A 24.hu megszerezte azokat az akusztikai szakvéleményeket, amelyek alapján a Fővárosi Ítélőtábla nemrég egy nagy felháborodást kiváltó határozatában elrendelte két ceglédi játszótéri focipálya bezárását és lebontását. A dokumentumokból egyebek mellett az derül ki, hogy
- a szakértő elnézte az egészségügyi határértéket.
- Egész nyáron nem tudtak mérni a rossz időjárás vagy a gyerekek hiánya miatt, így többször is határidőt kellett hosszabbítani.
- Végül csak az egyik pályán sikerült mérni (egy alkalommal), a másiknál csak modellezni lehetett.
- A szakvélemény három és fél éve készült, ebben fémrácsról, fémszerkezetű kerítésről írtak, amely erősen zörgő hangot ad ki, ha rárúgják a labdát. Ám a kerítést azóta műanyagra cseréltette az önkormányzat, amely viszont nem ad ki jelentős zajt.
- Maga a szakvélemény is elismeri, hogy a határérték feletti hanghatás jogi kategória, ami nem tükrözi egy nagyobb populáció valós véleményét.
Hogy pontosan mikor rendelte ki a bíróság az akusztikai szakértőt, az nem derül ki a szakvéleményből, de ő 2019 júniusában jelezte, hogy az időjárási korlátok és „tetten érés” esetlegessége miatt képtelenség 30 napon belül a mérésnek eleget tenni, ezért kérte a határidő hosszabbítását. Végül augusztus 16-án látták alkalmasnak az időt arra, hogy nekiálljanak a zajhatások mérésének – de hiába. „A nevezett napon egyik perbeli sportpályán sem történt semmi, 10 és 17:30 óra között hiába vártuk, hogy legyen egyébként esetleges, e nem ritka, a kifogásra okot adó játék” – olvasható a szakvéleményben.
A következő alkalmas nap, amikor az időjárás is megfelelt a kinti játéknak, szeptember 29-én jött el. „Ekkor a helyszíni szemle 13 óra előtt kezdődött, és 19:30 percig, sötétedésig vártuk, hogy legyen mérésre alkalmas játék, ezúttal is hiába” – sajnálkozott a szakértő.
Végül október 15-én rámosolygott a szerencse az akusztikai szakértőre. A szemle helyszíne az elsőrendű felperes háza volt, ahol ezúttal is hiába vártak a focizókra. Szerencséjükre viszont a másodrendű felperesnél, a volt tiszti lakótelepen indult a helyi derbi, így áttelepültek oda. „8–10 fiatal felnőtt játszott, kísérve a szokásos verbális kommunikációval, a játékot pedig kísérték gyerekhangok is” – jellemezte a szakértő a körülményeket.
A szakvélemény elkészítési határideje nem engedett meg újabb mérési kísérleteket, így ezúttal el kellett szakadni attól a mérnöki alapelvtől, hogy egy mérés nem mérés
– sajnálkozott a szakértő, aki szerint a 144 perces játék felvételével elég adatuk keletkezett. A másik focipályánál viszont egyáltalán nem sikerült mérni, ott kénytelen volt modellezni a szakértő. A mérési adatokból a zajt a hangterjedési viszonyok modellezésével minimális hibával át lehet számítani a másik felperes házához – tette hozzá.
A bíróság többek között azt kérte, hogy mérjék meg, túllépi-e a nappali időszakra megállapított 55 decibeles határértéket a zajhatás, de a szakértő ezt felülbírálta, és azt állította, hogy 50 decibel a zajhatár, majd a szakvéleményét is ehhez igazítva fogalmazta meg. A környezeti zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló miniszteri rendelet nagyvárosias környezetben 55 decibelben, kertvárosias beépítettségnél pedig 50 decibelben állapította meg a szabadidős zajforrások határértéket,
A mérést nem az érintett lakásában kell végezni, hanem a házon kívül, a nyílászárók előtt 2 méterrel, a padlóvonal fölött 1,5 méterrel, így egy ablakon keresztül kellő mértékig kinyújtott mikrofonnal mérték a focipálya és a környék hangjait. A szakértő a tiszti lakótelepen 58,5 decibeles zajterhelést állapított meg, amit a mérési szabványra hivatkozva felkerekített 59 decibelre.
Az 50 decibel határérték nem teljesül, a túllépés mértéke kerekítve 9 decibel – állapította meg, azt is hozzátéve, hogy ez jelentős túllépésnek számít. „Ilyen túllépés esetén, ha a zajkeltő nem teljesítette a jogszabályok által meghatározott hatósági eljárásban vállalt kötelezettségét a zajhatárértékek teljesítésére, a környezetvédelmi hatóságnak a tevékenységet fel kell függesztenie” – vonta le a következtetést.
A másik pályánál, ahol játék hiányában nem is tudtak mérni, 54,9 decibelt állapított meg. „Ez természetesen arra az esetre érvényes, ha a másik pályán igen hasonló módon folyik a játék, mint ami a II. rendű felperes melletti labdázóban volt tapasztalható. Arra természetesen van esély, hogy hasonló játék az I. rendű pályáján is előfordul, csak a szakértői szemlék idején ezt nem sikerült »tetten érni«” – olvasható a szakvéleményben.
