Orbán Viktor: Moszkva tragédia volt, Brüsszel egy rossz paródia

Az ötvenhatosok áldozata csak akkor nyer értelmet, ha a magyar szabadságot mi is védjük, éljük és örökül hagyjuk. Akkor nem haltak meg hiába, ha mi nem élünk hiába, ha olyasmit adunk a világnak, amit csak mi adhatunk, Európa kulturális fővárosaként Veszprém ezt teszi, megmutatja egész Európának, milyen a kultúra, a szabadság, ha magyar. „Mi még tudjuk, hogy a múlt nem mögöttünk van, hanem alattunk: azon állunk” – zárta beszédét a miniszterelnök.

A korábbi szegedi önkormányzati képviselő, Szabó Bálint ezúttal is megpróbálta megzavarni a miniszterelnök beszédét Veszprémben. Helyszíni tudósítónk szerint Szabó egy mellékutcában kezdett trombitálni, ezért több rendőr igazoltatta csendháborítás miatt, de meg is motozták Szabót.

Mi minden megszálló birodalom sírjánál ott állunk – jelentette ki Orbán. És ma is felbukkannak a szovjet időkre emlékeztető jelenségek.

De Brüsszel szerencsére nem Moszkva: Moszkva tragédia volt, Brüsszel viszont csak egy rosszul sikerült kortárs paródia. Úgy kellett táncolnunk, ahogy Moszkva fütyült, de ha Brüsszel fütyül, akkor úgy táncolunk, ahogy mi akarunk, és ha nem akarunk, akkor nem táncolunk – fogalmazott a kormányfő, aki nagy tapsot kapott ezért a gondolatáért.

Úgy folytatta: az elvtársi kioktatás változatlan, csak most kondicionalitási (jogállamisági) eljárásnak hívják a pártállami megrovást, és nem a tankok gurulnak be Keletről, hanem a dollárok Nyugatról, „ugyanoda és ugyanazokhoz”.

A nagy különbség az, hogy a Szovjetunió reménytelen és javíthatatlan volt, az Európai Unió még nem az, hiszen jövőre EP-választás lesz, Európa még él, lélegzik, testében dolgozik az életerő.

A rendszerváltás után végre visszatértünk az európai népek közé, Európa azonban már nem az a hely, ahonnan kiszakítottak bennünket, és egyre kevésbé az.

Szabadságot akartunk, szabadok is vagyunk, és Európa is a szabadság nevében egyesült. Kiderült azonban: mi mást értünk szabadság alatt. „A nyugatiaknak a szabadság menekülést jelent: szabadulj meg önmagadtól, attól, aminek születtél, válts nemet, válts nemzetet, válts identitást” – fogalmazott.

Orbán szerint mi, magyarok ennek az ellenkezőjére vágyunk: arra, hogy azok lehessünk, akik vagyunk.

A gondolat, hogy ne legyek férfi, ne legyek magyar, és keresztény se legyek, olyan, mintha a szívünket tépnék ki.

A szabadság számunkra azt jelenti, hogy az légy, aki vagy: vállald, hogy kereszténynek, magyarnak, nőnek vagy férfinak születtél. Erről Moszkva és Brüsszel kívánságára sem voltunk és vagyunk hajlandók lemondani Orbán szerint.

A hazaárulók is a nemzetünk részei, október 23-át november 4. követte – folytatta Orbán, kiemelve, hogy az ártatlanul kivégzett Brusznyai Árpádra a helyi pártbizottság vezetője kért az életfogytiglannál súlyosabb, halálos ítéletet. Majd sikerült őt három évtizedre kitörölni a nemzet emlékezetéből.

De régi bűnnek hosszú az árnyéka. 1956 végül 1990-ben győzött, mára Brusznyaiéké a dicsőség, a gyilkosoké a megvetés. A rendszerváltáskor a kommunisták bevallották legnagyobb bűnüket, hogy átléphessenek a demokrácia korszakába, és amint ezt megtették, elvesztették a hatalmukat, mivel az ingatag lábakon állt. Az MSZMP utódpártja már mikroszkopikus méretű, és „nincs kétségem, hogy az utolsó kommunisták menekülőútjaként megtervezett utolsó baloldali párt is ott végzi majd, ahol 56 szelleme szerint végeznie kell” – jelentette ki.

Brusznyai példájából – aki nem engedte az utcai elégtételt, a lincselést, és gátat vetett az indulatoknak, a forradalom leverése után a kommunisták mégis kivégezték – Orbán azt a következtetést vonta le, történelmünkben újra és újra előfordul, hogy végül azok törnek ellenünk, akiket korábban megmentettünk vagy éppen védjük őket.

„Elsők voltunk, akik Európát védtük a migrációtól, és elsők voltunk, akik békét javasoltunk háború helyett” – példálózott Orbán a közelmúlttal, megjegyezve, hogy köszönetet, jóakaratot, méltánylást mégsem kaptunk, csak hátbatámadást, gáncsot, baráti tüzet.

Nem vigasztal bennünket, hogy a nyugatiak most megehetik, amit főztek maguknak – jegyezte meg.

1956 a nemzet nagy közös szabadságharca volt, végeztek ki papot, tanárt, földművest, kommunista pártvezetőt, időst és fiatalt, nőket, férfiakat, budapestieket és vidékieket – mondta a kormányfő.

Orbán a veszprémi Brusznyai Árpád középiskolai tanár sorsát idézi fel, aki tanítványait forradalmi csoportba szervezte, de nem engedte őket fegyveres harc közelébe, a megtorlás során egy koncepciós perben mégis kivégezték. Ennek kapcsán Orbán azt mondja, minden hősiessége ellenére a forradalom nem a szabadságvágy zabolátlan kitörése volt, nem artikulálatlan üvöltés, hanem józan, mértéktartó és felelősségteljes mozzanat, egyszersmind a magyar géniusz felvillanása.

A miniszterelnök szerint Brusznyai, a hős mártír pontosan ismerte fel, hogy 1956 jó ideig az utolsó esély arra, hogy Magyarország kiszakadjon az európai kultúrát, a keresztény civilizációt és a nemzetek létjogát tagadó bolsevik szocializmus világából, ahogyan az osztrákoknak sikerült egy évvel korábban, amikor onnan kivonultak a szovjet csapatok.

Nemcsak igazságtalan és lekezelő, hanem hiba is, ha valaki Budapesttel és az ottani rivaldafénnyel azonosítja az 1956-os forradalmat – kezdte beszédét a kormányfő, aki tavaly is vidéken, akkor Zalaegerszegen mondott beszédet a nemzeti ünnepen.

A sajtót nem engedték be a veszprémi Szentháromság térre, ahol rövidesen kezdődik Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi beszéde. Havasi Bertalan sajtófőnök ezt azzal indokolta, hogy a közmédia élőben közvetíti az eseményt.

A lekordonozott tér egyébként megtelt a meghívottakkal; a kormányfő beszéde előtt Porga Gyula polgármester és Navracsics Tibor miniszter szólalt fel, majd a Veszprémi Petőfi Színház társulata adott ünnepi műsort.