Az év elején még azt olvastam, hogy járvány előtti rekordokat dönthet idén a hazai turizmus, nemrég viszont arról cikkeztek, hogy messze elmarad a forgalom a járvány előttitől. Mi történt? Rossz volt az előrejelzés, vagy elmaradnak a vendégek?
Rengeteg viszonyítási alap van, és sok esetben az újságírók és a szakma nem ugyanarról beszél. Én a magyarországi szállodák teljesítményéről tudok beszámolni. 2019 minden szempontból rekordév volt. Aki a járvány előtti évben nem szerepelt jól, az valamit rosszul csinált. A következő két évet viszont az állami segítség ellenére megszenvedte az ágazat. Ezek nélkül a veszteségek még nagyobbak lettek volna, persze ezekkel együtt is jelentős problémák adódtak. Általánosságban a nyári adatok közel lesznek a 2019-es rekordévhez, de a 2021-es nyári adatokat már nehéz lesz túlszárnyalni.
Ennek az évnek úgy futottunk neki, hogy látható egy markáns kereslet, és már Budapesten is javul a helyzet. Ez a megállapítás igaz volt és igaz talán most is. Rendeződik vissza a piac, megjelentek új küldő országok, miközben teljesen kiesett Oroszország és Ukrajna, de a német és osztrák vendégek is visszafogottabban jönnek.
Az orosz és az ukrán vendégek elmaradásának oka világos, de a németek és az osztrákok miért jönnek kisebb számban?
Ők sokkal óvatosabbak. Ha látnak egy 1 százalék feletti inflációt, azonnal elkezdenek spórolni (Németországban 8 százalék körül van az infláció – a szerk.). Persze a pénzromlás nálunk is komoly gondot okoz. November óta figyeljük az élelmiszerkosarunk árának változását, melyben 34 termék szerepel. Már június végéig több mint 30 százalékos volt a növekedés, és ugyan a bevételek emelkedtek az elmúlt években, ezek nem kompenzálják a megugró költségeket. Az árbevétel ugyan sokkal jobban néz majd ki, de az üzemelési eredményben, profitban egyértelmű romlás várható.
A szobaár hogyan változott ?
15–20 százalékkal nőtt a tavalyi évhez képest, de a bérköltség is jelentősen emelkedett, már a teljes bevétel több mint 35 százalékát ez teszi ki. Az energiaköltségről nem is beszélve – egy wellness szállodában 10-ről 20 százalékra ugrott ez a tétel.
Lehetett olyan híreket is olvasni, hogy nagyjából 200 szálloda zárt be a Covid alatt Magyarországon. Ez igaz?
Pontos számot nehéz mondani, miután komoly eltérések vannak a két adatszolgáltató, az NTAK és a KSH adatai között. Az biztos: vannak bezárt szállodák, és akadnak olyanok is, melyek átpozícionálták magukat. Ennek egyik oka lehet a vírus, de az sem egyértelmű, hogy mindenki jól kezelte a válsághelyzetet. Tudok például olyan budapesti szállodáról, ahol a felújítást nem a Covid alatt végezték el, hanem amikor ismét beindult az üzlet. A vidéki szállodák nagy része viszont üzemel.
Meglódult az elmúlt hetekben az új koronavírusos esetek száma. Elképzelhetőnek tart ismét egy teljes bezárást?
Ezt már nehezen tudom elképzelni, de alapvetően annyira bizonytalan most a helyzet, hogy a hazai és külföldi politikában is ködszurkálás zajlik a lehetséges forgatókönyvekkel kapcsolatban.
Mindenesetre ezzel nem számolunk. Mi most azt látjuk, hogy ami jön, az durvább lesz, mint a Covid. Amiből, ugye, még ki sem keveredett az ágazat.
Az energiaárakra gondol?
Az mindenképpen kulcskérdés. A szállodák egy-kétéves időtartamra kötnek szerződéseket a szolgáltatókkal. A tavalyi évben úgy döntöttünk, hogy a korábbi gázszerződéshez képest kapott 150 százalékos árajánlatot nem fogadjuk el. Kimentünk a világpiacra és bíztunk abban, hogy alacsonyabb áron tudunk majd szerződést kötni. Ehhez képest most 500–550 százalékkal drágább árat fizetünk. Csak a gázköltségnél bejön alsó hangon 100 millió forint plusz. Az idei év első felében már 25 millióval magasabb ez a tétel, mint tavaly egész évben.
Ön tud olyanról, aki megkötötte a jóval magasabb árajánlat ellenére a szerződést?
Igen, ők most nagyon boldogok.
Vannak álmatlan éjszakái amiatt, hogy önök ezt nem tették meg?
Ez már mögöttünk van, nem tudok mit tenni. De hozzáteszem: sok száz kollégám nem fogadta el azt az akkor még értelmezhetetlenül magas árajánlatot.
Mi a helyzet az árammal?
A jelenlegihez képest ötszörös árajánlatokat kaptunk.
Összességében úgy számolunk, hogy a mi szállodánknak egy évben 350 milliós plusz költsége lesz. Hangsúlyozom: ez a többletköltség, nem az összköltség. Teljesen kigazdálkodhatatlan. Nem csak a Kolping hotelben. A kollégák kétségbeesve hívnak fel, hogy akkor most mi lesz.
Tudjuk, hogy ez nem csak a mi ágazatunkat sújtja, az önkormányzatoknak az a fő kérdésük, hogyan tudják majd az iskolákat kifűteni. De az önkormányzat mögött azért még létezik egy állam. Nyilván egyfajta keresletcsökkenés is várható, az elkölthető extrajövedelmek akár a rezsicsökkentés változása, akár az infláció miatt csökkenni fognak. Szerencsére a kormány SZÉP-kártya ügyben visszaállította a korábbi állapotot, vagyis élelmiszert már nem lehet ezzel vásárolni. Értettük a szándékot, de nekünk erre a bevételre hatalmas szükségünk van.
Hogy lehet 350 milliós pluszköltséget behozni? Beszéltem olyan szállodással, aki azt mondta, gondolkoznak a téli, átmeneti bezáráson.
Egyelőre a számolásig jutottunk. Abban biztos vagyok, hogy nőni fog azon szállodák száma, amelyek szezonális nyitva tartást választanak majd. Az persze szintén egy nagy kérdés, hogyan lehet egy 7–8 hónapos üzemelés mellett megtartani a dolgozókat. A jelenlegi helyzetben nem hinném, hogy lehet eredményt elérni a téli hónapokban. A kérdés inkább a veszteség mértéke: akkor nagyobb, ha zárva tartok, vagy akkor, ha nyitva?
Egy másik csapda pedig a friss árajánlatoknál már most látszik. Az energiaszolgáltatók kötelező átvételt írnak elő a leszerződött mennyiségre, de azt lehetetlen most megmondani, hogy egész jövő évben nyitva tudok-e tartani. Ebben szükségünk lesz kormányzati segítségre, a szerződésekben szükség lenne egyfajta rugalmasságra.
Kérték már ezt az állami segítséget?
A Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége eljuttatta a Magyar Turisztikai Ügynökség felé a javaslatait, ennek egyik pontja éppen ez.
Említette a keresletcsökkenést. Mekkora visszaesésre számítanak?
Ezt nehéz prognosztizálni, folyamatosan számolunk. Valószínűleg más lesz a helyzet Budapesten és vidéken. A főváros egy nagyon jó ár-érték arányú desztináció és a nyugat-európaiak a jövedelmük miatt kevésbé árérzékenyek, mint a belföldi vendégek. Azt gondolom, hogy a külföldiek nagy része nem mond majd le az utazásról. Belföldön nagyobb visszaesésre számítok. Itt túl sok minden adódik össze: európai viszonylatban az egyik legmagasabb az élelmiszer-infláció, ehhez hozzájön a rezsinövekedés és még lehetne sorolni. Hogy ezen felül mi marad, az nagy kérdés.
Lemondásokat már tapasztalnak?
Szállodánk foglalási adatai szerint a nyárvégi utazási szándék megmaradt, de az őszi hónapok tekintetében az előfoglalási hajlandóság messze nem annyira dinamikus, mint tavaly.
A Kolping hotel és a területén található kalandpark összesen több mint egymilliárdos állami támogatásban részesült az elmúlt években. Gyakran kritika éri a kormány pénzosztási mechanizmusát, vannak, akik úgy gondolják, a kormányhoz közel álló körök kapják a pénzeket. Mi erről a véleménye?
Mi ezekre a fejlesztésekre pályáztunk. A szálloda 26 éve üzemel, ezt a munkát szerencsére a szakmai és a jelentősebb politikai erők is elismerték. Ez nem büszkeség kérdése, csak tény. Ami büszkeséggel tölt el, hogy Alsópáhok települése a leglátogatottabb 25 település között van vendégéjszakák tekintetében. Itt olyat csináltunk, amit előtte soha senki Magyarországon, vagyis egy családbarát komplexumot. Ezt mi 26 éve építjük, ebben vannak persze elnyert pályázatok is. De mi folyamatosan bővítettünk, és nem csak állami pénzből. A Fun Park projektet már a Kisfaludy előtt elkezdtük tervezni. Nem álmokat meg látványterveket mutattunk, hanem kész költségvetést, tartalmat. Egy év alatt elkészült. El kell jönni és megnézni. Ott van, hogy mennyi támogatást kaptunk, mennyi hitelt vettünk fel, mekkora kockázatot vállaltunk. Kevés olyan projekt van, ami ebben a minőségben, ilyen költségkeretek között, ilyen határidővel megépült, köszönhetően a kollégáimnak. Aki emiatt támad bennünket, annak azt javaslom, hogy csinálja utánunk.
