Egyre durvább a diplomáciai hangnem: sértegetéseket, zsarolásokat kell állnia a kormánynak. Hol vagyunk már attól, amikor egy Jóbarátot, azaz André Goodfriendet küldte Budapestre Hillary Clinton? „Akkor jól manővereztünk, a számításunk bevált, Donald Trump képében megjelentek a felmentő csapatok, szerencsére nem itt. Azóta sok víz lefolyt a Potomacen.” Orbán szerint Bidenéknek is van humora, mert egy Présembert (David Pressmant) küldték újabb nagykövetnek, hogy „bármi áron, de préselje bele a magyarokat a háborús táborba. Jó ez így, a humor átsegítheti a barátságot a nehezebb időkben. De oda nem kéne eljutni, hogy legközelebb valami Puccini nevű embert küldjenek” – üzent Washingtonba.
„2024-ben Amerikában újra választás lesz, republikánus barátaink duzzadó izmokkal készülnek a visszatérésre. Azt is várom, hogy a demokrácia Európában is megmutatja az elejét, tűzszünetet, józanságot követel a többség, és ha kell, új kormányokat választ. Nem lesz sétagalopp, de a simább, kényelmesebb utak mind a háborúba vezetnek.”
Nincsenek illúzióink, nem vagyunk naivak, se ’68-as virággyerekek, se álmodozó pacifisták. Tudjuk, hogy a tárgyalások nem ukrán-orosz tárgyalások lesznek, béke orosz-amerikai tárgyalásokból lehet, amelyek elkerülhetetlenek – veszi elő régi mantráját. A háborúpártiak szerint az idő az ukránok oldalán áll, a harc megváltoztatja az erőviszonyokat. A magyar kormány szerint a harc nem a békét hozza el, hanem kiszélesedő konfliktust, nyílt háborúba keveredő országokat, szenvedést, a világháború veszélyét.
