Belföld

Eltussolható-e egy gyanús kórházi haláleset?

Csóti Rebeka / 24.hu
Csóti Rebeka / 24.hu
Lehet-e igaza a betegnek, illetve hozzátartozójának a kórházzal, az orvossal szemben, ha a rendőrség és az ügyészség szerint az intézményben bekövetkezett halálesetnél nem történt bűncselekmény, szabálytalanság? Érdemes-e akkor is tovább vinni az ügyet, ha a kórház belső vizsgálata, illetve a nyomozás során az illetékesek arra jutottak: minden jogszerű volt? Magyarországon 2002 óta a büntetőügyekben a pótmagánvád révén van lehetőség arra, hogy a sértett, valamint annak hozzátartozója ügyvéd, illetve igazságügyi orvosszakértő segítségével akkor is bíróságra vigye az egészségügyben történt halálesetet, ha a vádhatóság nem tartotta azt indokoltnak. A büntetőeljárástól függetlenül pedig kártérítési pert indíthat. Mindkét esetben fel kell azonban kérnie egy igazságügyi orvosszakértőt, aki megvizsgálja: nem történt-e mégis szabályszegés az ügyben? Pótmagánvádat beadó hozzátartozót, ügyvédet, igazságügyi orvosszakértőt, az Országos Bírósági Hivatalt, a rendőrséget, a Nemzeti Védelmi Szolgálatot megkérdezve próbáltunk eligazodni a témában. Azt is megkíséreljük bemutatni: hogyan működik az orvosok, kórházak által elkövetett jogsértéseket, műhibákat kivizsgáló rendszer? Mennyire bízhatunk annak elfogulatlanságában, és valóban eltussolás, bűnpártolás-e, ami a laikus szemével annak látszik?

„Veszélyes dolog, ha az embernek igaza van valamiben, amiben a hivatalos szervek tévednek” – ez a Voltaire-idézet olvasható dr. Fülöp Zoltán igazságügyi orvosszakértő honlapján. Ami arra utal, nem kockázatmentes, ha az ember az államhatalommal szemben is ragaszkodik az igazához. Ha az életét nem veszélyezteti is, az idegeit és a pénztárcáját biztosan megviseli egy hosszú eljárás.

Még tavaly írtam egy, a győri Petz Aladár Egyetemi Oktató Kórházban történt halálesetről. Az elhunyt hozzátartozója foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt tett feljelentést a győri rendőrkapitányságon. „Szeretnénk, ha a nyomozás fényt derítene arra, történt-e valamilyen szakmai mulasztás a kezelése során. Nem lehet, hogy a felfekvés, a katéter vagy a lélegeztetőcső miatt alakult ki a fertőzés, illetve a halálát okozó tüdőgyulladás? Bennünket nem tájékoztattak róla, hogy meg is halhat, oda sem engedtek a betegágyához” – mondták el akkor.

A győri kórházban tavaly elhunyt 68 éves nő lányának feljelentése után indult nyomozást végül bűncselekmény hiányában megszüntették, és hiába tett panaszt a vármegyei rendőr-főkapitányság határozata ellen a Győri Járási Ügyészségen, azt is elutasították. „Kórházi felvételét megelőző és felvételét követő gyógykezelése során szakmai szabályszegésre, gondatlanságra, mulasztásra utaló adat nem merült fel” – áll a vádhatóság 2022. november 15-i határozatában, amely szerint a kórházi ellátás a beteg „aktuális állapotának megfelelőnek, szakszerűnek és korszerűnek minősíthető”. Hozzátették azt is: „Sajnos szintén köztudomású, hogy a kórházi kezelés során további fertőzéseket is elkaphat a beteg, ez eleve rizikófaktor, de szakmai szabályszegést nem alapozhat meg. Az ügyben diagnosztikai tévedés nem volt.”

Csóti Rebeka / 24.hu

A család nem akarja annyiban hagyni a dolgot, mivel a kétségeiket nem oszlatta el az eljárás. „Beszéltünk egy ügyvéddel, hogy pótmagánvádat adjunk be édesanyám ügyében. Azt mondta, hogy nagy hiányosságokat lát a nyomozásban, szerinte nem volt az ügyet érdemben vizsgáló eljárás, az igazságügyi orvosszakértőnek feltett kérdések és az azokra arra adott válaszok túl általánosak, nem elég részletesek, emiatt nem lehet egyértelműen látni, történt-e foglalkozási szabályszegés vagy sem” – mondta el az elhunyt lánya, Edina.

