A rendszer berendezkedett. 2018-ban is ezt lehetett már érezni, tavaly óta végképp. Ha nem történik előre meg nem jósolható esemény – ezt nevezi az irodalom „fekete hattyúnak” –, évtizedes távlatban sem várható változás
– nyilatkozta a 444-nek adott interjújában Török Gábor politikai elemző. Hozzátette: hogy hogyan hívnak egy minisztert, miként áll fel az aktuális kormányzati struktúra, vagy még inkább, hogy mi zajlik az ellenzéken belül, ki erősödik, ki gyengül, milyen párt jön létre, mind érdekes kérdés, ám a rendszer stabilitása szempontjából jelentősége nincs. Török szerint minden négy évvel csökken az esély a változásra. És miközben nő az erőfölény, a domináns pártban nincs jele a korhadásnak.
A hatalom két-három ciklus tudatos, intenzív és agresszív politikájával olyan politikai és pénzügyi erőfölényre tett szert, és annyival innovatívabb az ellenfeleinél, hogy a leváltása egyre valószínűtlenebb. Olyan mélyen rögzültek a pillérek, hogy akár egy eltervezett miniszterelnök-váltást is túlélne a Fidesz. Az Orbán-rendszer Orbán után is életképes maradhat, ha nem követnek el súlyos politikai hibákat.
Török nem tartja kizártnak, hogy lehetséges akár Hatvanpusztáról is irányítani az országot – ha az ember alkalmas szereplőket állít a formális intézmények élére. Nem holnapután számít erre, „de egy 2026-os és még inkább egy 2030-as győzelem után már érdemes lehet ezzel foglalkozni”.
Amiket látunk – a Matolcsy–Nagy Márton-meccs, Pesty László nyilatkozatai, vagy akár Vitézy Dávid és Lázár János összeszólalkozása – személyes, szakmai vagy gazdasági természetű konfliktusoknak tartja: „erőforrásokért, befolyásért folytatott cicaharcok, nincs a politikai hatalomra vonatkoztatott jelentőségük”.
Ezek a szereplők a király kegyeit keresik, és semmilyen esetben sem valamilyen alternatív politikai erőközpont létrehozására törekszenek. Nem Orbán ellen, Orbánért zajlik a küzdelem
– mondta a 444-nek Török Gábor. Az elemző szerint Orbán képes olyan személyes viszonyokat kialakítani, „amiben a figurák tényleg elhiszik, hogy nélkülözhetetlenek, hogy a saját karrierjüket építgetik, mígnem azon kapják magukat, hogy mindvégig a kormányfőt építették, maguk pedig leépültek. Akkor aztán kidobják őket, akár egy üres akkumulátort.”
Az ellenzékkel kapcsolatban Török úgy fogalmazott:
Most már nincs ekkora jelentősége, mit tesznek az ellenzéki pártok, annyival korlátozottabbak a lehetőségeik és annyival erősebb a hatalom. De azért sok olyan pillanat volt, amikor egy képességesebb ellenzék több eredményt érhetett volna el.