Ezt azt alaposságot látja a többi projekt megvalósításánál is?
Ezt nem az én feladatom eldönteni. A Kisfaludy Program elindulása előtt a mi szakmai szövetségünk is megtette javaslatait, de a pályázatok, a pályázati feltételek nem a mi hatáskörünk. A kormány célja alapvetően az volt, hogy a turizmus nagyobb szerepet kapjon, ez pedig állami támogatás nélkül nem megy. Nem csak nálunk. Ha Bajorországában szeretnék fejleszteni, szállodát bővíteni, akkor minden további nélkül tudok 15–20 százalékos állami támogatásra pályázni. Ha az előélet, az üzleti modell, az üzleti terv működik, akkor a pályázók be is tudják húzni ezeket a normatív támogatásokat.
Az egyedi támogatásokról több cikket is írtunk a 24.hu-n, legutóbb akkor, amikor peres úton megtudtuk, hogy Guller Zoltán MTÜ-vezérigazgató egyedül dönt ezek sorsáról. Az egyedi támogatások rendszerével egyetért?
Ez egy politikai döntés, egy politikai szándék. Ha jó projekteket hoznak, akkor nincsen szükség álpályázatok kiírására. Csináljanak pályázatot egy olyan attrakcióra, amire tudjuk, hogy csak egy ember pályázik? Ha hozzám idejön egy kolléga, és van egy jó ötlete, akkor nem írok ki ötletpályázatokat, hanem azt mondom, hogy lássatok neki. A lényeg az, hogy amit vállal a tulajdonos, az teljesüljön, és ezek a projektek szolgálják a Kisfaludy Programban meghatározott előírásokat, vagyis például növeljék a vendégéjszakák számát, és új turisztikai attrakciók jöjjenek létre.
A kata megszüntetése érinti a szállodaipart?
Mindenkit érint, de nálunk a szállodában mindenki be van jelentve, senki sem használja ezt az adózási formát. De nyilván mi is igénybe veszünk szolgáltatásokat. Rengeteg műsort biztosítunk gyerekeknek, márpedig az előadóművészek jó része katázott. Ez nekünk azt jelenti, hogy megint nőnek a kiadásaink, mert átjelentkeznek majd egy másik vállalkozási formába, a pluszköltséget pedig megpróbálják ránk hárítani.
Hallani olyan véleményeket, hogy a magánszálláshelyek irreálisan drágák már, és gyakorlatilag szállodai áron adják ezeket. Ez árt a szállodaiparnak?
Van egy piac. Ha el lehet adni, akkor nem drága, ha nem lehet, akkor drága. A már korábban emlegetett Kisfaludy támogatási rendszerben a magánszálláshelyek nagy része állami támogatáshoz jutott. Ez azonban csak a felújítások egy részét fedezte, önerőre is szükségük volt a tulajdonosoknak. Ők most nyilván szeretnék a befektetett összeget viszontlátni, ez az üzlet lényege.
Áprilisban általában a sajtó elkezd a drága Balatonról írni, aztán a munkaerőhiányról, majd jönnek a hírek az olcsóbb Horvátországról. Alapvetően a külföld amúgy is mindig jobb. Mindig ez a cirkusz, majd július közepén megírják, hogy Horvátország 30–50 százalékkal drágább. De ez már májusban is látható volt, csak akkor nem írt róla senki. Sok esetben az az érzésem, és több kollégám is ezt gondolja, mintha a médiumok nagy része abban lenne érdekelt, hogy kreált szenzációk mentén a magyar turizmusnak ártsanak.
Azért például a munkaerőhiány valós problémának tűnik. És nem csak szállodafelújítások vannak, épülnek új szállodák is. Ezekben kik dolgoznak majd?
Ma egyértelműen munkaerőhiány van, nem csak ebben az ágazatban, mindenhol. Az persze valóban egy aktuális kérdés, hogy az új szállodákat ki üzemelteti majd, honnan lesz szakképzett munkaerő, de az előttünk álló gazdasági környezetben sajnos előállhat az időszakos bezárások miatt egy új helyzet, vagyis hogy ismét munkaerőt kell a szállodáknak elbocsájtani. Ezt persze nem kívánom senkinek. Ebben az ágazatban nagyon sokan óriási erőfeszítéseket tettek üzletük megmentéséért. Aki nem ezt tette, nem tudott újraindulni.
