A koronavírus-járvány miatti iskolabezárások világszerte próbára tették az oktatási rendszereket: a digitális oktatásra való átállás összesen 188 országban mintegy 1,6 milliárd gyermek, fiatal életét érintette.
Európa nagy részén, így Magyarországon is először 2020 tavaszán szervezték át a tanulók otthonaiba az oktatást, majd ősszel egy rövid nyitást követően az iskolák újból visszaálltak a digitális oktatásra.
Lannert Judit, oktatáspolitikával foglalkozó közgazdász-szociológus tanulmánya – amely a TÁRKI 2022-es Társadalmi riportjában olvasható – arra keresi a választ, mennyire volt felkészült a magyar oktatás a digitális átállásra, illetőleg, hogy az online térbe menekülés miként hatott az iskolai teljesítményre és a tanulók mentálhigiénés állapotára.
Nem csupán internet-hozzáférésből áll a digitális felkészültség
Az OECD a koronavírus-járvány előtti utolsó békeévben, 2019-ben vizsgálta meg az országok digitalizációs kockázatait és lehetőségeit. A tanulmány meglehetősen borús képet fest a kelet-közép-európai régió országairól – Észtország kivételével –, ugyanis a térségben a digitalizációs lehetőségek meglehetősen korlátozottak. Ráadásul Magyarországon az internethasználati egyenlőtlenségek régiós összevetésben is magasnak számítanak, miközben a túlzott internethasználatról és online zaklatásról beszámoló gyerekek aránya is az OECD-átlag fölött van.
Ugyanakkor a legtöbb kelet-közép-európai országban (a kutatás Magyarország mellett ide sorolja Észtországot, Litvániát, Lettországot, Lengyelországot, Csehországot, Szlovákiát, Romániát és Bulgáriát) a fejlettebb EU15-országok átlagához képest több diák rendelkezett saját íróasztallal, csendes tanulási környezettel és számítógéppel, melyek a technológiai felkészültség mellett szintén elengedhetetlen feltételei a távoktatásra való zökkenőmentes átállásnak. Kijelentő, hogy a járvány kitörésekor a megfelelő fizikai tanulási környezet nem jelentett nagyobb kihívást itthon, mint Nyugat-Európában.
Magyarországon kimondottan alacsony a legalább alapszintű digitális készségekkel rendelkező fiatalok aránya. Itthon a 16 és 24 közötti korosztály mindössze 68 százaléka rendelkezett általános digitális skillekkel, ami messze a 80 százalékos EU-átlag alatt van. Összességében ez a negyedik legrosszabb mutató az egész unióban (csak Románia, Bulgária és Olaszország áll ebben nálunk rosszabbul), ráadásul a fiatalabb, 16-19 éves korosztályban a digitális kompetenciák tekintetében még romló tendenciákat is látunk.
Egy példával megvilágítva: ezeknek a tudásoknak a hiányában a magyar fiatalok lényegesen kiszolgáltatottabbak az álhíreknek. A 2018-as PISA-felmérésen azt is vizsgálták, hogy a tanulók mennyire tudják megkülönböztetni a véleményeket a tényektől, és mennyire vannak tisztában a forráskritika szükségességével. Az OECD-országok közül a magyarországi tanulók érték el az egyik legalacsonyabb pontszámot.
A diákok készségei mellett a pedagógusok és az iskolák digitális felkészültsége is nagyban befolyásolta a távoktatással való megküzdés sikerét. Az elmúlt években számos új technológia jelent meg az osztálytermekben, ám ezeket a magyar pedagógusok a kreatívabb, interaktívabb feladatok helyett első sorban adminisztratív és illusztratív célokra használják. Ezzel együtt egy 2021-es kutatás szerint a tanárok többsége, mintegy 70 százaléka már használ elektronikus naplót, digitális táblát, és elektronikusan is kommunikál a tanulókkal.
Ugyanez a kutatás azt is megállapítja, hogy a magyar pedagógusok számára a digitális jelenti a korszerűt, így a fejlettségi rangsorban a technikai felszereltséget jellemzően a modern, kooperatív feladatokkal színesített pedagógiai módszertan elé helyezik. Ennek feltehetően a megkopott, korszerűtlen pedagógiai tudástár az oka, ugyanis többségük a hagyományos, frontális osztálytermi gyakorlatban mozog otthonosan.
Fontos életszakaszt tört meg a karantén
A korai életévek kiemelten fontosak a fiatalok társadalmi szocializációjának szempontjából. A lezárásokból fakadóan a társas kapcsolatok hiánya számukra sokkal nagyobb veszteséget jelent, mint a felnőtteknek, hiszen a fiatalkor az érzelmi intelligencia-fejlődés nagyon érzékeny és fontos időszaka. Így aligha meglepő az UNICEF 2021-es felmérésének eredménye, miszerint minden ötödik fiatal aggódik a Covid miatt. A kockázatok különösen aggasztóak annak tudatában, hogy az ifjúság lelki egészsége már a járvány előtt sem volt makulátlan:
A bezártsággal való megküzdést nehezíti, hogy a közép-kelet-európai térségben sok fiatal túlzsúfolt környezetben él. Magyarországon ez az arány 35 százalék, míg a régióban élő cigány fiatalok háromnegyede él szűkös otthonokban. Ez is összefügg azzal, hogy a térségben a fiatalok gyakrabban panaszkodnak idegességre, az alkoholfogyasztás és dohányzás a 11 évesek körben pedig messze a nemzetközi átlag fölött van.
