Tavaly augusztusban írtunk arról, hogy a bébi polgármester egy árverésen megszerzett egy házat a faluban, majd mindenféle haladék nélkül kipaterolta az ingatlanban élő négygyerekes családot. A ház még most is üresen áll a Veszprém megyei településen – értesítette lapunkat egy környékbeli forrás, aki azon értetlenkedett, miért kellett a faluvezetőnek annyira sürgősen kiraknia az érintett családot a házból.
A bébi polgármester, Brunner Imre licitálása a saját falubelije lakott házára annak idején akkora vihart kavart, hogy úgy döntöttünk, ismét elmegyünk a településre, hogy saját szemünkkel győződjünk meg a helyzetről.
Az első utunk a polgármesteri hivatalhoz vezetett, épp a polgármesteri fogadóóra idején értünk oda. Sajnos azonban a polgármester nem volt ott, igaz, azt ígérték, hogy hamarosan megérkezik.
Addig elsétáltunk az ominózus házhoz. Bő egy éve már jártunk erre, amikor a család még itt lakott ugyan, de már csak egy hetük volt hátra a kiköltözésig. Hiába kérték akkor a polgármestert, hogy segítsen rajtuk: szívesen visszabérelnék az otthonukat. Kérték azt is, hogy legalább kapjanak egy kis időt, ne kelljen négy gyerekkel egy élet munkáját pár hét alatt elhagyni, de a faluvezető egyik javaslatot sem fogadta el.
Tavaly egy rendezett, virágokkal teli udvarban fogadott minket a család, látszottak ugyan a tisztes szegénység nyomai, de alapvetően kellemes környezetnek tűnt, hintaágyakkal, kerti pavilonnal, kiscicákkal, kutyákkal. Mindez azért ironikus, mert a hátsó kert mögötti telket – amiről évekig mindenki azt hitte, hogy az is a család tulajdona – azért adták ingyen szívességi használatra a polgármesternek, nehogy megbüntessék őket a parlagfű miatt.
Most az utcára néző két ablak közül az egyiket nyitva találtuk, a redőny pedig nem volt teljesen lehúzva, vagyis az utcáról akár egy macska is birtokba vehetné az üres házat. Fel is hívtuk onnan a ház korábbi gazdáját.
„Mi hagytuk nyitva az ablakot, amikor kiköltöztünk, és a redőnyök is ugyanúgy állnak azóta” – mondta Lugosi György. Kértük, hogy személyesen találkozhassunk az ingatlannál, de érzelmi okokból nem akart idejönni. Az egyik szomszéd ígért segítséget nekünk, aki pár nappal korábban még azt írta:
Ha megírja, hogy a polgármester levágta a házam előtt a növényeimet, a virágaimat derékban kivagdosta, amíg nem voltam otthon, akkor találkozhatunk.
Valami azonban megváltozhatott, mert hiába csöngettünk, kopogtattunk a szomszédnál, nem nyitott ajtót, hiába hívtuk, nem hívott vissza, hiába írtunk neki, nem válaszolt. Előbukkant viszont egy másik szomszéd, aki azt mondta, ő nem tud semmiről és nem is érdekli ez a dolog. Ez a hozzáállás jellemezte az alig 250 lakosú falu egészét: nem találtunk olyan embert, aki érdeklődést mutatott volna a téma iránt, pedig találkoztunk olyan helybelivel, aki tavaly még markáns véleményt fogalmazott meg nekünk a polgármester eljárásáról.
A polgármesteri hivatalba visszatérve nem késtünk le semmiről, mert Brunner Imre – hiába volt fogadóórája – nem érkezett meg.
A hivatalban az egyik ember – akiről később kiderült, hogy az egyik helyi képviselő – segíteni próbált, felhívta nekünk a polgármestert. Brunner Imre tavaly, a polgármesteri irodában adott nekünk egy emlékezetes interjút, amikor valamennyi kérdésre azt hajtogatta, hogy „nem nyilatkozom”. Most telefonon próbálkoztunk újra.
Tavaly találkoztunk az árverésen elnyert háza miatt, ami azóta is üresen áll. Miért volt olyan fontos megvenni az ingatlant?
Ez a magánügyem, nem nyilatkozom.
Értem, de emiatt polgármesterként a saját falubelijét és a családját fosztotta meg az itteni lakhatásuktól.
Nem nyilatkozom.
De miért nem adott haladékot nekik a kiköltözéshez, ha azóta sem kezdett semmit a házzal?
Volt harminc napjuk, hogy kiköltözzenek, de nem nyilatkozom.
Itt vége szakadt a beszélgetésnek, és akkor még nem sejtettük, hogy később lesz lehetőségünk egy ráadás kérdésre.
Visszaadtuk a telefont a gazdájának, és nála is érdeklődtünk.
„A ház melletti és a mögötte lévő szántóterület is az övé volt, valószínűleg ezért akarta ezt az ingatlant megszerezni” – magyarázta a képviselő, aki egyáltalán nem tartotta visszásnak, hogy a polgármester a saját falubelije házát vette meg egy végrehajtás során.
A környékbeli polgármesterek azt mondták, hogy ők is így tettek volna
– állította.
A képviselő szerint Brunner nem járt jól az ingatlannal, mert a ház elég rossz állapotban van, drága lenne a felújítás, valószínűleg olcsóbb lenne ledózerolni és újat építeni.
Egyébként a házat helyi védettségre javasolta Béb településképi arculati kézikönyve – mindössze két oromfalas ház maradt meg az eredetileg sváb faluban, ez az egyik.
Megőrzése azért lenne fontos, mert az előző házzal ugyan megegyező típusba tartozik, mégis ékes példája lenne annak, hogy a hasonlóság mellett mennyire egyediek voltak ezek a házak
– olvasható a dokumentumban, amelyhez maga Brunner Imre polgármester írta az előszót.
Amikor a képviselő már kezdett megnyílni nekünk, kollégái egyike rászólt, hogy ne mondjon semmit. „Menjünk, elkésünk!” – rivallt rá. A férfi szót fogadott, azonnal el is indult, név nélkül sem akart semmit sem mondani.
A polgármester csak jóval a fogadóórája letelte után tért vissza a hivatalába. Leparkolt a Magyar Falu Program feliratú kisbusszal, amit tavaly novemberben kapott a település az államtól a falugondnoki feladatok ellátására, kiszállt, és meglepődve ütközött belénk. Rövid bemutatkozás után élőben folytatódott az egy órával korábban megszakadt telefonos beszélgetés.
Az ön által említett harminc nap a végrehajtási törvényben szereplő határidő, nem az ön által adott haladék…
Nem nyilatkozom!
Itt ismét vége szakadt a beszélgetésnek, mert a polgármester gyors léptekkel beért a hivatal épületébe, és magára zárta az ajtót.
A kiebrudalt család egyébként rokonokhoz költözött, és még mindig ott laknak, elég szűkösen, pár faluval arrébb.
Ha minden jól megy, jövő ilyenkor tudunk venni egy házat a környéken, de az biztos, hogy nem Bében
– mondta kérdésünkre Lugosi György, aki jelenleg két helyen is dolgozik. A család annak idején a svájci frank alapú devizahitel miatt került bajba, amit György felesége még az előző férjével vett fel. Amikor a hitelválság idején a havi törlesztőik többszörösére nőttek, egyre nehezebben tudtak törleszteni. Az események tavaly nyáron – a koronavírus-járvány miatt elrendelt végrehajtási moratórium lejárta után – gyorsultak fel, amikor a végrehajtó árverésre bocsátotta a házat 3 millió forintos kikiáltási áron. Az árverésen egyetlen licit érkezett, az is az utolsó pillanatban, a polgármester részéről, így az árveréstől számított harminc napon belül ki kellett üríteniük az addigi otthonukat, hogy átadhassák azt Brunner Imrének.
