Bokros Lajos: A jegybankpénz rejtélye – A monetáris szabályozás elvi lehetőségei és hazai gyakorlata
Amióta megszűnt a bankok kötelezettsége arra, hogy az általuk kibocsátott pénzért annak bemutatása esetén azonnal és mindig valamiféle nemesfémet adjanak, a kereskedelmi bankok által teremtett bankjegy pénzhelyettesítőből tényleges pénzzé lépett elő. Mellőzve most annak boncolgatását, hogy vajon miért szűnt meg a nemesfémre való átváltás banki kötelezettsége, és jó-e ez egyáltalán, induljunk ki abból, hogy a modern pénz tiszta hitelpénz: a semmiből hitelnyújtás révén keletkező fizetőeszköz, aminek nincs úgymond belső értéke. Azért értékes, mert annak tartjuk; és amíg az árak jórészt stabilak, addig a pénz értékének eredetét és annak mibenlétét az utca embere nem firtatja.
Igen ám, de hitelt nyújtani nemcsak a jegybank tud; képesek arra ez egymással versengő kereskedelmi bankok is. Ez a múlt öröksége. Kereskedelmi bankok a középkor óta léteznek – legalábbis Európában –, központi bankok (central banks) vagy szép magyar kifejezéssel jegybankok azonban csak az újkorban keletkeztek. Ráadásul ez utóbbiak nem a kereskedelmi banki hitelezés megszüntetésére, hanem elsősorban annak elősegítésére, máskor időleges korlátozására, tehát szabályozására jöttek létre. Éppen azért, hogy fellendülés idején kordában tartsák az inflációt, válság esetén pedig segítsenek fenntartani a kereskedelmi bankok fizetőképességét, szakszóval likviditását.
Oblath Károly – Simonovits András: Nyugdíjak, bérek és statisztikák
Magyarországon az elmúlt évtizedben az átlagos induló nyugdíj lényegesen gyorsabban emelkedett, mint az átlagnyugdíj. 2013 és 2021 között az előbbi (becslésünk szerint) évi átlagban nominálisan 9,5, az utóbbi 4,1 százalékkal nőtt, így az induló nyugdíj/átlagnyugdíj arány 87-ről 130 százalékra, megközelítően 50 százalékkal emelkedett. A dinamikák e jelentős eltérése alapvetően azzal magyarázható, hogy amíg a meglévő nyugdíjak változása az inflációt követi, addig a kezdő nyugdíjak alakulása – az úgynevezett valorizáció révén – az hivatalos nettó átlagkereset növekedéséhez igazodik. 2013 és 2021 között az inflációt jóval meghaladó mértékben emelkedtek a hivatalos keresetstatisztika szerinti nominális bérek, így az induló nyugdíjak emelkedését az infláción felül az átlagos reálbér-növekedés is, a meglévő nyugdíjakét azonban 2010 óta szinte csak az infláció befolyásolta. Ez önmagában is feszültségek forrása, amit azonban tetéz, hogy a hivatalos nettó bérindex erősen túlbecsült lehet.
Valorizáció és kezdő nyugdíjak.
A valorizáció visszamenőleges indexálást jelent, amely arra szolgál, hogy közös nevezőre hozza a nyugdíj-megállapításban figyelembe vett egyéni életpálya éves kereseteit. Mint szinte minden más országban, a valorizálás Magyarországon sem az árindexszel, hanem az átlagos nettó béremelkedéssel szorozza be a korábbi évek egyéni nominális nettó kereseteit. Mivel a kezdő nyugdíjak változása jó közelítéssel arányos az 1988 óta valorizált keresetek átlagával, a kezdő nyugdíjak szintje igen érzékeny a KSH által közölt hivatalos nettó kereseti index alakulására. Ennek jelentőségére mindjárt visszatérünk.
Váncsa István: Hová lett frissességünk?
A liberálisok provinciálissá váltak, nem olvasnak, elveszítették a frissességüket, mondta hazánk friss, üde, ropogós vezetője, eszerint tehát a liberális oldal – ha van ilyen egyáltalán – mostanra mindenestül megzápult agyilag. Borzongatóan nagyívű felismerés ez, már csak azért is, mert a liberálisok önképével bizonyos fokig korrelálni látszik. Hogy mást ne mondjunk, a Republikon Intézet nevű „pártpolitikailag független, liberális szellemi műhely” igazgatója a minap akként foglalt állást a Népszavában, hogy az ellenzék nemcsak a Fidesz-tábor gondolkodásmódját képtelen követni, hanem a saját szavazóinak a lélektanát sem sikerült megértenie.
Hogy akkor mégis mi az, amit megért, arra a válasz egyszerű. A mátrix, vagyis a kormányunk kreálta szimulált valóság, amelyet nem a mesterséges intelligencia teremtett és tart fenn, mint a Mátrix című filmben, hanem egy ügyes kezű felcsúti mesterember eszkábált össze a sufniban, és lám, működik. Sokkal hatékonyabban, mint ahogy azt bárki emberfia el tudta volna képzelni. Korábban az egyszerűbb lelkek azt hitték, eljő a kor, amelyben az okos gépek idejekorán kitalálják, mi az, amit Rozi és Misi csakugyan szeretne, és azt prezentálják is nekik íziben. Lakás a Hős utcában, nulla rezsi, ingyen sör és lecsókolbász, örök szerelem.
Viszont ez így kevés.
Rozinak és Misinek ahhoz, hogy csakugyan boldogok legyenek, és ebből fakadóan kormányzó urunkat kora reggeltől késő estig szüntelenül magasztalják, nem azt kell kapniuk, amit ők szeretnének, hanem arra és csakis arra kell vágyniuk, amit kormányzó urunk rendszere őnekik nyújtani szándékozik. Ha tehát sok-sok hajórakományra való lejárt szavatosságú bambuszrügykonzervet vásároltunk a Mennyei Birodalomtól az eredeti ár csaknem háromszorosáért, akkor Rozi és Misi érezzék nyomorult életük betetőzésének, hogy a nekik járó mennyiséget kissé talán magas, de alapjában véve mégiscsak fölöttébb méltányos áron átvehetik, csak a Rákosrendezőre kell érte elballagniuk. Azért vehetik át, mert ezt a lehetőséget kormányzó urunk kiharcolta.
Kovács Zoltán: Közlekedési ügyek
Újra napirenden a kis forgalmú vasútvonalak ügye. Ez az alapjában véve közlekedési kérdés lassan két évtizede a politikai alkudozás fontos terepe. Egyfelől a jobboldal hazugságainak, másfelől a korábbi szocialista–szabad demokrata kormány gyávaságának a története. A Fidesz útja a kis forgalmú vasútvonalak megvédésétől ezek leállításáig. Az MSZP–SZDSZ útja a reformtervektől a szétesésig.
A vita arról folyik, hogy meg kell-e menteni ezeket a kevés utast szállító vasútvonalakat. Különösen ott, ahol mindössze néhányan váltanak jegyet, és az utazóközönség legföljebb a szabadjegyes vasutasokkal bővül. Ezt a forgalmat át kell terelni autóbuszra. A korábbi szocialista–szabad demokrata kormány második ciklusában reformba kezdett, és a visszafejlesztést ambicionálta, ez az államkassza sok milliárd forintos megtakarítását jelentette. Az akkori kormány bezárt több száz kilométer vasúti pályát, aztán leállította a tervet: megijedt a Fidesz ellenpropagandájától. A jobboldali ellenzék álláspontja ugyanis az volt, hogy a kis forgalmú vonalak azért kis forgalmúak, mert az állam nem költ rájuk, korszerűtlenné váltak, lassúak, emiatt nem utaznak rajtuk elegen.
Ellenzékből persze minden más: most júliusban, már kormánypozícióból a Fidesz és a vele szövetséges KDNP-kabinet megerősítette, hogy a MÁV tíz regionális vasútvonalon vonathelyettesítő autóbuszokkal szervezi meg a közlekedést: augusztus eleje van, és már be is zárta a vonalakat, azóta a jónép autóbuszokon utazik. Azt ígérik, hogy ezeken a vonalakon korszerű, légkondicionált buszok kiszámítható és a korábbinál kényelmesebb eljutást tesznek majd lehetővé. Ezt ígérte 2008 táján a szocialista-szabaddemokrata kormány is, de mindhiába. Az akkor ellenzékben lévő Fidesz ellenpropagandába kezdett, amibe időközben bevontak boldog-boldogtalant. Még Lenkovics Barnabást, az állampolgári jogok akkori országgyűlési biztosát is megnyerték az ügynek, aki sérülni látta az állampolgárok helyváltoztatáshoz való jogát, mintha utazni csakis vonaton lehetne, és az akkori baloldali-liberális kormány nem garantálta volna az autóbuszos közlekedést. Buzgalmában vasúttörténeti fejtegetésbe kezdett, és meglepő lelkesedéssel sorakozott föl a Fidesz mögé.
Deák Dániel: Radikalizmus a teológiában
Egy keresztény egyházról és a teológiáról sokkal inkább a báránykák jámborsága vagy az angyali doktor jut eszünkbe, mintsem a fennálló viszonyokkal szembeni ellenállás programja. Vannak azonban válságos idők, amikor közvetlen, átfogó és gyökeréig hatoló kritikára van szükség. Amikor olyan nagy az elnyomatás, hogy az igazság mellett kiálló teológus sem hallgathat a bajok láttán.
A katolikus világegyházba tömörült hívek egyazon Urat imádják, de nem ugyanúgy. Magában Rómában is megfogalmazódnak merevebb és rugalmasabb, mérsékeltebb és inkább progresszív nézetek. Az egyházon belül nyilvánvaló választóvonal a második vatikáni zsinathoz – a nyitás és újraépítkezés (aggiornamento) zsinatához – fűződő viszonyulás.
Szponzorált tartalom
A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.
