minden logikus és kiszámítható. Elméletileg. De minden kutatás azt mutatja, hogy Magyarországon a legtöbben a népbetegségekben halnak meg, például alkoholizmusban, rákban, vagy szív- és érrendszeri problémákban. Ha lassan is, de eljutottam oda, hogy itt sokkal összetettebb a helyzet. Ez már nem annyira fekete-fehér, mint a vírusfertőzések, érdekelt a komplexitása is, milyen élettani, mentális vagy lelki okok húzódhatnak meg a betegségek mögött. Én főleg alkoholistákat, zsírmájjal küzdő betegeket kezelek, de vannak hepatitisesek is, ezek mind az életmóddal függenek össze, a folyamatok pedig időben és lelkiekben egymásra épülnek. Inkább a betegséget gyógyítják, pedig a kiváltó okot is kezelni kellene. Már a perinatális és a születés utáni időszak is hatással lehet erre, az első ezer nap például kiemelten fontos a gyerekek életében.

Terápiás szobában foglalkoznak az újpesti diákokkal

Tavaly ősszel a tanév első két hetében tízen kíséreltek meg öngyilkosságot az újpesti középiskolások közül, egy fiatal meg is halt. Ezután készült el a lesújtó eredményű felmérés a kerület középiskolásai körében. Az interjúnkban is említett eredmények után az önkormányzat a Hétszínvilág Egyesülettel közösen terápiás szobákat hozott létre, amelyekben pszichológusok és szociális munkások segítik a diákokat. Az augusztus elején induló programra 75 újpesti diák jelentkezett, akikkel hetente három napon három órát foglalkoznak a szakemberek. A pilot program egyelőre három hónapig tart, tehát október végén ismerhetjük meg a tapasztalatokat. A program elindítása közel 10 millió forintba került.

Az újpesti iskolában született eredmények közzétételével nagyjából egy időben alakult meg az Egyesület a Gyermekek Egészséges LelkiVilágáért. Miért érezték úgy, hogy egyesületi formában kell harcolniuk a gyerekekért?

Egyfelől azért, mert jelenleg nem nagyon vannak olyan szervezetek, amelyek kiemelten a gyermekek lelki világának egészségével foglalkoznának. Másfelől, nagyon szép dolog kutatni, tudományos eredményeket elérni, de ezekkel nem lehet érdemi változást elérni. Rajtunk kívül most csak legfeljebb kezdeményezések vannak ebbe az irányba. Tenni kell valamit a negatív gyermekkori élmények megelőzéséért, nem csak kutatni. Mi ezzel foglalkozunk. Mentális védőoltásokat kell adni a gyermekeknek, ennek legfontosabb tényezője a tudatosság, ezért kell dolgoznunk. Szerencsére egyre többen érzik ennek fontosságát, az alakuló ülésen harmincan voltak, azóta már közel hetvenen vagyunk. Egyébként mindenki önkéntesen dolgozik. Az egyesület megalakulása előtt a saját betegeim körében is monitoroztam a kérdéseket, és kiderült, hogy valóban működnek, tényleg kapcsolatba hozhatóak a válaszok és a tünetek, és nekünk ezekre kötelességünk felhívni a figyelmet.

Varga Jennifer / 24.hu

A betegek mindenféle gátlás nélkül megnyíltak ezekben a kérdésekben?

Kell hozzá a jó viszony és nem szabad ajtóstul berontani a házba. A vizsgálatokat három fázisban végeztük, minden esetben a Tudományos és Kutatásetikai Bizottság engedélyével. Saját betegek körében, különböző rehabilitációs vagy oktatási intézményekben, illetve a háziorvosok bevonásával. Európai uniós pályázatokban is reménykedünk, ha ezek összejönnek, sokkal nagyobb forrásból gazdálkodhatunk.

A háziorvosoknál hogyan zajlott a felmérés?

Megkértük őket, hogy ha alkalom adódik rá, kérjék meg a körzetükhöz tartozókat, hogy töltsék ki online a kérdőívet, és amennyiben a pácienseik igénylik, térjenek ki ezekre a kérdésekre. A vizsgálat során, akik megfeleltek bizonyos kitételeknek, azoknak felkínáltunk a lehetőséget, hogy jöjjenek el hozzánk egy interjúra. Ezek elemzése azóta is folyamatos.

Milyen formában tudnak segíteni a gyerekeknek?

Az egyesület elsődleges célja az edukáció, együttműködve különböző egyesületekkel, szervezetekkel, programokat dolgozunk ki, pilotokat készítünk különböző rendszerekhez. Egyesületünket különböző munkacsoportokra osztottuk. Az egyik ilyen a párkapcsolati munkacsoport, amely főleg arra koncentrál, hogy megtanítsa az embereket együtt élni. Véleményem szerint ha két ember nem él jól együtt, akkor nem is várható el, hogy a gyerekkel úgy viselkedjen. Van külön munkacsoportunk, amely a szülés utáni időszakkal foglalkozik, itt bábákat és védőnőket is bevonunk a szakmai munkába.

