Ide járt középiskolába Gulácsi Péter – mutat Tóth István az egykori Sándor Károly Labdarúgó Akadémia épületére, majd gyorsan hozzáteszi: „kitűnő tanuló volt, ami focisták között ritka”. Pár sarokkal odébb elhaladunk a Szent Anna-kápolna mellett, itt keresztelték meg Gárdonyi Gézát.
Augusztus végén írtuk meg, hogy árulja a tóparti kempingjének egy részét a gárdonyi önkormányzat. Az okokról a város kormánypárti polgármesterét is megkérdeztük. Tóth István akkor ugyan nem válaszolt a kérdéseinkre, de cikkünk megjelenését követően meghívott egy gárdonyi kirándulásra. „Nekem a társaimmal együtt élhető, fenntartható, szép kisvárost kell építenünk. Ezt tesszük immár 16 éve. Önnek térkép – légi felvétel – e táj. Önnek és nekem más az érdekünk. Vagy nem?” – írta akkor.
Tóth István büszkén vezet körbe minket a városon, megállunk a 2017-ben átadott Csuka Csarnoknál, a reformátusok új óvodájánál, ami akár egy svájci kisvárosban is lehetne. Mellette már épül az új városi bölcsőde is. Megmutatja, hol dolgozott hosszú éveken keresztül iskolaigazgatóként, de az új gimnázium egyelőre kietlen területét is megnézzük. Közben mesél a háború előtti időkről, amikor már fürdőegyesület volt Gárdonyban, majd Dr. Springer Ferencet méltatja, aki a legtöbbet tette a tó környékéért, kikotortatta a tavat, rendbe tette a partot. Tóth Istvánt először 2006-ban választották meg polgármesternek, azóta folyamatosan regnál. Voltak idők, amikor útfelújításra sem volt pénz, évekig nyögték a svájci frank alapú hitelt, most már nincsenek ilyen gondjaik.
Gárdony és Agárd határánál sorra épülnek az új házak. Az ingatlanárak elszabadulásáról is beszélünk. A városvezető szerint hamarosan Gárdonyban is ki lehetne tenni a megtelt táblát, de nem igazán van eszköz az önkormányzatok kezében. Nagyvárosokból költöznek ide az új lakók, Budapestről, Székesfehérvárról, még Komáromból is, de még így is több a nyaraló, mint a lakóingatlan a városban. Már a vízpart felé tartunk, balra a lebontott Nádas étterem hűlt helyét látni.
Emiatt is engem támadtak, pedig semmi közöm hozzá, nem önkormányzati tulajdon
– jegyzi meg a városvezető. Az új tulaj valószínűleg lakásokat is épít majd a területre.
Nyolc, fürdésre használt partszakasza van Gárdonynak, ebben van fizetős és szabadstrand, valamint kemping is. Mi a legnagyobb, 66 ezer négyzetméter területű Park strand és kempingre megyünk most. A szezonnak már vége, de néhányan még lakókocsiznak a területen, a strandon munkások egy sétányt építenek. Megállunk az eladni kívánt terület határán. „Ezt a 9152 négyzetméteres területet árulja az önkormányzat. Teljesen kihasználatlan rész, évente egy-két ember sátrazik már csak itt” – indokolja a döntést a polgármester. Hozzáteszi: a strandok, tóparti területek forgalmát évek óta figyelemmel kísérik, az önkormányzat csak olyan strandi területeket szeretne értékesíteni, ahol alig van már vendég. „Tesszük ezt annak érdekében, hogy a fennmaradó strandokat, vízparti területeket fejleszteni tudjuk. Most vagyunk olyan pillanatban, hogy ezekért a telekrészekért jó ajánlatokat kaphatunk. A városnak szüksége van erre a bevételre ahhoz, hogy jobb, igényesebb szolgáltatást tudjunk nyújtani” – fogalmaz a polgármester.
Mekkora bevétellel számol az önkormányzat?