A második szakvélemény végén, amelyben a bíróság arra kérte, hogy adjon választ, lehet-e csökkenteni a zajhatást, a szakértő egy utóiratot biggyesztett, amelyben elnézést kért egy hibáért.
Van még a szakértőnek egy fontos kötelezettsége: elnézést kérni egy, az eredeti szakvéleményben benne maradt hibáért – nem mentség, csak magyarázat az időbeli és szellemi túlterhelés. A II. rendű felperesnél meghatározott, a labdapálya használatából eredő zajt nem az ott érvényes 55 decibeles határértékkel, hanem 50 decibellel hasonlította össze
– vallotta be a szakértő, aki azzal mentegette magát, hogy ebből nem következik az, hogy ott nincs határérték-túllépés, csak kisebb, mint amit a szakvélemény megadott.
Hogy milyen is volt az a végzetes foci, ami miatt két pálya halálos ítéletét is kimondta a bíróság, szemtanúk hiányában csak a szakértő által leírtakra hagyatkozhatunk. Átlagosan nyolc–tízen játszottak a leírás szerint, nagyobb részük fiatal felnőtt, és „egy-két – hangjuk alapján – még a mutálási időszak előtti életkorú gyerek”. Az irományból kiderül az is, hogy jellemző volt a játékosok között a trágárság. „Kevesebb résztvevőnél, szolidabb játéknál reális 2–3 decibellel kisebb, vehemensebb játéknál 2–3 decibelnél nagyobb zaj” – szerepel a szakvéleményben.
Külön ki kell térni a vasrácsok kérdésére, mert azóta az önkormányzat lecseréltette a fémkerítést műanyagra, ami akkor sem ad ki hangot, ha rábikázzák a labdát. A hegesztett fémkerítés valóban hangos zajt bocsát ki, ezért a bíróság külön kérte, hogy erre is terjedjen ki a vizsgálat. A szakértő szerint 6,5 decibellel nagyobb impulzusok keletkeznek, ha direkt odarúgják a labdát, mintha véletlenszerűen pattan a kerítésre a labda. A szakértő – hogy választ adhasson erre a kérdésre – a hangfelvétel két szakaszából eltávolította a direkt kerítészörgetéseket és a kiabálásokat, és azt állapította meg, hogy így 1,4 decibellel kisebb lenne a zaj. Ha most lenne a vizsgálat, gyaníthatóan nem nagyon tudnának kerítéshangokat mérni.
Azt a szakértő is elismerte, hogy a lakosság túlnyomó többségét nem zavarja a labdapattogás és a focizó gyerekek zsivaja, és ha ezek a pályák távol lennének a lakott területekről, ahol senkit sem zavarnának, akkor viszont valószínűleg csak a nagyon elszántak vennék a fáradságot, hogy felkeressék. „Nehéz, sőt, talán reménytelen választóvonalat húzni a szükségtelen és a szükséges zavarás között: e tekintetben a megítélés rendkívül szubjektív és szélsőséges. Az, hogy egy határérték fölötti hangot szükségtelenül zavarónak minősítünk, inkább jogi kategória, nem pedig nagyobb populáció valós véleményét tükrözi” – zárta a szakvéleményét a szakember.
A Fővárosi Ítélőtábla Lente Sándor által vezetett tanácsa azonban szigorúan vette a határérték-túllépést. „Az egészségügyi határértéket túllépő zajhatásban megnyilvánuló szükségtelen zavarás birtokháborítást valósít meg, és sérti a felperesek pihenéshez, valamint a magánlakáshoz fűződő személyiségi jogait. (…) A felperesek zavartalan lakáshasználathoz, magánlakáshoz és pihenéshez fűződő jogainak érvényesülése csak a zaj forrásának a megszüntetésével érhető el” – indokolt a bíróság, amely nem csak a két pálya bezárását, hanem a lebontását is elrendelte.
Az önkormányzat még nem kapta kézhez írásban az ítéletet.
Hat hónapot adott a bíróság a labdázók elbontására, a határidőt pedig az ítélet kézhezvételétől kell számítani. Ha megkapjuk az ítéletet, a Kúriához fogunk fordulni felülvizsgálatra, amelyben kérjük az ítélet felfüggesztését
– mondta el a 24.hu-nak Ferenczi Norbert, a ceglédi önkormányzat ügyrendi és jogi bizottságának fideszes tagja, aki arról is beszámolt, hogy aláírásgyűjtés folyik a városban a pályák megmaradását kérve. Ha elegendő aláírás összegyűlik, azt beadják az alapvető jogok biztosának, hogy vigye az Alkotmánybíróság elé azt a miniszteri rendeletet, amely alapján elrendelték a két játszótéri focipálya elbontását.
Természetesen szerettük volna megkérdezni az ügyről a szakvélemény szerzőjét, de a hivatalos dokumentumokat anonimizálva kaptuk meg, így nem tudtuk beazonosítani a személyét.