A kutatások során a kitöltött teszteket elemezzük, és a kapott adatokat megvizsgálják a pszichológusaink vagy az addiktológusaink. A tapasztalatokkal felvértezve próbálunk filmeket, oktatóanyagokat készíteni. Továbbra is számos előadást tartunk, akár háziorvosi gyűléseken, kerületi vagy gyermekvédelmi rendezvényeken, kábítószer-, illetve bűnmegelőzési fórumokon, tervezünk tévé-, rádiószpotokat, és jelen leszünk a TikTokon is. Sajnos, nagy szükség van ránk, hisz kevés a szakember, gyermekpszichiáterből és -pszichológusból sincs elegendő. Csak konzultációra két hónapot kell várni.

Önök hogyan tudják ellensúlyozni ezt a hiányt?

A legelemibb segítséghez nem kell végzettség. Nézzünk körbe a környezetünkben, hogy kinek lenne szüksége rá, hogy meghallgassák, a gyerekek között is. Ugyanakkor egyesületünk készít egy térképet is az ellátóhelyekről, hisz ezekről épp azok nem tudnak, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. Vagy ha tudnak, sokszor nem mernek elmenni, félelemből, szégyenből. Nagy feladat, hogy lebontsuk a mentális betegségekkel szembeni falat.

Varga Jennifer / 24.hu

A kutatások szerint minden ötödik tinédzsert bullyingolják az iskolában, ön viszont azt mondta, hogy a tesztekben viszonylag kevesen említették meg a bullyinget.

Hazánkban most van terjedőben. A nyugat ebben is előrébb tart véleményem szerint. És sajnos az várható, hogy a jövőben, ebben a kérdésben be fogjuk hozni lemaradásunk.

Hasonlóan súlyos következményei lehetnek később a bullyingnek, mint a negatív gyerekkori élményeknek?

Ez még nem teljesen világos. Annyit tudni lehet azonban, hogyha a gyermekben kialakul a reziliencia, azaz a rugalmas lelki ellenállóképesség, akkor a bullying már kevésbé károsító.

Az eredeti ACE kutatásban azonosított 10 negatív gyermekkori élményre vonatkozó kérdések

1. Előfordult-e önnel, hogy szülő vagy más felnőtt a háztartásból gyakran vagy nagyon gyakran ráordibált önre, sértegette, lealázta vagy megalázta, vagy oly módon viselkedett, hogy attól félt, hogy fizikailag bántalmazni fogja?

 

2. Előfordult-e önnel, hogy szülő vagy más felnőtt a háztartásból gyakran vagy nagyon gyakran ellökte, megragadta, megverte, vagy megdobta valamivel? Vagy előfordult-e, hogy annyira megverte, hogy kék-zöld foltok vagy sebek keletkeztek?

 

3. Előfordult-e, hogy egy felnőtt vagy legalább 5 évvel idősebb személy szexuális módon ölelgette vagy érintette önt? Vagy megpróbált, esetleg közösült is önnel orálisan, análisan vagy vaginálisan?

 

4. Előfordult-e önnel, hogy gyakran vagy nagyon gyakran azt érezte, hogy a családban senki nem szereti, illetve senki sem tartja különlegesnek vagy értékesnek? Vagy a családtagok nem gondoskodtak egymásról, nem voltak közel egymáshoz, illetve nem támogatták egymást?

 

5. Előfordult-e önnel, hogy gyakran vagy nagyon gyakran azt érezte, hogy nem kap eleget enni, koszos ruhákban kell járjon, és senki sem védi meg? Vagy a szülei túl részegek voltak vagy túlságosan be voltak kábítószerezve ahhoz, hogy gondoskodjanak önről vagy, hogy szükség esetén orvoshoz vigyék?

 

6. Szülei különváltak vagy elváltak-e?

 

7. Előfordult-e, hogy édesanyját vagy mostohaanyját gyakran vagy nagyon gyakran ellökték, megragadták, megütötték, vagy megdobták valamivel? Vagy időnként, gyakran, vagy nagyon gyakran rúgták, megverték, ököllel mentek neki, vagy kemény tárggyal megütötték? Vagy előfordult-e valaha, hogy perceken át verték, vagy késsel vagy fegyverrel fenyegették?

 

8. Élt-e együtt olyannal, aki alkoholproblémákkal küzdött, alkoholista vagy kábítószerfogyasztó volt?

 

9. Volt-e a háztartásban depressziós vagy pszichiátriai betegségben szenvedő személy, illetve olyan, aki öngyilkosságot kísérelt meg?

 

10. Volt-e valaki a háztartásból, aki börtönbe került?

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik