„Meglehet, a román politika nem esik kétségbe, ha Magyarország elszigetelődik a térségben, de ez az erdélyi magyaroknak biztosan nem segít, és mellesleg a többi határon túli magyar közösségnek sem. A nem Magyarországon élő magyaroknak továbbra is egy közös Európa az érdekük, ahol határok nélkül együtt lehetnek a különböző nemzetek.”
Az Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének volt elnöke, Markó Béla írja ezt a Népszavában ma megjelent írásában.
Markó Béla, aki nem mellesleg két és fél éven át a román kormány miniszterelnök-helyettese volt, úgy emlékezik, hogy „még a kétezres években is rendkívül sokat számított a románoknak, mit mond Magyarország Washingtonban vagy Brüsszelben”, ám „mára már Románia láthatóan fontosabb a NATO és az Egyesült Államok számára, és ennek megfelelően kellő védettséget élvez.”
Markó szerint: „Egy ideje Magyarország sem üzen semmit Romániának. Mit is üzenne? Románia Amerika-párti, Magyarország Amerika-ellenes. Románia szinte kényszeresen próbálja teljesíteni a brüsszeli kritériumokat, Magyarország lerázná magáról Brüsszel igáját. Románia feltétel nélkül aláveti magát a NATO- és EU-igényeknek Ukrajna támogatásában is, Magyarország többnyire különvéleményen van.”
Markó úgy látja:
Magyarország hagyta, hogy a visegrádi együttműködés léket kapjon, Romániának pedig valószínűleg megfelel ez, hiszen ily módon átrendeződnek a térségben az erőviszonyok. Új világrend minden bizonnyal nem lesz, de tájainkon sok minden megváltozhat, és attól félek, nem a magyarok javára.
Emellett: „Alapvetően különböznek az állam˗koncepciók is. A romániai demokrácia ezer sebből vérzik, a hatalmi ágak közt nincsen egyensúly, mert a politikai döntésekbe is újra meg újra beleszól az igazságszolgáltatás, és vannak bizony bajok a jogállamisággal errefelé is. De alapjában véve továbbra is a nyugati mintákat próbálja követni az ország. Ezzel szemben Magyarországon ma egy központosított nemzetállam épül nagy „lendülettel”.”
Markó következtetése:
Legyünk őszinték, ha Románia egy ilyen állameszmét követne, nekünk abban nem lenne helyünk.
Az expolitikus szerint a kilencvenes és a kétezres években a két ország ugyanazon az úton haladt. „Ma viszont az erdélyi magyar politika, akár bevalljuk, akár nem, egyre nehezebben tudja áthidalni, hogy például egészen másképpen értelmezik az ukrán-orosz háborút Budapesten és Bukarestben. A magyar kormány segítségére nagy szükségük van az erdélyi magyaroknak, elsősorban oktatásban és kultúrában, de kérdés, hogy mi lesz, ha ezután sem közeledik, hanem távolodik egymástól a román és magyar álláspont.”
S mit tehet ebben a helyzetben az RMDSZ?
„A háború dolgában az RMDSZ kormánypártként a román kormány véleményét támogatja természetesen, és ez így helyénvaló, de kérdés, hogy mikor kell majd sokkal egyértelműbben megnyilatkoznia az erdélyi magyar szövetségnek Európa jövőjéről és a követendő demokrácia-modellekről is. Nem lesz mit tenni, választani kell: ha kelet felé indulunk, kissé hosszú lesz az út, amíg eljutunk.”