2827 magánvád

Az utóbbi fél évtizedben, vagyis 2018 óta 2827 magánvádat adtak be az Országos Bírósági Hivatal (OBH) adatai szerint. A legtöbbet, 823-at 2020-ban. Tavaly ötszáz ilyen ügy volt. Kíváncsiak lettünk volna arra is, hányban született elmarasztaló, és hányban felmentő ítélet, de az OBH „csak az érkezett pótmagánvádas ügyek száma tekintetében rendelkezik adatokkal” – válaszolták. Holott az ítéletek fényében lehetne mérlegelni, mennyi esélye van az állampolgárnak a pótmagánvád sikerre vitelével.

„Az ügyvéd szerint ha a szakértői vélemény nem elég részletes, akkor a pótmagánvád éppúgy gyenge lábakon fog állni, mint ahogyan az ügyészség által emelt vád állt volna. A rendőrség, az ügyészség, a bíróság hozott anyagból dolgozik, csak abból tudnak kiindulni, amit a kórházi iratok, dokumentumok alapján a kirendelt igazságügyi orvosszakértő mond. Én mint hozzátartozó, vagy az ügyvéd laikusként érezheti úgy, hogy a szakértői vélemény nem elég alapos, de tudományos, orvosi képzettség nélkül ezt akkor sem tudjuk bebizonyítani, ha tényleg az” – mutat rá a panaszt tevő családtag a pótmagánvád buktatóira.

Megkerestük az ügyben eljáró igazságügyi orvosszakértőt, Dr. Varga Gyulát, a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ (NSZKK) Győri Intézetének munkatársát, aki úgy válaszolt, hogy „az orvosszakértői működés szabályai szerint egy üggyel kapcsolatos konkrét kérdésekre csak a kirendelő hatóság, míg általános (az orvosszakértői működést érintő) kérdésekre az NSZKK Hivatala jogosult válaszolni.”

Az ORFK a konkrét ügyben feltett kérdéseinkre azt válaszolta: „Amennyiben a hozzátartozó megítélése szerint az igazságügyi szakvélemény helyességéhez kétség fér, úgy a konkrét ügyben felmerült észrevételeit a büntetőeljárás során – ha a nyomozás jelenleg még folyamatban van, akkor a nyomozó hatóság részére – terjesztheti elő. Az eljáró hatóság jogkörébe tartozik az észrevételek megalapozottságának vizsgálata, és önálló mérlegelése alapján a hatóság felkéri a szakértőt a megfogalmazott kérdésekre vonatkozó tájékoztatás, felvilágosítás nyújtására, szükség esetén a szakvélemény kiegészítésére.” A válaszuk alapján „a szakértő a hozzátartozó, feljelentő kérdéseit közvetlenül nem kezeli, nem válaszolhatja meg, és nem vizsgálja, így azt sem, hogy a feltett kérdések az adott eljárás szempontjából relevánsak-e. Döntési jogköre az eljárást folytató hatóságnak van.” A hozzátartozó annyit tehet még, hogy a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamaránál kezdeményezi a szakértő fegyelmi felelősségének vizsgálatát. De ha a nyomozást megszüntették, akkor neki kell bizonyítania, hogy bűncselekmény vagy egyéb jogsértés, szabályszegés, hiányos szakértői munka történt.

„Az ügyvéd elmondta, hogy amennyiben a hozzátartozó hiányosnak látja a szakvéleményt, akkor megpróbálhatja egy bírósági eljárásban az általa vélt hiányosságokat pótolni. De akkor erről nekünk kell gondoskodni, mert az ügyészség egy lezárt ügyben már semmit nem tehet. Tehát ilyen esetben a családnak fel kell kérnie, meg kell bíznia egy másik szakértőt, aki másodvéleményt ad. Az ügyvéd szerint erre érdemes másik megyében, a kórháztól távolabb praktizáló igazságügyi orvosszakértőt felkérni, akinél kisebb az elfogultság esélye, mondjuk az, hogy valamilyen baráti, kollegiális vagy egyéb kapcsolatban áll a feljelentésben szereplő orvossal, illetve kórházzal” – mondja Edina.

Az „ellenszakértő” azért is elengedhetetlenül szükséges, mert a vádindítványt egy vagy több konkrét személy ellen kell megfogalmazni.

„Konkrétan meg kell nevezni, ki az, akit szerintünk személyes felelősség terhel, akinek a döntése a halálesethez vezetett. Az osztályvezető főorvos? A kezelőorvos? Az ügyeletes orvos? Ezekre a kérdésekre – hogy van-e ilyen felelős, és ha igen, akkor ki az – csak a szakértő tud felelni. És ez rendkívül költséges dolog. Egy sima feljelentéshez nem kell sem ügyvéd, sem szakértő. Az ember bemegy a lakcíme szerint illetékes rendőrkapitányságra, és elmondja, hogy úgy véli, bűncselekmény történt. A pótmagánvádnál viszont kötelező a jogi képviselet, és ha vitatjuk a szakvéleményt, meg kell fizetni egy másik szakértőt” – magyarázza az elhunyt lánya. De azért az sem teljesen eszköztelen, akinek erre nincs pénze. „Egyrészt a vádhatóságnál még lehet futni egy kört, vagyis a járási ügyészség döntése ellen panasszal élni a Legfőbb Ügyészségen. Amellett a Nemzeti Népegészségügyi Központtól is kérheti a hozzátartozó az általa gyanúsnak tartott haláleset vizsgálatát. Mi is ezt tettük, jelenleg ennek eredményére várunk.”

De lehet-e igaza Magyarországon egy betegnek, illetve hozzátartozónak a kórházzal, a rendőrséggel, az állammal szemben? Beszéltünk olyan hozzátartozóval, aki évekkel korábban próbált meg pótmagánvádat végigvinni, az ő tapasztalatai inkább negatívak.

„A mi ügyünkben a pótmagánvádat formai hibára hivatkozva utasították el. Egyébként a legtöbb esetben ez a bírósági gyakorlat, egyrészt mert amúgy is leterheltek a bíróságok, és ez a legegyszerűbb módja annak, hogy lepattintsanak magukról még egy eljárást” – mondja a neve elhallgatását kérő riportalanyunk, akinek évekkel ezelőtt a testvére halt meg a műtét után egy dél-dunántúli kisváros kórházában, ő pedig a többi családtaggal egyetértésben, bűncselekményt gyanítva feljelentést tett, majd annak elutasítását követően pótmagánváddal élt.

Csóti Rebeka / 24.hu

„A feljelentés után kértük, hogy az ügyet elfogultság miatt tegyék át másik megyébe, de ezt is elutasították. Így a pótmagánvádhoz próbáltunk bizonyítékokat gyűjteni, de falakba ütköztünk, mert a fehérköpenyesek világában nagy az összetartás, gyakorlatilag semmilyen információ nem mehet ki az orvosok, illetve az ápolószemélyzet munkájáról.

Csak azok az orvosok és ápolók álltak velünk szóba, akiket valamilyen sérelem ért a feljelentésben szereplő, a kórház élén álló, illetve a műtétet végző, az érintett osztályt is vezető főorvos részéről. Mondjuk, akiket kirúgott, vagy a kiskirályi stílusa miatt ők maguk távoztak a kórházból

– említi a hozzátartozó.

Majd elmondja, azt tapasztalta, hogy a kórház vezetője politikai védelmet élvezett, ugyanis mind a kormánypárti, mind az ellenzéki oldalon rendkívül jó személyes, baráti kapcsolatot alakított ki a döntéshozókkal, az önkormányzatnál és a megyei közgyűlésben ülő politikusokkal. Odáig megy, hogy „mindig érkezett felülről egy telefon a rendőrségre, az ügyészségre, és szerintem a bíróságra is, hogy ezzel az üggyel nem kéne foglalkozni. Arra is volt nyomásgyakorlás, hogy rúgják ki azt a helyi újságírót, aki többször megszellőztette az illető főorvos politikai hátterét, a kórházban történt orvosi műhibák következtében elhunytak eseteit, sőt a hálapénzügyeit is. Az egyik bennfentes informátorom megsúgta: ha sokat ugrálunk, az a sógornőm, a testvérem özvegye közalkalmazotti állásába is kerülhet, de engem is próbáltak egzisztenciálisan fenyegetni. Így aztán nem jutottunk az ügyben semmire” – meséli forrásunk.

