Nem tudni pontosan, hány embernek viszik el szinte a teljes fizetését a végrehajtók valamilyen régi tartozás miatt, de miután írtunk egy rendőrtiszt kálváriájáról, aki mindössze 142 500 forintot kap kézhez a nagyjából bruttó 700 ezres fizetéséből (azok után, hogy a házát és az autóját már elveszítette), több elkeseredett olvasónk jelentkezett, hogy ők is hasonló cipőben járnak: nekik is csak 142 500 forintot utal a munkáltató, a többit elviszi a végrehajtó és a hitelező.
Mint megírtuk, a végrehajtási törvény lehetővé teszi, hogy korlátlanul elvonják a fizetésnek az öregségi nyugdíjminimum ötszöröse feletti részét, és mivel a nyugdíjminimumot 2008 óta nem emelték, azóta is 28 500 forint, így hiába nőttek az átlagfizetések, hiába szálltak el az árak,
„Én is így jártam a Magyar Államkincstárral, és még azt is megírták válaszul a tájékoztatási kérelmemre, hogy örüljek, mert az egészet is vihetnék” – írta a 24.hu-nak egy nyugdíj előtt álló pedagógus, aki a feleségével albérletben él, miután elveszítették az otthonukat. Bár a közoktatásnak nagy szüksége lenne minden tanárra, és őt is visszavárná a jövőben az iskolája, hogy nyugdíjasként tovább tanítson, nem fog visszamenni, egyszerűen nem érné meg. „Ha vissza is mennék dolgozni nyugdíjasként, ilyen bérszámfejtés mellett nem teszem meg” – mondta.
Megkereste lapunkat egy háromgyerekes rendőr is, aki a válása után nem tudta fizetni a hiteleit, visszaadta az autót a banknak, odalett a háza is. Eleinte a nettó fizetésének a felét vonták le, de később a maradék összegre is ráterheltek, így ő is csak 142 500 forintot kap havonta viszonylag magas beosztása és rendfokozata ellenére.
A folyamatos levonások után még mindig több mint 9 millió forint tartozásom van, pedig már rég visszafizettem a felvett összegek többszörösét is
– mutatott rá a hitelcsapdára az olvasónk, aki szerint a környező országokban így vagy úgy, de pontot tettek a hasonló esetek végére, ám nálunk nem történik semmi sem. „Elkeseredés, kilátástalanság. A maradék egyre inkább csak az éhenhaláshoz elég. Ha nem lennének a gyermekeim, akik a gyermektartásból éltek/élnek, már hagytam volna a fenébe az egészet, így még kitartok, de hogy mit hoznak az elkövetkezendő hónapok, ki tudja?” – írta.
Egy érintett olvasónk viszont kapott választ a kincstártól. Ebből az derül ki, hogy a levonást a végrehajtó által kiadott letiltási rendelvény hátoldalán levő figyelmeztetéssel magyarázzák.
A végrehajtói irodájától érkezett letiltás figyelmeztetés részében feltüntetésre került, hogy »a munkáltató a levonás foganatosításánál a Vht. 61-63. §-ában foglalt rendelkezéseket (számítási alap, mentességi szabályok) köteles figyelembe venni«. Következésképp az adó- és járulékkötelezettségek levonása után fennmaradó nettó munkabérnek az a része, amely meghaladja az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének ötszörösét (28 500 Ft * 5 = 142 500 Ft), korlátozás nélkül végrehajtás alá vonható
– válaszolta a kincstár az állami szférában dolgozó olvasónknak, aki szerint a kincstár hivatkozása ellentétes a törvényalkotó akaratával, hiszen – mint írta – „az nem megsemmisíteni akarja a bajba került embereket”.
Mint egy jelenleg is aktív végrehajtó elmondta lapunknak, a jogalkotói szándék 1994-ben az volt, hogy akinek viszonylag magas a munkabére, annak az esetében gyorsan térüljön meg a tartozás. „Így nem volt jelentősége annak, hogy 50 vagy 33 százalékra irányul a letiltás. De a nyugdíjminimumon 2008 óta nem változtattak, és az eredeti szabályozás mellett elszaladt az idő. Ugyanis akkor még a 142 500 forint meghaladta a nettó átlagkeresetet” – mondta a szakértő, aki a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar engedélye nélkül nem adhatja a nevét a nyilatkozathoz. Azt is hozzátette, hogy a végrehajtók általában nem kérik a korlátlan levonást, a letiltási iratminta alapból nem is alkalmazza a 63. paragrafust. „Látszik, hogy csak az általános figyelmeztetésre hivatkoznak, ám a letiltás ettől függetlenül jogszerű” – jegyezte meg.
Kerestük a végrehajtásokért felelős igazságügyi tárcát, tudnak-e a problémáról, illetve tervezik-e a kifogásolt részek módosítását, de sem a szeptember közepén, sem az október elején elküldött kérdéseinkre sem válaszoltak. A nyugdíjminimum kérdésében írtunk a Pénzügyminisztériumnak is, hogy tervezik-e a felülvizsgálni annak összegét, ám onnan sem érkezett reakció. Jelen állás szerint jövőre is marad 28 500 forint a nyugdíjminimum, mivel a nyáron elfogadott, 2023-as költségvetési törvényben nem szerepel ennek emelése. Noha az elszálló hiány és az infláció miatt várhatóan új büdzsét kell letennie a pénzügyi tárcának az asztalra, nem valószínű, hogy emelnék a legkisebb nyugdíj összegét, kivált, hogy számos szociális juttatás mértékét a nyugdíjminimumhoz kötik.
Végül ismét megkerestük azt a rendőrtisztet, aki elsőként hívta fel a figyelmünket a problémára. A főtiszt ugyanis még augusztus végén levélben fordult a választókerülete országgyűlési képviselőjéhez, hogy beszámoljon neki arról, amiről szerinte egyszerűen elfeledkezhetett a jogalkotó.
Semmit sem válaszolt. Még annyit sem, hogy köszönöm, megkaptam a levelét.
