Hodász András először szólalt meg azóta, hogy kérésére felmentették a papi szolgálat alól. A plébános a Szemlélek oldalán megjelent cikkében írta le gondolatait. „Ezerrel dübörög a népszámlálási kampány – valljuk meg, hogy katolikusok vagyunk –, én meg itt ülök az albérletemben, a szabadságom harmadik hetében, és gondolkodom” – kezdte Hodász.
Ezután arról ír, hogy
talán az utóbbi időben nagyobbrészt kritikával illettem az Egyházamat, és emellett keveset dicsértem – így kialakulhatott az a hamis kép, hogy voltaképpen nem szeretem. Meg is kérdezte valaki, hogy be fogom-e jelölni a népszámlálási kérdőíven, hogy katolikus vagyok. (Be.)
Hodász szerint sokan azt gondolják, hogy azért is „lépett le”, mert túl sok volt a konfliktus, vagy esetleg megharagudtak rá „odafent” a cikke miatt, amiben leírta, hogy mi az az öt dolog, amit változtatna az egyházban. Pedig a valóság – mint írja – most is összetettebb.
Kiemelte, hogy
Öt okot fel is sorol a maradás mellett:
- Mert az Egyház Krisztus jegyese.
- Mert rengeteg hiteles, mélyen hívő és jó ember dolgozik benne.
- Mert vitathatatlan az Egyház hasznos munkája a társadalomban.
- Mert az Egyház megtartó közösség egy mindinkább atomizálódó világban.
- És mi az ötödik? Én vagyok.
A felsorolt pontokat Hodász bővebben is kifejti, mi most csak néhány gondolatát idézzük. A többi között azt írja a plébános, hogy „jóval többen vannak a hiteles, elkötelezett keresztények, mint azok, akik a botrányokat okozzák” és „az Egyház azt az érzést kínálja mindenki számára, hogy nem vagy egyedül”. Szerinte „az Egyház a legszínesebb csapat, mindenki elfér benne.”
Hodász írását így zárja:
Sok a baj, a nehézség az Egyházban? Igen. Történnek rossz dolgok, születnek rossz döntések? Szép számmal. Vannak alkalmatlan, vagy akár rossz szándékú emberek? Tudnék mesélni. De nem gondolom, hogy én jobb lennék a Deákné vásznánál, és nem fogom elhagyni Jézust Júdás miatt!