Mivel a rendőr és a bíró ugyanúgy laikus orvosi kérdésekben. mint maga a beteg vagy hozzátartozója, így az eljárás, valamint az ítélet szakértői véleményeken alapul. Az ilyen eljárások kulcsfontosságú szereplői az igazságügyi orvosszakértők. Őket is az orvostudományi egyetemeken képzik: általános orvosi diplomájuk megszerzése után igazságügyi orvostanból szakvizsgáznak. Más szakképesítéssel rendelkező orvosok is lehetnek igazságügyi szakértők, ötéves szakorvosi gyakorlattal jelentkezhetnek a képzésre.

De mit csinál pontosan egy igazságügyi orvosszakértő?

„Hozott anyagból dolgozunk, tehát abból, amit a rendőrség a rendelkezésünkre bocsát, nincs jogunk külön «magánnyomozást» folytatni. A szakértő nem hatóság, nem hallgathat ki, nem állíthat elő senkit. Az a feladata, hogy a neki átadott dokumentáció alapján adjon véleményt. Ha él a személy, akinek a sérelmére a feljelentés szerint az orvos a hivatása gyakorlása közben bűncselekményt követett el, akkor személyes vizsgálat alapján adunk szakvéleményt, halálesetnél pedig azokból az iratokból, amiket az elhunytat kezelő intézmény kiállít. Arra van lehetőségünk, hogy gyanúsat látunk, ellentmondást vagy hiányosságot, akkor felhívjuk rá a nyomozó hatóság figyelmét” – mondja Fülöp Zoltán igazságügyi orvosszakértő, a szakértői munkával foglalkozó Figori Kft. ügyvezetője, a Budapesti Igazságügyi Szakértői Kamara Orvos és Pszichológus Szakosztályának korábbi elnöke. Majd így folytatja: „Itt a megérzés kevés. Olyan dolog kell, amit tudományosan, orvosilag alá lehet támasztani. Az orvosok elleni büntetőügyekben a rendőrség általában beszerzi a teljes orvosi és ápolási dokumentációt, valamint a képalkotó eljárások rögzített felvételeit. Ha kétség merül fel, a lelet nem egyértelmű, akkor a szakértő például egy radiológus szakkonzultánssal ki tudja értékeltetni újra a felvételt, és lehet, hogy más eredményre jut, mint a kórházban eljáró orvos.”

Az eljárások során a szakértők büntetőjogi, illetve kártérítési felelősséget vizsgálhatnak.

  • Aki a foglalkozása szabályainak megszegésével más egészségét, életét veszélyezteti, bűncselekményt követ el: ez a foglalkozás körében elkövetett gondtalan veszélyeztetés. Ha szándékosan csinálja, akkor szándékos veszélyeztetés. A büntetőjogi felelősség akkor mondható ki, ha szakmai szabályszegés történt, és azzal egészséget, testi épséget veszélyeztet, halált vagy egészségkárosodást okoz – magyarázza Fülöp.
  • A kártérítési felelősségnél az orvostól elvárható magatartást kell vizsgálni, vagyis azt, hogy mire volt lehetősége. Mondjuk, lehetett-e volna még további vizsgálatokat végezni, és akkor más eredményre jut, a beteg sorsa másképp alakul.

Az igazságügyi szakértőnek mind a büntető-, mind a kártérítési ügyekben, amikor az orvosi tevékenység megítélése a kérdés, fel kell kérni a szakorvosi területnek megfelelő szakkonzultánst, aki az adott terület részletes szabályait, illetve a gyakorlatát jobban ismeri.

Amennyiben a pótmagánvád vagy a kártérítési per során bizonyítani akarja az igazát, a beteg, illetve hozzátartozója is fogadhat igazságügyi orvosszakértőt. Ez viszont az ügyvédi díjjal együtt komoly anyagi terhet jelenthet.

A szakértői munka díja magánemberi, hozzátartozói felkérés esetén minimálisan több százezer forint, általában legalább 300–400 ezer, de akár ennél több is lehet. De ez nem egy szakértő munkájának a díja, a szakkonzultáns is részt vesz a vélemény elkészítésében, tehát az ő közreműködését is meg kell fizetni. Halálesetet vizsgáló büntetőügyben a törvény eleve két igazságügyi orvosszakértőt ír elő, tehát ott is legalább két ember munkájáról beszélünk

– mondja Fülöp Zoltán.

