Az Ukrajna elleni orosz agresszióval kapcsolatos magyar külpolitika, a jogállam leépítése és a rendszerszintű korrupció miatt az Európai Bizottsággal zajló alkufolyamat is világosan jelzi, hogy Magyarország nemzetközi érdekérvényesítő képessége csökkent, és elidegenedett a saját szövetségi rendszerén belül – állítja az a friss tanulmány, amely a Political Capital és a Heinrich Böll Alapítvány együttműködésében készült, és ezt az ellentmondásos folyamatot, illetve az Orbán-rezsim befolyásépítésének sajátosságait elemzi.
Felidézik, hogy a magyar kormány az EU-ban utolsóként állapodott meg a helyreállítási tervről, a kohéziós pénzek több mint fele befagyasztásra kerül, az uniós támogatások nagyobb részének kifizetése pedig csak az EU szabta feltételek teljesítése esetén történhet meg, addig pedig az Európai Bizottság folyamatos nyomás alatt tarthatja az Orbán-kormányt.
– fogalmaz a tanulmány.
Leszögezik: a nemzetközi befolyásépítés legitim cél, amellyel minden nemzet él, hogy bővítse mozgásterét, és érvényesítse politikai, biztonsági, illetve gazdasági érdekeit. Az orbáni befolyásépítésnek ugyanakkor számos, a demokratikus országoktól eltérő sajátossága van. A legfontosabb, hogy További sajátosság, hogy a befolyásépítés nem intézményekhez, hanem érdek- és ideológiai alapon kiválasztott pártokhoz, politikai szereplőkhöz kötődik. Az Orbán-rezsim külföldi partnerei a „szuverenista”, „homogenista”, demokratikus értékekkel gyakran szembenálló, zárt társadalmat hirdető, autokrata aspirációkkal is rendelkező szereplők, az európai radikális populista és szélsőjobboldaltól Donald Trumpon, a brazil Jair Bolsonaron, a szerb Aleksandar Vučićon át egészen Vlagyimir Putyinig, sőt, Kínáig. A befolyásépítés magyar főszereplői pedig az Orbán-rezsim prominens politikusai (például Orbán Viktor, Novák Katalin, Orbán Balázs, Varga Judit, Szijjártó Péter), a kormányzat által szervezett „civil szervezetek” (GONGO-k) és „think tankek” (például Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány, Alapjogokért Központ, Mathias Corvinus Collegium), valamint üzleti közvetítőemberek.
A politikai befolyásépítés fő eszközei
- az ideológia alapú befolyásépítés,
- a médiabefolyás-építés
- és a gazdaságibefolyás-építés.
Míg az első főleg az EU-ban és az USA-ban, de a Nyugat-Balkánon is jellemző, a második és a harmadik elsősorban a Nyugat-Balkánon, a határon túli magyar közösségekben és a szomszédos országokban figyelhető meg.
Az Orbán-rezsim konszolidálhatatlan, hiszen azzal saját alapjait számolná fel (korrupció, információ kontrollja, pártérdekekre szabott jogszabályok és intézmények), ezért nemzetközi és uniós szinten is kényszerpályán mozog. Kisodródott az európai és globális fősodorból, és mivel nem térhet oda vissza, célja a politikai és kulturális hegemóniaváltás, amelyet az európai és amerikai populista radikális jobboldali és szélsőjobboldali pártok segítségével kíván elérni – egyelőre sikertelenül. A magyar kormány saját szövetségi rendszerén belüli pozíciójának komoly megrendülését az orosz–ukrán háborúban elfoglalt kormányzati álláspont okozta, amely olyan külpolitikai kudarcnak tűnik, ami már az elmúlt években kiépített nemzetközi kapcsolatokat és befolyást is veszélyezteti (lásd például a lengyel-magyar viszony alakulását vagy a V4 állapotát) – olvasható a tanulmányban.
Kiemelt kép: Orbán Viktor magyar (b2), Petr Fiala cseh (b), Alexander De Croo belga (k) és Robert Golob szlovén miniszterelnök (j) az Európai Unió állam-, illetve kormányfőinek kétnapos csúcstalálkozója kezdete előtt Brüsszelben 2022. október 20-án. MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher
