A bírósági végrehajtásról szóló törvény szabályozza, hogy egy adós fizetésének hány százaléka vonható el a végrehajtás során. A főszabály szerint ez az arány az adós nettó fizetésének 33 százaléka (több tartozás esetén 50 százaléka). Ez azt jelenti, hogy egy 400 ezres nettó kereset mellett 132 ezer forintot visz el a végrehajtó, 268 ezer forintja marad az adósnak a megélhetésre (több tartozás esetén 200 ezer megy törlesztésére, 200 ezer marad az adósnál.)
A végrehajtási törvény (annak 63. paragrafusa) azonban lehetőséget ad arra, hogy korlátlanul elvonják az adós bérének öregségi nyugdíjminimum ötszöröse feletti részét. Ez egy régi, 1994 óta élő rendelkezés, aminek az volt az indoka, hogy a kimagaslóan magas jövedelmű adósoknál gyorsabban megtérüljenek a tartozások és hamarabb megkaphassák a követelésüket az esetleges nehéz helyzetben lévő végrehajtást kérők, például a tartásdíjra jogosultak. Korábban nem is volt ezzel különösebb gond, mivel ezzel a levonással együtt is a nettó átlagkereset fölötti összeg maradhatott az adósnál.
Csakhogy míg 2008-ban 122 ezer forint volt a nettó átlagkereset, vagyis az átlagosnál valamivel (körülbelül 20 ezer forinttal) több jövedelem maradhatott az adósnál, már ez már jelentősen megváltozott. Mostanra ugyanis majdnem megháromszorozódott a nettó átlagkereset, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szerint elérte a 336 ezer forintot, vagyis a nettó átlagbér alig 40 százaléka maradhat az adósnál.
A 142,5 ezer forint nagyjából a nettó minimálbérnek felel meg, jövőre pedig várhatóan a minimálbér is lehagyja ezt az összeget, ha nem emelik a nyugdíjminimumot.
A problémára egy rendőrtiszt hívta fel a figyelmünket, aki devizahitele miatt került nehéz helyzetbe közel másfél évtizede. Hiába közel 700 ezer forint a bruttó fizetése, mindössze 142,5 ezer forintot kap kézhez. Azt kérte, hogy ne írjuk le a nevét, de minden dokumentumot elküldött nekünk a fizetési laptól kezdve a végrehajtói letiltási rendelvényig.
A fizetési lapjából kitűnik, hogy hiába éri el majdnem a 700 ezret a bruttó járandósága, a nettója pedig a 460 ezer forintot, csak 142,5 ezer forintot utal át neki a Magyar Államkincstár, 315 ezer forintot levonnak, pontosabban letiltanak tőle.
Szeptemberben mintegy húsz százalékkal emelkedik az illetményem, de ugyanúgy 142,5 ezer forintot fogok kapni. Nem érdemes túlóráznom, éjszakáznom, másodállást vállalnom, mert azt is elviszi a végrehajtó.
Ha a fizetésem felét foglalnák le, akkor látnám értelmét, hogy hajtsak, gürizzek, de így teljesen kilátástalan a helyzetem, nem látom a kiutat ebből” – mondta a rendőrtiszt, aki csak a hozzátartozói segítségével tud megélni. A házát és az autóját már rég elárverezték, de az adósságspirálból nem tud kijönni.
Tíz millió forint svájci frank alapú jelzáloghitelt vett fel 2007-ben, amikor még 140 forint volt a svájci frank árfolyama, a hitelválság miatt elszálltak a törlesztő-részletek és amikor 2013-ban 260 forintos árfolyamon forintosították a devizahiteleket, akkor 36 millió forintra hízott a tartozása. Hiába árverezték el a házát 11 millió forintért, húszmillió forint felett maradt az adóssága.
– Soha nem fogy el a tartozásom, a levonások még a kamatra sem elegendőek – mondta a rendőrtiszt. A végrehajtást kérő követeléskezelő cég ugyanis a letiltási lap szerint 26,5 százalékos éves kamatot számol fel az adósság után (ezt a jegybanki alapkamat alapján számolják, ami jelenleg 11,75 százalék), ez húsz millió forint esetén több mint 5,3 millió forint évente.
Az adós augusztus végén levélben fordult választókerülete fideszes képviselőjéhez, bemutatva a helyzetét és kérte, hogy kezdeményezzen törvénymódosítást a probléma rendezésére, mert szerinte ez több ezer család életét érintheti. Azt javasolta, hogy vagy emeljék fel a nyugdíjminimumot, vagy pedig a minimálbér kétszerese alatt ne lehessen végrehajtás alá vonni munkabért. „2008-ban, amikor 28,5 ezerre emelték a nyugdíjminimumot, 69 ezer volt a minimálbér. Mivel az akkori minimálbér kicsivel több mint kétszerese felett vonhattak el korlátlanul a fizetésekből (egészen 142,5 ezer forint felett), akkor 2022-ben, amikor a minimálbér 200 ezer forint, 400 ezer forint lenne az az összeg, ami felett minden jövedelem elvonható” – érvelt a képviselőnek írt levelében, aki egyelőre nem reagált a megkeresésére.
Egy aktív végrehajtó szerint a jelenlegi joggyakorlat alapján a végrehajtást kérőnek külön kell kérnie, hogy 142,5 ezer forint felett korlátlanul vonjanak le az adós jövedelméből, mivel a letiltási formanyomtatvány alapból nem is tartalmazza ezt a lehetőséget. Elmondása szerint van olyan jogértelmezés is, amely szerint a munkáltatónak kell alkalmaznia ezt a rendelkezést. – Ez azonban nem igazán életszerű, mert a munkáltató nem fog direkt kiszúrni a dolgozójával – jelentette ki a végrehajtó, aki szívesen nyilatkozott volna névvel is, de erre csak a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar vezetőségének engedélye birtokában lenne lehetősége, amit hiába kértünk (a végrehajtói kar elnöke, Schadl György jelenleg letartóztatásban van).
A végrehajtónak megmutattuk a letiltási lapot, amelyben a végrehajtó a nettó jövedelem 33 százalékára kérte a letiltást.
– Látszik, hogy a végrehajtók által alkalmazott letiltásrendelvényben nincs benne a korlátlan levonás automatikus alkalmazása. Szerintem az államkincstár számfejtő programja sem automatikusan alkalmazza. Valószínűsítem, hogy az ottani ügyintéző volt felkészült és szorgalmas. Bepipálta a rögzítéskor. De azért elmondanám, hogy jogszerű a letiltás ilyetén alkalmazása, és mivel a munkáltatók készfizető kezesként felelnek a le nem vont összegekért, ez magyarázhatja, hogy inkább biztosra mennek – mondta. Ő úgy gondolja, hogy nagyjából félezer ilyen eset lehet.
Kerestük a Magyar Államkincstárt, hogy az általuk bérszámfejtett állami dolgozók és tisztviselők közül hány esetben kell végrehajtási letiltás miatt levonni a fizetésekből, és ebből hány esetben alkalmazzák a 142,5 ezer forint feletti korlátlan levonást, de nem válaszoltak kérdéseinkre. Kerestük a végrehajtási ügyekért felelős Igazságügyi Minisztériumot is, hogy tudnak-e problémáról és tervezik-e az orvoslását, de a tárca részéről sem reagáltak.