A Budapesti Igazságügyi Szakértői Kamara Orvos és Pszichológus Szakosztályának korábbi elnöke szerint időről időre megesik, hogy a bíróság vagy a peres felek valamelyike másodvéleményt kér egy új szakértőtől. Az sem ritka, hogy két szakértő nem ért egyet az ügy megítélésében. „Ilyenkor a szakértőket, illetve a véleményüket ütköztetik, ami bonyolult folyamat. Mindkét szakértő elmondja, hogyan és miért jutott a következtetésére. Ha nem jutnak egyezségre, akkor kirendelnek egy harmadik szakértőt. Pontosabban az Egészségügyi Tudományos Tanács mellett működik az Igazságügyi Szakértői Testület, amikor ellentmondásos szakvélemények vannak, ez a bizottság dönti el, melyik szakértőnek ad igazat.”

Fülöp szerint az, hogy két szakértő mást mond, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az egyikük titkolni vagy mentegetni akarna valamilyen jogsértést. „Attól, hogy az egyik szakértő mást mond, mint a másik, nem biztos, hogy valamelyik vélemény rossz, hogy valamelyikük hibázott, egyszerűen ugyanazokból az adatokból kiindulva más következtetésekre jutottak. Ez nem matematika, hogy a kettő meg kettő csak a négy lehet. Megeshet, hogy az új szakértő időközben beszerzett újabb adatokat, és ezért jutott más következtetésre.”

Megkérdeztük a kényesebb témákról, így a szakértők elfogultságának, részrehajlásának gyanújáról is.

„Nem elég elfogulatlannak lenni, annak is kell látszani. Nyilvánvaló, hogy egy igazságügyi orvosszakértő semmilyen – rokoni, baráti – kapcsolatban nem lehet azzal az orvossal, akinek a tevékenységét vizsgálja egy kártérítési vagy büntetőjogi eljárásban. De az is kizáró ok lehet, ha korábban munkaviszonyban állt azzal az intézménnyel, amelyben a haláleset történt, netán kollegiális, szakmai kapcsolatban volt annak az osztálynak a vezetőjével, vagy az ügyben érintett dolgozóival, ahol a beteget ellátták. Az a legjobb, ha az igazságügyi orvosszakértőnek semmi olyan kapcsolata nincs az érintett kórházzal, illetve orvossal, ami felvethetné az összeférhetetlenség gyanúját” – mondta.

Fülöp elmondta, a leggyakoribb probléma az, hogy hiányos a betegdokumentáció, a tudatos hamisítás, a bizonyítékok eltüntetése vagy átírása jóval nehezebben kivitelezhető. Nem egyszerű a számítógépes rendszerben valamit utólag beírni vagy módosítani. Nem lehet adatokat csak úgy visszamenőleg rögzíteni vagy törölni, a rendszergazda látja, kinek a jelszavával léptek be, milyen módosítást végeztek. Amikor a leletet lezárják, ahhoz hozzáírni, abból kivenni már elvileg nem lehet. Ha látszik, hogy belejavítottak az eredeti szövegbe, azt a szakértő jelzi a nyomozóhatóságnak.

Megkérdeztünk egy orvosi témájú perekben járatos ügyvédet is a témáról.

„Az a tapasztalatom, hogy büntetőügyekben mások a bizonyítás keretei, illetve az elvárt szintje. Nem minden mulasztás számít bűncselekményt megalapozó foglalkozási szabályszegésnek – ezért is lehet az a benyomása a külső szemlélőnek, hogy az elmarasztalásra alkalmas szakmai következtetések elmaradnak. Persze felmerülhet az is, hogy az orvos kollégák személyes szabadságát veszélyeztető büntetőügyekben az igazságügyi orvosszakértők óvatosabban fogalmaznak, gyakrabban használnak egyfelől-másfelől megfogalmazásokat, mint egy polgári peres eljárásban, amikor «csak» sérelemdíj, kártérítés megfizetése a tét, ráadásul nem az orvos, hanem a kórház részéről” – jegyzi meg Kovácsy Zsombor egészségügyi szakjogász.