A Sirály strand 6 ezer négyzetméteres részét 508 millió forint bruttó kezdő árral írtuk ki, de a nyertes pályázó még ennél is többet, 613 millió forintos összeget ajánlott a területért. A Park kemping 9152 négyzetméteres csücskéért 709 millió forintot szeretnénk kapni, reméljük, hogy jó ajánlatok érkeznek. Tapasztalatunk szerint azok az építőipari vállalkozók, akik az elmúlt években nagy haszonra tettek szert, most keresik a befektetési lehetőségeket. Versenyhelyzet van. Gárdony pedig egyre értékesebb hely lesz.
Mit építhet majd a beruházó ezen a területen?
A Park strandon kizárólag szálláshely kialakítására lesz lehetősége. A szabályozási tervben egyértelműen benne van a beépíthetőségi százalék, az épületmagasság. Ezt a mi közösségünk elfogadta, az ellenőrző hatóságok, ha nem is ujjongtak, de tudomásul vették a szándékunkat. Minden szabálynak, törvénynek megfelelünk. Hogy mi illik a tájba és mi nem, azon lehet vitatkozni, de az biztos: a befektetőnek is érdeke, hogy jó minőségű, szép épületet építsen.
Gyakran éri kritika önt amiatt, hogy kiárusítja a vízparti területeket.
Eddig eladtunk egy 2400 négyzetméteres területet a Napsugár strandból, 6 ezer négyzetmétert a Sirály strandból, és most szeretnénk értékesíteni a Park strand és kemping egy kis részét. Tavaly egy meglévő kemping környékén lévő kisebb, gazos területet adtunk el. Ez a város semmilyen más tóparti ingatlant az elmúlt években nem értékesített.
Elképzelhető, hogy további vízparti területeket is eladnak majd a közeljövőben?
Van még olyan terület, melynek eladását érdemes meggondolni, de erről bővebben nem szeretnék nyilatkozni, mivel ezek nem rövid távú tervek. Azt se felejtsük el egyébként, hogy közben mi ingatlanokat is vásárolunk, de erről rajtunk kívül senki sem akar beszélni.
Soknak érzi a strandi területeket?
Soknak. Lássunk tisztán: ezeket a strandokat a ’70-es évek második felében alakították ki. Egy olyan időszak volt az, amikor az országból nem lehetett kimenni, és a családok nagy számban keresték fel a tavat. Ide jöttek pihenni. Annyian jöttek a hétvégi napokon Budapestről, hogy a MÁV által megnövelt férőhelyek is rendre kevésnek bizonyultak. Ma már más világ van, de a strandterületek nem változtak.
Veszteséges volt a szezon?
A kisebb strandok még talán valahogy megúszták a gyenge szezont, de a gárdonyi Sirály strand és a Napsugár strand üzemeltetése veszteséges lett. Vendég, fürdőző nélkül a strandokon egyetlen vállalkozó sem nyit üzletet. Aki esetleg nyitott a szezon elején, az a szezon közepén bezárt. A strandok üzemeltetőinek a kasszájába ezért a tőlük származó bérleti díjak sem futottak be.
Ön szerint mit kellene tenni ezekkel a területekkel? Hogyan látja a város e részeit 10 év múlva?
A part egyik részén sétányt szeretnénk építeni teraszokkal, éttermekkel, zöldfelületekkel. Elegánsabb miliőt teremtenénk. Kisebb strandokra van szükség jobb szolgáltatásokkal. Ehhez pénz kell! Ha egy strandunk lenne, akkor most arról beszélnénk, hogy az milyen gyönyörű. Nekünk azonban hat ilyen területünk van. Nem tudunk ekkora felületeket rendben tartani, és ekkora strandokra nincs is igény. Azt se felejtsük el, hogy nekünk azért elsősorban az állandó lakosok igényeit kell kielégítenünk. Kell út, óvoda, bölcsőde, iskola. Nem állhatok oda egy lakossági fórumon, hogy nyugodjanak meg a kedves szavazó polgárok, hiszen a település központi részein ugyan nem csináltunk semmit, de a tóparton csodás dolgokat építettünk. Elzavarnak abban a pillanatban. Mi milliárdokat költöttünk utakra az elmúlt években. Nem nagyon tud olyan önkormányzatot mondani, amelyik ma 11 utcát aszfaltoztat le. Bevontuk a nyaralókat is: befizetnek 30 százalékot, és az önkormányzat hozzáteszi a maradék 70 százalékot. Fejlődik a város? Fejlődik. Örül a nyaraló? Igen.
Beszéljünk a tóról. A vízről.
Mérhetetlen kárt okozott az a negatív kampány, ami három éve zúdul a településre, a Velencei-tóra. Velencei vállalkozók jöttek át hozzám, hogy mutassam meg, hol laknak Gárdonyban azok az emberek, akik a tó rossz hírét keltik. Nem mutattam meg.
Valaki bemondja, hogy mérgezett a víz, a média pedig ezt megírja.
Attól, mert a rossz hír hozóját lefejezik, attól még a probléma valós, nem?
Nem.
Melyik probléma nem valós? Strandokat bezártak, volt halpusztulás, a vízszint pedig rekordalacsony.
Egy pillanat. Tavaly és idén nyáron a feleségemmel szinte minden nap úsztam a Velencei-tóban. A tó vize tiszta volt és jó illatú. Az igaz, hogy kisebb volt, mint néhány évvel ezelőtt. 2021-ben egész nyáron a halpusztulásról szóltak a hírek. Június első vagy második hetében valóban pusztultak el halak, de a halpusztulás kezdetétől számítva a negyedik napon döglött halat már nem lehetett látni a tóban. Még hónapok múlva is a júniusi képeket mutogatták a hírportálok. Ezzel a Velencei-tavat a mélybe taszították, és ez véleményem szerint elfogadhatatlan. Nagy hitelrontás. Az idén a Panoráma partszakaszon a kormányhivatal vízmintája pozitív lett. Erre megírták, hogy fürdési tilalmat rendeltek el a Velencei-tónál. Miközben ez csak a partszakasz egy igen kicsi részét érintette. Aki ezt a főcímet elolvasta, rögtön visszamondta a nyári szállásfoglalását. Egy hét múlva kinyitott a strand, de arról már senki nem beszélt. A Velencei-tó összes strandja közül egy fürdőhely egy heti bezárását kivéve egész évben nyitva volt és várta a vendégeket. Azt nem tudjuk, hogy a szennyeződést mi okozta, de egy biztos: ezeken a szabad partszakaszokon sokan éjszakáznak. Nem lehet őket elzavarni, mert ugye a Velencei-tó mindenkié. Jönnek különféle társaságok, beisznak, kábítószereznek, heverésznek a parton egész éjszaka. Azt, hogy néhányan belepiszkítanak-e a vízbe, nem tudjuk megmondani.
Nem tulajdonít túl nagy szerepet a médiának ebben a kérdésben? Ez az eset augusztusban történt, de már előtte is az szerepelt a hírekben, hogy gyenge a szezon a tónál. Ráadásul a külföldi turisták valószínűleg nem olvassák a magyar portálokat, mégis alig érkeztek ide.
Óriási szerepe van a médiának és néhány magát civilnek nevező nyaralótulajdonosnak ebben. Az egyikük rendszeresen félretájékoztatja az újságírókat az itteni fejleményekről, amikor pedig név szerint megemlíti valaki ezt a budapesti lakost, akkor azonnal fenyegetőzni kezd a Schiffer ügyvédi iroda valamelyik embere. A külföldi turisták elmaradására pedig azt tudom mondani: abban biztos vagyok, hogy a rossz hírek hozzájuk is eljutottak. Egyébként a Balatonnál is hasonló a helyzet. A magyar szálláshelyek, vendéglátóhelyek sokszor hasonló áron érhetők el, mint például Horvátországban. Gárdonyban alig van szállás, és néhány kivételtől eltekintve nem érik el a szükséges nívót. Egy kristálytiszta tengerbe beleugrani azért más érzés, mint egy sekély, helyenként iszapos vízben fürdőzni.