Az iskolabezárásoknak számos hosszú távú hatása lehet:
- a helyzettel járó kétségbeesés, a biztonság és a kontroll hiánya felerősítheti a szorongást a fiatalokban;
- a hatástalan kormányzati intézkedések növelhetik a politikai rendszerrel és a kormánnyal szembeni bizalmatlanságot;
- az elszigetelődés csökkentheti a világra való nyitottságot és fokozhatja a mástól való szorongást (az idegen kultúra tiszteletét mérő index értéke a magyar fiatalok körében már a pandémia előtt is különösen alacsony volt).
Az alsósok és a szegények jártak a legrosszabbul
A diákok kompetenciaszintje erős kapcsolatban van a későbbi keresetükkel, így amennyiben megfelelő oktatás révén nem sajátítják el a boldogulásukhoz szükséges készségeket és ismereteket, annak hosszú távon az egész társadalom látja kárát. Hasonló hatása volt a II. világháborúnak: a német nyelvterületeken az 1930-as években született generáció egyötöddel kevesebb időt töltött az iskolában, mint az előző vagy az azt követő évtizedekben született generációk, az ebből fakadó jövedelmi veszteségeket pedig még az 1980-as években is megérezte ez a korosztály.
A károk mértékéről megoszlanak a vélemények: PISA-pontszámokban kifejezve 7 és 35 pontnyi veszteség közötti hatással számolnak, de van olyan oktatáskutató, aki szerint egy harmadik évfolyamos tanuló tizedik osztályig akár másfél éves hátrányt is összehozhat.
Egy 2022-ben publikált magyar tanulmány szerint a kelet-közép-európai országokban a Covid-járvány miatti iskolabezárások 2021. tavaszáig a diákoknak a legkedvezőbb esetben is majdnem egy év tanulási veszteséget jelentettek. A várható károk tekintetében Magyarország a kelet-közép-európai országok közt a középmezőnyben helyezkedik el, hozzátéve, hogy hosszabb távon ezek a folyamatok a korai iskolaelhagyók arányát is növelhetik, márpedig ezen a téren Magyarország az unióban egyedüli módon folyamatosan romló teljesítményt produkál.
A Covid négy hulláma alatt az oktatás hazai szereplői egyre jobban alkalmazkodtak az új helyzethez: a tanárok arról számoltak be, hogy az első hullám alatt kisebb arányban tartották meg az online órákat, mint az utolsó lezárás idején, amikor már nem fordult elő olyan, hogy nem tartottak volna meg tanórákat.
A tehetősebb családokba született gyerekek sokkal több szülői támogatást kapnak, és több erőforrásuk van, például saját számítógéppel és technikai eszközökkel rendelkeznek. Ebből fakadóan
Azokban az intézményekben, ahol nagyon magas a halmozottan hátrányos helyzetű diákok aránya, a pedagógusok fele arról számolt be, hogy az első hullám idején egyetlen tanórát sem tartottak meg, vagy csak a tanórák kisebb részét, de az utolsó lezárás alatt is csaknem 40 százalékuk nyilatkozott így. Ráadásul minél magasabb a HHH-tanulók aránya egy általános iskolában, annál nagyobb arányban épült a távolléti oktatás a tananyag önálló feldolgozására. Tehát a Covid idején éppen azoknak a tanulóknak kellett leginkább önállóan boldogulniuk, akiknek a legnagyobb szüksége lett volna a pedagógusok segítségére.
Egy magyar kutatás szerint a tanulók 20 százalékát nem sikerült elérni távoktatással – a szükséges technológiai eszközök otthoni hiánya miatt, vagy azért, mert nem célozták meg őket kellőképpen –, a hátrányos helyzetű tanulók esetében pedig ugyanez az arány 33 százalék. Ez valamivel magasabb, mint az UNICEF által közölt globális arányszám, amely 31 százalékos.
A hátrányos helyzetű tanulókon túl az alsó tagozatosok körében is különösen nagy volt a veszteség:
A szakirodalom szerint ez a távoktatásból származó negatív hatás erősebben érvényesül a fiatalabb korosztályok esetében, ahol a kezdeti hátrányok idővel megsokszorozódhatnak, különösen akkor, ha nem kapnak lehetőséget a felzárkózásra. Az átállás a Szegedi Egyetem kutatásai szerint az alsó tagozatosoknak akár féléves lemaradást is okozhatott.
A járvány további negatív tendenciákat is felerősített:
- nőtt az iskolából való lemorzsolódás valószínűsége,
- emelkedett a nem dolgozó és nem tanuló fiatalok aránya (amely már a járvány
előtt is növekvő trendet követett), - és romlottak a fiatalok munkaerő-piaci esélyei.
Habár a felsőoktatás jobban felkészült a távoktatásra, mint a közoktatás, nem volt mentes a Covid hatásaitól. A leginkább a diákmobilitás sínylette meg a korlátozói intézkedéseket: A digitális átállás kiegyenlítheti az oktatás színvonalát a különböző egyetemeken, ami az egyenlőtlenségek csökkenését is eredményezheti, ugyanakkor az is elképzelhető, hogy a bezárkózó intézmények egyre inkább a helyi munkaerő-piaci igényeknek akarják megfeleltetni a felsőoktatást. Egyelőre a jövő kérdése, melyik irányba mozdul el a szektor.