Fülöp Zoltánnál is rákérdeztünk, mennyi lehet a valóságalapja annak a laikusoknál rendre előkerülő gyanúnak, hogy az orvosok, egészségügyi dolgozók akár még egy belső vizsgálat során is fedezik egymást, eltussolják a rájuk nézve kellemetlen ügyeket.

Hogyan lehetne egy boncolást eltussolni?

– kérdez vissza. „Többféle boncolás van. Az egyik, amit a kórházban rutinszerűen végeznek az ott elhunyt betegek esetében, ez a kórboncolás. Ha viszont egy orvosi ellátás során történt halálesetnél felmerül a bűncselekmény gyanúja, a rendőrség igazságügyi vagy hatósági boncolást rendel el, azt igazságügyi orvosszakértők végzik. Ott általában a hatóság készít fényképeket, illetve videofelvételt a boncolásról. Tehát visszanézhető, hogy a holttest, illetve a belső szervek tényleg olyan állapotban voltak-e, ahogy leírták. Ott vannak a szövettani vizsgálatok is. A boncjegyzőkönyvben írhatják azt, hogy szabad szemmel nem látható elváltozás például a májon, de a szövettani vizsgálat során úgyis kiderül, ha van elváltozás” – mondja Fülöp Zoltán, megjegyezve, hogy az esetek nagy részében jóval a boncolás után történik a feljelentés. „Ha már le vannak metszve a szövettani minták, be vannak sorszámozva, kicserélik másikra? Ilyen legfeljebb amerikai filmekben van” – véli az orvosszakértő.

Csóti Rebeka / 24.hu

Fülöp Zoltán szerint ha az igazságügyi orvosszakértők a mundér becsületét védve próbálnák menteni a hibázó vagy bűncselekményt elkövető orvosokat, akkor nem ítélnének el orvosokat, ezzel szemben nagyon is vannak elmarasztaló ítéletek. „A kártérítési felelősséget gyakrabban megállapítják, a büntetőjogi felelősséget kevesebbszer, de mindkettőre akad bőven példa. Miként arra is, hogy a szakértők nem értenek egyet. Nekünk is volt olyan ügyünk, amikor négy, orvosi egyetemen dolgozó szakértő is úgy vélte, hogy az orvos nem hibázott. A mi cégünk mondta egyedül azt, hogy hibázott az orvos, ki is mutattuk, hogy miben. És a bíróság első fokon, aztán jogerősen is a mi szakértői véleményünkre alapozta az ítéletét, amelyben elmarasztalták az orvost. De fordított ügyünk is volt, amikor több szakértő azt mondta, hogy hibázott az orvos, mi pedig azt mondtuk, hogy nem, és fel is mentették végül. Azért vagyunk igazságügyi szakértők, mert nem az orvos vagy beteg, hanem az igazság pártján állunk” – fogalmaz a szakértő, aki megjegyzi, hogy évente úgy 300 ügyben indul orvos ellen büntetőeljárás, de hogy ebből hányban állapítják meg az orvos felelősségét, azt a bíróságok tudják megmondani.

Mint a témával foglalkozó cikkünkben leírtuk, az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény elfogadása óta akár titkosszolgálati módszerek is bevethetők az egészségügyben történt bűncselekmények felderítésére. Tavaly a Nemzeti Védelmi Szolgálat 287 eljárást folytatott le az egészségügyben, ebből 75 ügyben tett feljelentést. Ezekben az ügyekben 187 egészségügyben dolgozó, egy kormánytisztviselő és hét hivatásos szolgálati jogviszonyban lévő személy (rendvédelmis), valamint 291 állampolgár érintett.

A fenti ügyekben leggyakrabban a hálapénzhez, illetve hamis igazolások kiadásához köthető korrupciógyanú fogalmazódott meg. Jellemzően vesztegetés, vesztegetés elfogadása, a közfeladati helyzettel és a védettségi igazolással való visszaélés dominál. Ezen kívül rémhírterjesztés, személyes adattal visszaélés, hamis magánokirat felhasználása, csalás, költségvetési csalás és testi sértés miatt indult több büntetőeljárás. A halálesetek vizsgálata kapcsán gyanú szintjén felmerülő elfogultság, illetve az eltussolás nyilvánvalóan nehezebben érhető tetten, mint egy pénzzel teli boríték átadása.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik