A szokásosnál jóval kevésbé politikus beszédet tartott március 15-én a miniszterelnök, aki a tavalyi október 23. után ismét vidéken, ezúttal Kiskőrösön, a 200 éve született Petőfi Sándor szülőházánál szólalt fel, ahová a kordonon belülre csak a meghívottak mehettek be, a többiek kívülről hallgathatták meg az ünnepi műsort.
Orbán Viktor a beszéd végéig kerülte az aktuálpolitikai áthallásokat, és életrajzi, valamint nemzetkarakterológiai fejtegetései között megemlítette, hogy
- Petőfi születésekor olyan gyenge volt, hogy spirituszban fürdették, mégis megmaradt, és előbb vándorszínésznek állt, majd az ország ünnepelt költője lett, kirobbantott egy forradalmat, amely elhozta népének a szabadságot, végül katonaként, a csatatéren esett el,
- hogy minden magyarban van egy kis Petőfi, minden magyar ismer tőle legalább egy verssort, és Petőfiben ott van minden magyar,
- hogy március 15. a magyar szabadság születésének napja,
- hogy kevés dologban értenek egyet a magyarok, de ezek közé tartozik, hogy Petőfi a legnagyobb magyar költő, „talán mert megteremtette a szabadság magyar nyelvjárását”.
A miniszterelnök kitért arra is, hogy Petőfinek csak 26 év jutott, az életműve mégis teljes, mert megfizette a hazának azt, amire a verseiben kötelezettséget vállalt. Korán halt meg, mégis irigyeljük, mert mi is úgy szeretnénk távozni a világból, hogy minden ránk kirótt kötelezettséget teljesítettünk, folytatta.
Petőfi életéből azt a tanulságot vonta le, hogy egy magyar hazafinak az a dolga, hogy készen álljon, és ha itt a pillanat, harcba szálljon. Egy szabad Magyarország szabad és boldog polgára akart lenni, ahogy mindannyian. Választhatta volna a biztos családi életet, a polgári jómódot, a költői sikereket, ő azonban másként döntött, úgy halt meg, ahogy megénekelte: a világszabadság apostolaként, a magyar szabadságért vívott csatában.
A kormányfő végül oda lyukadt ki a rögtönzött irodalomóra végén a politika felé kanyarodva, hogy „sohasem fogjuk megengedni, hogy a szabadság zászlaját kicsavarják a magyarok kezéből”, és Petőfi a szabadságért folytatott menetelésben ma is itt van velünk, felrémlik a szemünk előtt, „hogy fellázad, amikor idegenek akarják megmondani a magyaroknak, hogyan éljenek, látjuk őt, amikor szembefordul a világ hatalmasaival, akik újra be akarják olvasztani a magyarokat egy európai szuperállamba”, és „látjuk, ahogy odakanyarítja a 12 pont elé, hogy legyen béke”.
Hogy a szabadságharc idején Bem seregéhez az orosz beavatkozás hírére ismét csatlakozó, és feltehetően kozákok által megölt Petőfi életrajzából ez az orosz–ukrán háborúra vonatkoztatható álláspont hogyan olvasható ki, azt már nem részletezte Orbán.
Helyszíni tudósítónk szerint az egybegyűlt néhány ezer ember is talán többet, vagy legalább is több politikumot várt ennél – az ellenzékre és a magyarokra lelkesedő egyéb veszélyekre a mélyebb uniós integráció kivételével nem vesztegetett szót Orbán –, mivel a miniszterelnök beszédét ezúttal nem szakította meg taps és viktorozás, és a tér gyorsan ki is ürült a szónoklat végeztével.
