“Én döntöttem a távozásomról, nem rúgtak ki. A döntésemet nagyban befolyásolta a légkör, az iskolán belül történtek és a nyomás, amit annak a célnak az eléréséért tettek rám, hogy önszántamból hagyjam el az iskolát” – ezt nyilatkozta Pankotai Lili a Szabad Európának.
Pankotai Lili akkor lett országosan is ismert, amikor október 23-án felszólalt a pedagógusokért tartott tüntetésen. A pécsi diáklány beszédének következménye végül az lett, hogy Pankotai távozik a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumából. Ennek körülményeiről beszélt az interjúban, ahol azt mondja, kénytelen volt távozni.
Én nyilvánvalóvá tettem az igazgatóságnak az első megbeszélésen, hogy ugyanúgy és ugyanitt szeretném folytatni a tanulmányaim. Sajnos ez a későbbiekben sem sikerült, így kénytelen voltam távozni.
Hozzátette:
Mivel érettségi után úgyis felköltöztem volna Budapestre, így ennek figyelembevételével kerestünk iskolát. (…) Négy-öt-intézmény került szóba először. Mindegyik lehetőséget mérlegeltük, és amivel a legjobban tudtam azonosulni , ami a legszimpatikusabb volt, azt az iskolát kerestük fel először. Ide fel is vettek. Hétfőn hivatalosan is a budapesti Alternatív Közgazdasági Gimnázium diákja lettem. Fontos volt számomra, hogy egy olyan gimnáziumban folytassam a tanulmányaimat, ahol nyugodt, befogadó körülmények között tudok felkészülni az érettségire.
A pécsi időszakról még azt is mondta:
Értek atrocitások, végül ezek miatt is döntöttem a távozásom mellett. Volt, hogy kiküldött az osztályfőnököm óráról, ezután közölte az osztállyal, hogy velem nem hajlandó elmenni az osztálykirándulásra, így beszéljék meg velem, hogy én ne menjek, különben az osztályt sem viszi el. Végül lefújták a kirándulást, mindenkinek visszaadták a pénzt, és a második félévre tették át az időpontot. Megkérdeztem ,hogy akkor mehetek-e majd én is, erre az volt a válasz, hogy igen, ha még ide fogok járni akkor. A szalagavatóval kapcsolatban is ilyen és hasonló kijelentések voltak. Így célba ért az üzenet, hogy nem szívesen látnak itt. Az érzelmi sakkban tartás, megfélemlítés minden részét átjártam abban a három hétben, amit a beszédemet követően még eltöltöttem a Nagy Lajosban.
Pankotai azt is mondta, hogy számára ez “a három hét teljes képet adott arról, hogy hol tartunk, és ennek a képnek a látványa volt a legfájóbb.” Azzal zárta a beszélgetést, hogy rengeteg “felkérést kaptam a beszédem után. Mindazonáltal a döntés mindig az én kezemben volt és van is, hogy elfogadom-e ezeket. A lehető legjobban próbálom szűrni, és eldönteni, hogy mi az, amire igent mondok, és mi az, amire nem.”