Azt akkor elismeri, hogy a tó vízszintje ijesztő lehet a turistáknak.
Igen, ijesztő és nem jó. Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy a tó vízminőségére az ominózus eseten kívül nem volt panasz. A Tisza-tóról minden nap megírták, hogy megint 2 centivel alacsonyabb lett? Nem. A Balatonon is hasonló a helyzet, mégsem látok naponta cikket erről.
Ott azért rekordok nem dőltek napi szinten.
Az a kérdés, hogy miért a Velencei-tó a célpont?
Ön szerint miért?
Ez már politika, de ebbe ne menjünk bele!
Csak néhány mondatot mondjon erről, hogy értsem.
A Velencei-tó túl közel van Budapesthez. Aki minden áron fogást akar találni egy polgármesteren, az találhat. Nem is kell ezért messze menni. Egy fővárosi stáb két óra alatt helyi aktivisták bevonásával kész anyaggal térhet haza. A Tisza-tónál tavaly az utolsó szabadstrandot is bezárták. Velencén kerítéssel zárták le Velencei-tó leglátogatottabb szabadstrandját. Foglalkozott vele a média?
Mi több cikket is írtunk erről.
És? Volt valami visszhangja? Nem volt. Tüntettek nyaralók a bezárás ellen? Nem. Mindenféle politikusok tettek feljelentéseket a vélt tettesek ellen? Nem.
Tehát azt érzi, azért írnak sokat az újságok a Velencei-tóról, Gárdonyról, mert ön fideszes polgármester.
Ez egészen biztos, de az engem támadó írások rajtam keresztül a kormánypártokról is szólnak. Ezek a budapesti polgártársak politikai okok miatt támadnak engem, ők másként gondolkodnak a világról. Nekik én egy céltábla vagyok.
Gyakran emlegeti a nyaralótulajdonosokat és a budapestieket. Úgy érzi, hogy nem feltétlenül nyer velük a település?
A mi nyaralótulajdonosaink 85–90 százalékával semmi problémánk nincs. A maradékkal akad gondunk, miután állandóan meg akarják mondani, hogy mit csináljunk. Nem holnap, hanem most. Ezt nem fogadjuk el. Mi egy büszke település vagyunk. Azt hiszik, ha sokáig piszkálnak, akkor megcsinálom azt, amit akarnak, de nem ilyen vagyok.
Ha itt bemegy egy boltba, és megkérdez egy eladót, hogy most mi a helyzet, akkor mindegyik azt mondja majd: most már kezdünk megnyugodni., hazamentek a budapestiek. Már az ajtón úgy lépnek be, mintha a Marsról érkeztek volna, és nekünk vigyázzmenetben kellene fogadnunk őket. Ezt nem én mondom, a boltosok mondják. Az a fölény, az a felsőbbségtudat…
Aki közértet mond, az mind budapesti. Merről kell vágni a rúd szalámit? – állandóan valamivel froclizzák a boltosokat. Ezek az emberek azt hiszik, hogy nekünk a legfőbb feladatunk az, hogy minden igényüket azonnal kielégítsük. Ezzel a réteggel mi nem tudunk mit kezdeni. Ők abban a hitben élnek, hogy ők tartanak el minket. Már sokszor leírtam: ez nagyon nincs így. Szeretném megjegyezni, hogy nem az összes nyaralótulajdonosról beszélek, hanem arról a bizonyos 10–15 százalékról.
A stílusa sosem okozott problémát önnek?
Dehogynem. Pedig már sokat változtam. Viszont hozzáteszem, hogy vezetőként még egyetlen embert sem rúgtam ki a munkahelyéről. Általában tisztelnek, elfogadnak a hivatalban is, és előző munkahelyemen, az iskolában is fantasztikus közösséget tudtam kialakítani. Azt elismerem, hogy van egy stílusom. Akik ész nélkül támadnak, azokkal nehezen tudok összemosolyogni.
Néha ezzel a sajtónak is feldobja a labdát. Múltkor például azt javasolta a kutyasétáltatóknak, hogy vigyék haza az ürüléket.
Sajnos azt az írásomat az egyik hírportál dolgozója szándékosan félreértette. Akkor arról írtam, hogy a városban újabb három kutyatámadás történt. Lejön a nagyvárosi polgártárs a tópartra, és elereszti a kutyákat. Olyanok is vannak, akik Budapesten elvállalnak kutyafuttatást, majd ide hozzák az ebeket és szélnek eresztik őket. Nekünk nincs annyi pénzünk, mint Budapestnek. Nincs kapacitásunk arra, hogy mindenkit elkapjunk, megbüntessünk. Így aztán úgy gondolják, hogy szabad a vásár. Én csak a helyi rendeletről írtam, amit még az előző polgármester hozott. Tudom, hogy a kutyások egy részének a kedvence fontosabb, mint a gyereke. Én még nem tartok itt. Pedig mindig volt kutyánk. Nemrég veszítettük el Abát, megsirattuk. Nekem nem mondta soha Aba, hogy a tóparton akar sétálni. Néhányan szeretnék, hogy kutyakakigyűjtőket tegyünk ki a városba. Pénzt mi erre nem fogunk költeni. A veszélyes hulladékot is el kell szállíttatni, ez nagy költség.
Szedd össze, és ha már összeszedted, akkor miért dobod az árokba? Miért nem viszed haza? Én láttam olyan hölgyet, aki a ridiküljébe tette a csomagolt terméket és hazavitte. Semmi baja nem történt. Múltkor egy adonyi polgártárs panaszkodott nekem, hogy nem tudja hova tenni a kutyapiszkot. Uram, itt a kocsija, a hátuljába tegye bele a zsákot, és minden el van intézve – mondtam neki. Hogy mondhatok ilyet? – kérdezte. Miért ne mondanék? Miért akarja azt, hogy az ön tulajdonát mi vigyük haza? A szeméttel ugyanez a helyzet.
Nálunk esetenként több ezer kerékpáros tekeri körbe a tavat. Amennyiben mindegyikük megáll az általunk nagy gonddal kiépített pihenőkben, és otthagyja a szemetét, akkor nekünk az egy tragédia. Pedagógusként a gyerekeket már a ’70-es évek végén arra tanítottam, hogy a szendvics elfogyasztása után a csomagolópapírt tegyék vissza a hátizsákba, és vigyék haza. Akkor még nem volt ez a környezetvédelmi őrület, amit ránk akarnak erőltetni. Nyugat-Európában sok olyan város van, ahol egyáltalán nincs szemetes.
Beszéljünk komolyabb dolgokról. Tudja, hol tart most a Velencei-tó ügye?
Azt tudom, hogy sokan dolgoznak rajta. Több lehetőséget vizsgálnak. Nézik, hogy az agárdi szennyvíztelepről kifolyó víz hogyan kormányozható a tó felé. Vizsgálják a fehérvári szennyvizet is. Ettől azért mi tartunk egy kicsit. Van Csákvárnál és Csórnál egy-egy kihasználatlan vízbázis, ezeket is vizsgálják. Tervezik a két tározó kotrását, és úgy tudom, hogy egy jelentős összegű európai uniós forrás bevonásával készül a projekt, amely megoldja majd a régió ivóvíz- és öntözővíz-ellátását is.
Július 5-én a térség országgyűlési képviselőjével tartottak egy megbeszélést ezzel a témával kapcsolatban. Ott mi hangzott el?
Arról volt szó, hogy a DRV adott volna 4–5 ezer köbméter ivóvizet naponta 150 forint/köbméterért, de azt gyorsan elvetettük, miután ez a megoldás nem emelt volna a vízszinten, maximum a csökkenését lassította volna kis mértékben. Nyáron a környezetünkben mindenhol vízhiány van, ezért télen kell valahogy vizet hozni ide. Látható az időjárási grafikonokon egy 10 éves ciklikusság, 10 évente a csapadékhiány miatt drasztikusan csökken a vízszint. Az is igaz, hogy utána rendszerint sok csapadékot hozó évek jönnek. Adja Isten, hogy az idei télen és a jövő év tavaszán nagy csapadék jöjjön, és töltse fel a tavat! Véleményem szerint 100 centiméteren kellene minden áron megtartani a minimális vízszintet. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan lesz olyan időszak, amikor nem tudjuk majd hova tenni a sok vizet.
Úgy látja, hogy a kormány mindent megtesz ennek a problémának a kezelésére? Sukorón 43 milliárd forintból épül a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Sportakadémia, a becslések szerint ennyi pénzből bőven meg lehetett volna menteni a tavat. Nem azzal kellett volna kezdeni?
Ez egy nagyon nehéz kérdés. Én úgy gondolom, hogy ha már ekkora összegről van szó, akkor a vízpótlást hosszú távon és alaposan kell megtervezni. Valaki felhívott a nyáron, hogyha adunk neki 10 milliót, akkor ő elvezet egy csövet a Dunáig. Mondtam neki, hogy ez nem így működik. Erre ő kiabálni kezdett, hogy nem akarom megmenteni a tavat. Nem erről van szó. Az biztos, hogy itt jó döntés nem születhet. Mindenki mást mond. Rendet kell tenni, de ez nem megy egyik percről a másikra. Alapos előkészítő munka után kell jó döntést hozni, és pont a Kovács Katalin Akadémia miatt gondolom, hogy
a kormány nem teheti meg azt, hogy felépíti az akadémiát, és a kajakosok egy pocsolyában lapátolnak.
Persze lehet elvitatni azt, hogy az akadémiára szánt pénzből mást is lehetett volna csinálni. Például lehetett volna lélegeztetőgépeket is vásárolni. A demagógiának is van határa.
2019-ben Gulyás Gergely arról beszélt, hogy a Balaton volt az elmúlt évtized nyertese, a következő a Velencei-tó lehet. Ön érzi már ezt a nyertes pozíciót?
Azt látom, hogy elég sok támogatást kapott a környék. Ami jár nekünk, azt megkapjuk, és látványosan haladtunk előre. A tó környéke sokat fejlődött. Hogy mi leszünk-e a győztesek? Nem tudom. A Balaton előttünk jár. Hozzám a Velencei-tó közelebb áll, de ha objektíven kell értékelnem, akkor azt mondanám, hogy a Balatonnak jobbak a lehetőségei.
Az elszabaduló energiaárak miatt már sok önkormányzat jelezte, szükségük van kormányzati segítségre. A gárdonyi önkormányzat fenn tudja tartani majd az intézményeit?
Az biztos, hogy valamilyen támogatásra rászorulnak az önkormányzatok. 2007-ben kiépítettünk egy geotermikus fűtésrendszert. Azóta a város közintézményeit többnyire megújuló energiával fűtjük. A rendszerünk plusz 3 fok napi középhőmérsékletig teljes egészében kifűti az épületeinket. Miután a téli hónapok mostanában enyhébbek, az utóbbi években a városházán egy köbméter gázt sem használtunk el. Két iskola, óvoda, bölcsőde, kulturális központ, könyvtár, társasházak tartoznak a mi rendszerünkhöz. Van néhány kisebb intézményünk, ahol gondot okozhat a magas energiaár, de miután minden épületünkön van napelem, így annyira nem félek a téltől.
