Brusznyai példájából – aki nem engedte az utcai elégtételt, a lincselést, és gátat vetett az indulatoknak, a forradalom leverése után a kommunisták mégis kivégezték – Orbán azt a következtetést vonta le, történelmünkben újra és újra előfordul, hogy végül azok törnek ellenünk, akiket korábban megmentettünk vagy éppen védjük őket.
„Elsők voltunk, akik Európát védtük a migrációtól, és elsők voltunk, akik békét javasoltunk háború helyett” – példálózott Orbán a közelmúlttal, megjegyezve, hogy köszönetet, jóakaratot, méltánylást mégsem kaptunk, csak hátbatámadást, gáncsot, baráti tüzet.
Nem vigasztal bennünket, hogy a nyugatiak most megehetik, amit főztek maguknak – jegyezte meg.
