Büszke magyar emberként, elhivatott és büszke európaiként, harcos szociáldemokrataként és hatgyermekes családapaként bizony az elmúlt időszakban komoly – és máig teljesen fel nem oldott – dilemmával küzdöttem. Mikor jár el helyesen a megválasztott képviselő, amikor az uniós források befagyasztása és lehívhatósága kapcsán kell állást foglalnia? Nehezebb kérdés ez annál, mint aminek látszik
– írja szokásos, vasárnapi hírlevelében Ujhelyi István európai parlamenti képviselő.
Az egykori MSZP-s politikus szerint nyilván sokkal kényelmesebb úgy eligazodni a világban, hogy nem kell megvizsgálni minden körülményt és lehetőséget, mérlegelni a következményeket és hatásokat, „hiszen a magyar érdek minden esetben az, amit a Fidesz mond és pont. Aki pedig nem azt képviseli, az nem rendes magyar ember, »ennyi«.”
Milyen eszelősen skizoid helyzet, hogy épp az a politikai közösség hazaárulózik le rezzenéstelen könnyedséggel bárkit a közös nemzetből, amelyik egyébként krédójaként a nemzet egységét és az összetartó magyarság szentségét hirdeti. Ha nem szakítana szét emberi kapcsolatokat és családokat ez az elmebaj, akár még szimplán nevetséges is lehetne.
A hazaárulózás kérdése azért jutott az EP-képviselő eszébe, mert az uniós források befagyasztása körüli dilemma is ekörül forog: hogyan képviseli valaki jobban a haza érdekét? „Ha addig a források visszatartása mellett érvel, ameddig a jogállamisági garanciák meg nem születnek, az államilag irányított korrupció pedig meg nem szűnik, vagy azt mondja: értem én, hogy ezek a műanyag-arisztokraták majd mindent ellopnak, de legalább egy kicsi leesne az asztal sarkáról másoknak is, ha lenne végre miből.”
Ujhelyi úgy véli: vitán felül áll, hogy „az uniós források a jelenlegi hatalom bűnös tevékenysége miatt nem érkeznek meg; ha a Fidesz-kormány tisztességes és európai maradt volna, akkor mindez meg sem történik.”
A legfőbb dilemma az, mi szolgálja jobban a haza érdekét?
Egy igazi hazafi nem érvelhet amellett, hogy bármit is megvonjanak, (…) de egy igazi hazafi nem hagyhatja azt sem, hogy a magyar embereknek járó uniós támogatások ne a nemzet javát szolgálják, hanem fideszes közpénzbárók zsebeibe vándoroljanak. Hazafiként azt akarom, hogy Magyarország mielőbb hozzájusson a neki járó pénzekhez; európaiként azt akarom, hogy ezeket a támogatásokat megfelelő módon használják fel; demokrataként pedig azt akarom, hogy épüljenek vissza a jogállami garanciák, amelyek mindezt lehetővé teszik. Nehéz mátrix.
Ujhelyi ezek után megindokolja, miért fogja támogatni a jövő héten az Európai Parlament állásfoglalását, amelyben többek között kiemelt pontként szerepel a „végső kedvezményezettek védelme”. „Ez garantálja ugyanis, hogy ha Magyarországgal szemben végül szankciókat alkalmaznak, úgy ebben az esetben sem eshetnek el a forrásoktól azok a végső kedvezményezettek (civil szervezetek, önkormányzatok, kisvállalkozások, stb.), akiknek ezeket a támogatásokat alapvetően szánjuk.”
A Fidesz érdeke nem egyenlő Magyarország és a közös nemzetünk érdekével. Ezt a kettőt összekeverni egyszerre butaság és végtelen aljasság. Előbbit még fel lehet menteni, de a tudatos aljasság soha nem évül el
–zárja nyílt levelét Ujhelyi István.
