Aznap a munkatársai hoztak nekünk bútorokat, lepakolták őket, mi pedig kérdeztük, hol van Miki. Azt mondták, nem tudják, nem vette föl a telefont, az autója pedig otthon van. Ezért elmentek a lakására, aztán kicsivel később a feleségemmel mi is, mert éreztem, mennünk kell, meg kell néznünk, mi van vele. Végül a kollégái találtak rá. Valamikor éjjel dönthette el, hogy nincs tovább… Nem tudom megmondani, hogy miért. A munkatársaival is beszéltem, de ők sem vettek észre rajta semmi különöset, szokatlant. Minden áldott nap, ha ment dolgozni, erre jött, beugrott, és kérdezte, anya, főzünk egy kávét?
– így idézte fel azt a napot a sportal.hu portálnak idősebb Lendvai Miklós, amikor fia, a korábbi 23-szoros magyar válogatott labdarúgó, Lendvai Miklós elhunyt.
A portál emlékeztet: a korábban Franciaországban, Svájcban, Belgiumban és Cipruson is légióskodó, a Ferencvárosnál is megfordult középpályás – aki párjával öt gyermeket nevelt – az elmúlt években eltávolodott a futballtól, abbahagyta az edzősködést, apósa építőipari vállalkozását vezette. Múlt hétfőn aztán munkatársai, szülei hiába várták, keresték. Kollégái mentek ki a zalaegerszegi otthonához, és lakása egyik melléképületében találtak rá holtan. Mint kiderült, saját életének vetett véget.
Idősebb Lendvai Miklós a sportal.hu-nak azt mondta, meghatotta, mennyien osztoznak a gyászukban. „A szurkolók, a csapatok megemlékezései mindent elárulnak. Persze nagyjából sejtettük, mennyire népszerű, szeretett játékos volt, nemcsak itt, Zalában, hanem az egész országban. Ha vásárolni voltunk, mindig sokan kérdezték, mi újság Mikivel. Az egyik legszebb emlék, amikor valamelyik válogatott meccsen idősebb Knézy Jenő azt mondta róla a közvetítésben, ő a magyar csapat Rambója” – mesélte az édesapa.
Amióta Miki meghalt, nincs megnyugvásunk. Azt, amin most a feleségemmel, a lányommal, a családunkkal keresztülmegyünk, nem lehet szavakkal leírni, csak érezni. Nagyon hiányzik nekünk, és persze a gyerekeknek. Nem tudom, hogyan tovább, csak abban vagyok biztos, hogy ugyanúgy megmaradunk nagyszülőknek. Nem tudom túltenni magamat azon, hogy a szeretett, drága gyermekünk itthagyott minket, aludni is alig bírunk. Annyira hiányzik, mindig csak az ajtót nézzük, remélve, hogy feltűnik, és szól, anya, főzz egy kávét!
– mondta a gyászoló édesapa a portálnak.
