Bauer Tamás: Kiút a kiúttalanságból
A Fidesz áprilisi fölényes győzelme azt mutatta: a szabad Magyarország hívei számára ez idő szerint nem látszik kiút az orbáni önkényuralomból. Tévhitnek bizonyult, hogy a Fidesz ismételt kétharmados győzelme az „ellenzék” szétforgácsoltságára vezethető vissza, s a Fidesszel szemben álló pártok választási együttműködése megnyitja a lehetőséget a Fidesz legyőzésére. Az összefogó pártok közötti mély bizalmatlanság valósággal megbénította az ellenzéki pártszövetséget, s kérdéses, hogy nem szükségszerű-e ez ennyire heterogén csoportosulás esetén. Sem külön-külön, sem együtt nem tudtak sem mozgósító erejű mondanivalóban, sem mozgósításra képes személyben vagy személyekben versenyképes alternatívát állítani. A negyedik vereség óta apátiában hever a Fidesszel szemben álló demokratikus tábor. Mi lehet akkor azok teendője, akik a Fidesszel ellentétes eszmei és politikai alapon állva mégis fel szeretnék szabadítani a magyarokat Orbán önkényuralma alól?
Deák Dániel: Magyar kérdőjelek – a globális minimumadó körül
Magyarország csak pár hónappal később és vonakodva csatlakozott azon 131 államhoz, amely az OECD égisze alatt 2021. július 1-én elfogadott egy ambiciózus tervet a vállalati nyereségátcsoportosítással szembeni megújított fellépésről, és amely újabb tervnek része az ún. globális minimumadó.
Ez egy adófeltöltési kötelezettség (top-up tax), amely az egyezményben részes tagvállalat joghatóságát is arra ösztönzi, hogy inkább emelje meg saját társasági adómértékét, hogy eleget tegyen a 15 százalékos globális adószintből fakadó követelménynek. Ha tényleg megteszik, akkor a kiegészítő adó már nem az anyavállalat joghatóságába folyik be, hanem a tagvállalattal érintett ország maga élvezheti a magasabb adóból járó nagyobb adóbevételt.
Kérdés, hogy vajon Magyarország miért látja magát inkább érdekeltnek a multinacionális vállalatokat érintő társasági adókedvezmények egyoldalú fenntartásában, feláldozva így az adóbevételt. Miért akar továbbá makacsul ragaszkodni az adóversenyhez, szembemenve így a nemzetközi adóügyi koordinációval? Ennek egészen a rendszerváltozásig visszamenő okai vannak, amelyek csak elmélyültek 2010 után, amióta az állam mélyen beavatkozik a gazdaságba, és ellenőrzést kíván gyakorolni egyebek mellett a nagyberuházások felett. Némi háttérmagyarázattal szolgálunk.
Schein Gábor: Háború, politika, etika
Már hónapok óta tartott Oroszország újabb hadjárata Ukrajna ellen, már a bucsai mészárlás részletei is ismertek voltak, amikor Orbán Viktor a következőket mondta a Magyar Állandó Értekezlet 2022. november 18-i ülésén: „Tehát az a helyzet, hogy mi elítéljük az orosz agressziót és segítjük az ukrán népet, de arra nem vagyunk hajlandóak, hogy Ukrajna érdekeit a magunk érdekei elé helyezzük. Beszéljünk egyenesen: mert nemzeti érdekből indulunk ki. És nem várjuk el Ukrajnától, mint ahogy nem is hiszem, hogy valaha lett volna ilyen, és lehetne ilyen a jövőben, hogy az ukránok a saját érdekeiket ne a magyar érdekek elé helyezzék. A világnak ez a rendje. Ez néha szigorúan hangzik, de ezt ki kell mondani. Segítjük őket, elítéljük az orosz agressziót, segítjük az ukránokat, de nem vagyunk hajlandóak az ukrán érdekeket a magyar érdekek elé helyezni. Ez a második erősségünk. Mert ezt szerintem más ország is gondolja, de ezt kimondani más országokban ma lehetetlen. Az ott szentségtörés éppen azért, mert a politikát nem a nemzeti érdekből vezetik le, hanem a liberális, nem tudom, milyen világszemléletből, amellyel a nemzeti keretekben való gondolkodás bizony kollízióba kerül egy ilyen esetben. (…) Ezért nem fogadjuk el az ukránoknak azt az egyébként a saját szempontjukból teljesen érthető érvelését, miszerint ők most áldozatot hoznak értünk. Ez nem így van! Az ukránok semmilyen áldozatot nem hoznak most Magyarországért. Nem igaz az az állítás, hogy az ukránok most éppen megvédik az európai szabadságot, megvédik Európát vagy Magyarországot Oroszországtól. Ez nem felel meg a valóságnak. Bennünket nem Ukrajna véd meg, bennünket mi magunk tudjuk a NATO-val együtt megvédeni. A mi biztonságunkat nem Ukrajna szavatolja. Nekünk egyetlen fillért sem ér meg az, ami ott történik. Nem azért segítünk, mert Magyarországnak megéri, hanem azért, mert bajban vannak, és addig a határig, amíg az a magyar érdekeket nem sérti, egy bajba jutott népet meg kell segíteni”
A beszéd nem tartalmazott új vonásokat azzal kapcsolatban, hogy Orbán Viktor szerint mi a politikai etika tárgya a nemzetközi kapcsolatokban, és milyen rangsornak kell érvényesülnie, amikor a politikai etika értéktényezői ellentmondásba vagy konfliktusba kerülnek egymással. Jelentőségét az adja, hogy Magyarország szuverén vezetője a szomszédos Ukrajnának címezte a szavait, amely ekkor már hónapok óta hősiesen ellenállt az orosz inváziónak. Az Oroszország által indított háború jellegében csak a náci Németország háborús gyakorlatához hasonlítható: szisztematikusan támadják a civil lakosságot, a megszállt területekről tömegesen hurcolnak el gyerekeket, a helyieket válogatás nélkül kínozzák és tizedelik, a nőket megerőszakolják. Orbán a beszéd korábbi részében szót ejtett a háború brutalitásáról, itt azonban, amikor etikai perspektívába helyezi kormánya viszonyát a történtekhez, pusztán „bajba jutott népről beszélt”, ami a valóság meglehetősen közönyös tükrözése.
Kovács Zoltán: Nem tömbösödünk
Orbán újabban már nem is háborús inflációról beszél, hanem úgynevezett szankciós inflációról, minden baj oka a brüsszeli szankció. Megoldást természetesen képtelen mondani – feltehetően nála nagyobb agykapacitású politikusok sem tudnának, de arra a kérdésre, miért emelkedett az alapélelmiszerek ára hatvan-hetven százalékkal, talán mégsem elég, hogy mert háború van. Ugyanis már a háború előtt is emelkedett. Hogy pedig milyen intézkedéseket szeretne a kormány, arra meg elég kevés, hogy legyen vége a háborúnak. S azzal a két nagyhatalomra bök. Mint A helység kalapácsa című komikus hőskölteményben – ha már Petőfi-év – Bagarja csizmadia, a béke nagy barátja, aki az asszonyokkal együtt nyomban kiszalad a kocsmából, meglátva, hogy a széles tenyerű Fejenagy és vitéz Csepü Palkó, a tiszteletes két pej csikajának jókedvű abrakolója, fenyegetően egymás felé indul.
Szponzorált tartalom
A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.
